Egy véletlen folytán bukkantunk rá a portyázó sügerekre az Egyik tiszai holtágon. Ezt a méltatlanul mellőzött kis halfajt kevesen horgásszák, pedig műcsalis becserkészése igazán jó móka. Nagyon falánk kis ragadozó, ha jól eszik, és a helyet is jól választottuk meg, egyiket lehet fogni a másik után.

Apró, néhány grammos Eagle Claw jigfejek

Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy nagyobbacska példányai a konyhán igazi csemegének számítnak, húsa hófehér, gyakorlatilag szálkátlan és süllő-szerűen jó ízű!

A „sügérfogás” alkalmazható itt is

A nyár derekára már az idei ivadékok kezdenek megerősödni, és kisebb-nagyobb csapatokba verődve a partszéli meleg vizekben növekednek. Itt kell keresnünk a sügereket is, melyek ezeket a hal porontyokat vadásszák. Hajnalonta hallani cuppogós rablásaikat, amiket nagyon kevés horgász tud a sügérhez társítani. Így igazán nem sok horgásztársunk kapja fel a fejét, hogy a közelben sügeret lehet fogni, ha meghallja a jellegzetes hangot. A spriccelős rablását, vagy nevezzük inkább hajtásnak, már sokkal többen ismerik. Ezt is jellegzetesen a szélvizeken, akár 2-3 arasznyi vízmélységen tapasztalhatjuk, ahol az említett aprónépet zargatja.

Az Excalibur Spin 210-es botjával horgásztunk

Nyáridőben a legjobb időszak a pirkadat, ami egy sügerezéshez képest elég durva, akár 5 óra előtti horgászatkezdést feltételez. Egy újabb indok, amiért kevesen sügereznek kis hazánkban. Jó hír viszont, hogy a víz hőmérsékletének csökkenésével napközben is egyre aktívabbak lesznek, majd eljön az idő, amikor egész nap jól fogható.

A Banax Iris nem szakadt bele a sügerezésbe, de megbízható társnak bizonyult

Mint említettem mi véletlenül bukkantunk rájuk, hatalmas szerencse volt, hogy egy sügerező doboz, kiváló Eagle Claw jigfejekkel és kis twisterekkel nálunk volt és lehetőségünk nyílott a horgászatra. A botunk egy Excalibur Spin 210-es, 10-30 grammos pálca majdnem túl erős volt a feladatra, de ennél kisebb nem volt nálunk abban a pillanatban. Azért ez is remekül kiszolgálta a Banax Iris orsót és a 0,18-as zsinórt.

Sügerező szett Action Plastic csalikkal és Energo Team fejekkel

A bot egyébként - szabad ilyen módon kategorizálni -, inkább fonott zsinóros bot, mely a régi rendszerben inkább „B” akciósnak számítana, mintsem „A”-nak. Ez esetünkben, pontosan előnyt jelentett, hisz monofil zsinórral a hajlékonyabb pálca sokkal „sügeresebb” volt, mint fonottal lett volna. A sügerek nyilván nem tépték a féket, és a botot sem hajtották a vízig. A bot és az orsó szerepe a könnyű műcsalik pontos célbajuttatására és megfelelő vezetésére korlátozódott.

Mindössze 4 grammos fej és mini twister

Ha könnyű pergetésről van szó, inkább az szokott gondot okozni, hogy a zsinór visszahúzása igen könnyen abszolválható, kicsi az előfeszítés, és a zsinórkarikák lazán tekerednek az orsóra. A könnyű csalival aztán szeretnénk jó messzire dobni, ezért nagyot suhintunk a bottal, aminek lehet az a következménye, hogy az orsóról a laza zsinór nem rendben csavarodik le, hanem kisebb gabuncban. Ezért ultra könnyű csalik esetében felesleges a hatalmas botlendítés, és a hirtelen dobás. A megnyerhető 1-2 méteres dobótáv növekedés „nem éri meg”. Ha lazán lendítjük a botot, sosem lesz gubanc, és a horgászatunk is könnyedebbé válik. Ha már „könnyűpergetünk”, kár lenne görcsölni rajta.

Ha eszik a sügér, nagyon falánk tud lenni

Az apró twisterek és gumihalak időnként még a kis körforgóknál is jobban izgatják a sügereket. Általában jók a zöldes, sárgás színek, de kora hajnalban a hófehér és az UV változatok is sok kapást hoznak. Itt is érvényesül az alapszabály, hogy jó látási viszonyok között a természeteshez közelebbi színekkel érdemes próbálkozni, míg zavarosabb vízen, vagy fényváltásban, inkább az élénkebbekkel.

A nagyobb egyedek igazi csemegék a konyhában

Ha a víz nagyon tiszta, és az idő is napsütéses, akkor lehet nagyot kaszálni a sötét műcsalikkal. Mélybarnával, sötétkékkel, vagy akár koromfeketével.

Az Excalibur Spin részleteiben ott lapul a szépség

Érdekes volt megfigyelni, hogy a sügerek egy ideig jól reagáltak egy színre, először fehér twisterrel kezdtünk, de aztán egyre kevesebb érdeklődést mutattak. Szabad szemmel is láttuk időnként, hogy kikövetik a műcsalit, meg-megcsípik, de igazi kapás nem bontakozott ki. Ekkor kellett színt váltani, esetleg még könnyebb jigfejet használni, amellyel kevésbé süllyedt gyorsan a műcsali, s ismét fel lehetett kelteni az érdeklődésüket. Előfordult olyan is, hogy a könnyítés oda fajult, hogy a twistert egy sima hosszúszárú 6-os horogra tűztük föl, és a twisterfejet kiváltotta egy, közvetlenül a horog elé a zsinórra nyomott sörétólom. Ez volt az ultralight felszerelés.

Az apró körforgót is szeretik

Természetesen az apró Mosca villantók is a sügerek kedvencei. A pirosas és a zöldes árnyalatok voltak jók. Először hagytuk bedobás után az aljzatra süllyedni a kis körforgót, és teljesen a talajközeli régiót horgásztuk meg. Hasznos tapasztalat volt, hogy a viszonylag tiszta vízen a csillogó-villogó körforgókra legfeljebb 1-1 kapás érkezett, de utána gyorsan lemondtak róluk a halak, így mi is. Inkább a festett, színes körforgó kanállal szerelt modellek kelletek nekik. Különösen, ha a horgon egy kis „toll” is volt.

A fehér és a sárga twisterfej a nap legelején, hajnalban volt jó

És végezetül azt is töredelmesen be kell vallani, hogy most bizony nem érvényesült a catch&release, mert a sügereket aprólékos tisztítás után (paprikás lisztben vajon kisütve, petrezselymes burgonyával tálalva) felfalta a tesztcsapat. Ideológiát is gyártottunk hozzá. Hogy azt mondja: így rengeteg ivadék életét mentettük meg, s kissé kifordítva a mondást, amit vesztettünk a réven, visszanyertük a vámon, vagy hogy is van…