Idén, immáron hetedik alkalommal rendezte meg a MOHOSZ az országos feeder bajnokságot. A technika népszerűségének növekedését jól szemlélteti, hogy az első feeder ob-n „csak" 52 versenyző állt rajthoz, míg idén a nevezők száma már meghaladta a százat! Persze önmagában a horgászok létszáma nem feltétlenül emeli egy verseny rangját, az viszont annál inkább, hogy nagyon kiegyenlítetté vált a mezőny, melyben már az első húszba kerülni is borzasztóan nehéz, a dobogós helyezések megszerzéséről nem is beszélve. Általános vélemény volt a verseny során, hogy van legalább 25-30 olyan horgász, akinek a győzelme nem lenne meglepetés. Azt hiszem, ez jól szemlélteti a mezőny erejét. Egyelőre ennek a szűk elitnek mi még nem vagyunk a tagjai, de folyamatosan azon dolgozunk, hogy azzá váljunk!
A versenynek idén a Velencei tó, egészen pontosan a Sukorói Evezőspálya biztosított helyszínt. Bár előzetesen még nem horgászott egyikünk sem a pályán, jól tudtuk, hogy elsősorban mire kell készülni. A domináns halfaj egyértelműen a dévékeszeg, mely tekintélyes mennyiségben fogható, ugyanakkor lehet találkozni karikakeszeggel, néhány pontyocskával és persze minden olyan halfajjal, ami a Velencei tóban él. Arra is fel voltunk készülve, hogy nagyon-nagyon finoman kell majd horgászni, hiszen a dévérek a sok természetes tápláléknak köszönhetően finnyásan és gyanakvóan táplálkoznak.
Benépesült a pálya és elindult a keszegvadászat!
Edzésnapok
Az év legfontosabb versenyéről lévén szó, igyekeztünk megfelelően felkészülni. Többen is gyakoroltuk magát, a technikát, azaz a nagy távolságra történő, mégis leheletfinom keszeghorgászatot, a versenyt megelőző hetekben. A pályán pedig két napot tudtunk eltölteni közvetlenül a bajnokság előtt. Szerdán és csütörtökön is együtt tréningeztünk Csabival és Zolival, Tibi viszont csak a kötelező edzésnapon tudott részt venni. Ez alkalommal Józsi és Béla nem tartott velünk. A szerdai nap még az ismerkedéssel telt, megpróbáltuk megfigyelni a pályát jobban ismerő versenytársakat és törekedtünk arra, hogy a meghorgászandó távolság, az etetőanyag, a föld és az élőanyag-felhasználás kérdésében is közelebb jussunk a megoldáshoz. Csütörtökön pedig, már nem egymás mellett ülve, hanem az előírt helyeken horgászva, próbáltuk tökéletesíteni a taktikát, és még több információt gyűjteni. A két edzésnapot követően aztán alaposan átbeszéltük a tapasztalatokat, majd a következtetéseket levonva, melyben Benzár Zsolt is rengeteget segített nekünk, ki-ki eldönthette, hogy a versenyen hogyan fog horgászni.
Szerdán is sikerült szépen fognunk, pedig még csak ismerkedtünk a pályával.
A horgászat technikája
Ahogyan már korábban is írtam, nagy távolságról kell a dévéreket megfogni, ami nem egy egyszerű feladat. Persze gondolhatnánk, hogy messzire dobni nem nehéz, viszont folyamatosan a lehető legpontosabban és az 5 órás forduló alatt 80-100 alkalommal megtenni mindezt egyáltalán nem könnyű, sőt! A nagy távolság itt, Sukorón 30-40 métert jelent. Azok, akik már sokadszorra horgásztak a pályán és jól ismerték annak minden sajátosságát, főként 30-33 méterre horgásztak, míg a bevállalósabbak ennél nagyobb távolságot vallattak. Zoli és én arra a következtetésre jutottunk az edzésnapok alatt, hogy valamivel ki kell, hogy tűnjünk a „tömegből", így mindketten 40 métert horgásztunk a verseny során. Zoli és Csabi nem ebben látták a siker kulcsát, így ők maradtak a 30-35 méter meghorgászásánál. Az elképzelésünk jól működött szerdán és csütörtökön is, így joggal reménykedhettünk abban, hogy a versenyen is fog.
A csütörtöki tréning nekem ment a legjobban közülünk.
Ahhoz, hogy pontosan tudjunk horgászni az esetenként hatalmas szélben is, mindenképpen a hosszabb, 360-as és 390-es botokhoz kellett nyúlni. Mindannyian az új, Benzar Competition és Energoteam Finessa feedereket használtuk, melyek remekül helyt álltak a nem hétköznapi körülmények között is. A botokra Ryobi Zauber L Matc és Slam Feeder orsók kerültek, melyek ismét kiválóan működtek. Főzsinórnak 18-as Carp Expert Method Feeder zsinórt használtunk, mely azért bizonyult remek választásnak, mert minimális nyúlásának köszönhetően lehetővé tette számunkra, hogy a legfinomabb kapásokat és észre tudjuk venni a 0,75 vagy 1 unciás spicceken. Bizony, az egyik legnehezebb feladat az volt a verseny során, hogy a kapásokat észrevegyük. A nagy szélben az egészen minimális, mindössze néhány milliméteres mozdításokat észre kellett venni és persze azonnal lereagálni ahhoz, hogy ne az üres horgot tekerjük ki, hanem egy szép, 15-20 dekagrammos dévért. Bár a Competition Feeder rendelkezik 0,5 unciás spiccel is, a pontos dobások miatt nem lehetett 0,75 uncia alá menni.
![]() |
![]() |
![]() |
Tökéletesen tette a dolgát mindkét zsinórcsalád. Nagy kedvenceink ezek, nem titok!
A nagy szél és távolság miatt 30 grammos cage kosarakat használtunk, melyek eldobásához dobóelőkére is szükségünk volt. A horogelőke 70, 80, 100 és 120 centiméter hosszú volt, ezek között kellett megtalálni azt, amelyik éppen a legjobban működik. Sokszor kellett vízközt keresni a halat, de legtöbbször a lehulló csalit kapták el a falánknak semmiképp sem nevezhető dévérek. Kapást kizárólag a legvékonyabb, 0,08 milliméter „vastag" horogelőkével és 18-as vagy 20-as, pillekönnyű horgokkal lehetett kicsikarni.
Pénteki szektor kettes terítékem. 34 db dévért sikerült aznap zsákmányolnom.
Verseny
Pénteken reggel mindenki kihúzta az aznapi helyét, mellé pedig a szombati és vasárnapi szektorát. Előzetesen nem igazán lehetett tudni semmit arról, hogy a kihúzott hely milyennek bizonyul majd, hiszen a pálya egyenletes volt a tréningek során, de persze voltak kissé jobb és gyengébb részek. 16 és 17 fős szektorokat alakítottak ki, melyekben nagyon könnyű volt „elszállni", viszont annál nehezebb volt kiemelkedő eredményt elérni. A péntek igazán csak nekem sikerült jól, a többieknek nem volt szerencséjük. Különösen Zolira igaz ez, hiszen ő a verseny első 3 órájában egy, mint utóbb kiderült, süllőtartáson horgászott, ahonnan sajnos csak másfél süllőt és néhány keszeget tudott zsákmányolni.
Péntek:
Pont Zoli balszerencséje miatt, de nem jutottunk egyértelmű visszajelzéshez a távolság kérdésével kapcsolatban. Mindenestre egy jó eredmény született csak az első fordulóban, 40 méterről. Szombatra senki sem változtatott sokat, mindössze néhány apróság kérdésében módosítottunk.
Szombat:
A második fordulóban aztán meggyőztük a fiúkat Zolival arról, hogy van értelme beljebb horgászni, hiszen mindketten remek eredményt értünk el. Így a záró körre ők is távolabbi pecát terveztek. Biztatóan alakult eddig minden, hiszen Zoli a két forduló után 29. volt, míg én a 9. helyen álltam. Elérhető közelségben volt tehát a pontszerzés! Nagyon izgatottan vártuk így a vasárnapot.
Vasárnap:
Tudtuk, hogy változni fog az idő, hiszen lehűlést jósoltak. Bár az egész héten tapasztalható „árnyékban is 40 fok"-ból lehetett is. Azonban bekövetkezett még egy nagyon jelentős változás, amelyre nem voltunk felkészülve. A víz nagyon erősen elkezdett áramlani. Egész héten nem találkoztunk ezzel a jelenséggel, legalábbis ekkora erejű áramlással semmiképp. Észleltük mindezt horgászat közben persze, de felkészülve nem voltunk rá. Hárman is egy szektorba, a D-be kerültünk és annak is, mint a végén kiderült, gyengébbik részére. Mindezek miatt sajnos nem sikerült a záró etapot megoldanunk, így szertefoszlottak a pontszerzéssel kapcsolatos álmaink. Sajnos vasárnap pont egy olyan szituáció állt elő, ahol csak a sokéves tapasztalat segíthetett. Na, ez az, ami nekünk még nincsen, de idővel lesz!
![]() |
![]() |
![]() |
Végeredmény
Összességében egy nagyon tanulságos verseny vagyunk túl, melyen nem vallottunk szégyent. A két, 40-en belüli eredmény különösen szép, jó kiindulási alapot szolgáltathat a jövő évi országos bajnokságra. A finom horgászat, számomra legalábbis, teljesen új értelmet nyert, hiszen annyira finnyás halakra kellett horgászni, mint talán még soha. Az egész heti hőség miatt nagy fizikai megpróbáltatás volt a verseny minden résztvevő számára, úgyhogy szeretnénk gratulálni mindenkinek, aki végig csinálta mindezt. És természetesen külön szeretnénk gratulálni a dobogósoknak, Siroki Dávidnak, Arató Somának és az új magyar bajnoknak, Sivák Mátyásnak!
![]() |
![]() |
Addig is, köszönjük a sok biztató üzenetet mindenkinek! Csapatunk eredményeiről, hétköznapi horgászatairól első kézből kaphattok további információt a Benzar Mix Hungary Facebook oldalon, úgyhogy érdemes minket követni!
Nem voltunk messze az első 20-tól, úgyhogy bizakodhatunk!
Forrás: Szabó Bence
Fotók: Lukácsi Béla és Szabó Bence
A nyári meleg vizek legkülönlegesebb és legnagyobb vonzerővel bíró természetes csalija a tigrismogyoró. Édes illata és természetes cukortartalma miatt ellenállhatatlan a pontyok és amurok számára. Tavasz végétől és is előszeretettel alkalmaztam a tigrismogyorót a hajszálelőkéimen, több gyönyörű pontyot és amurt köszönhettem neki. Célzott ponty és amurhorgászatom erős bojlis felszereléssel egy sekély vizű, lassú áramlású...
A nyár derekán Pető Gabi csapattársammal, és állandó segítőjével, Karcsival, úgy döntöttünk, hogy összehozunk egy hétköznapi teszthorgászatot. Ismerősöktől, horgászbarátoktól nagyon sok jót hallottunk a Nógrádmarcal községben található Mixi-horgásztóról. Az elmondások alapján kiváló halállománnyal rendelkezik, nem nagy a vízmélysége, viszonylag sok amur él benne és a pontyok átlagmérete is 5 kg körül van. Igaz Gabitól, vagyis Budapesttől és...
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...