Még nem is olyan régen - utolsó írásomban -, a nagy hõségre, az extrém nyári kánikulára panaszkodtam. Alig telt el két hét és minden a feje tetejére állt. A hõmérõ higanyszála hatalmasat zuhant és a nyári forróságot felváltotta a késõ õszre jellemzõ hideg. Ezt a hideget a mindenhova bebújni képes szél és a nyirkos, kellemetlen érzetet keltõ hideg esõ kísérte. Ilyen idõben a horgászat nem a legkellemesebb szórakozás, ezért nem is mentem sehova, bár már nagyon vágytam a vízpartra.


A picker ma nem volt nyerõ, úgy látszik a pontyok az én oldalamat részesítették elõnyben

Aztán ahogy jött a hideg, úgy tovább is állt. Mögötte friss, de meglehetõsen erõs szél támadt. Na, ez már nem tarthatott vissza. A lakhelyemhez közeli paksi Atomerõmû HE taván, a közelmúltban telepítés volt. Nem nagy pontyokat tettek a vízbe - olyan másfél-két kilósakat -, de ezek legalább jó szórakozást nyújthatnak a megfáradt munkásembereknek. Persze csak akkor, ha étvágyuknál vannak, ami az ilyen idõjárási körülmények között egyáltalán nem biztos. A frontok csak úgy cikáznak fölöttünk. Amikor az egyik elmegy, a másik már közeledik is.


Szeretném ha mindig ilyen szépen görbülne

Próba szerencse! Az egyesület elnökével, Antal Lajossal lebeszéltem a horgászatot. Készségesen bocsátotta rendelkezésemre az egyesület egyik vendégjegyét. Régóta ismerem, és már sokszor horgásztam itt a beleegyezésével. Ritka kivételtõl eltekintve mindig kiválóan szórakoztam ezen a halban gazdag tavon, melyet még vonzóbbá tesz a kultúrált környezet.
Szóval, szerda délután két óra. A nap süt, a szél fúj. A parti nádfal kétrét görnyed a szél nyomása alatt. Egy fából épített stéget nézek ki magamnak, viszonylagos szélárnyékban. Ez már azért is fontos, mert rakósbottal szeretnék halat fogni és nem jó, ha a szél azt ki akarja tekerni a kezembõl. Ma az EnergoTeam „Anes” nevezetû botját fogom munkába állítani. A Multi Carp már sokat bizonyított az idén, így most pihentetem egy kicsit. Megérdemli!

Csomagbontás...	adagolás....
Keverem, hogy jól kiszellõzzön	Nyakonöntöm egy kis vízzel

De mielõtt bármit is kezdenék a botokkal, elõször az etetõanyagot keverem be, ami egy kiló Tímár Mix Piros Ponty Extrából és két kiló Mester Mix-bõl tevõdik össze. Száraz állapotban alaposan összedolgozom, hogy minél homogénebb legyen. Utána nyakon öntöm egy jó adag vízzel. Kicsit túlnedvesítem, mivel úgyis kiszárad mire az összes szemcse megszívja magát. Az etetõanyag állagának finomra hangolását, csemegekukoricával végzem, pontosabban annak a levével. Két doboz kukorica leve pont elég lesz. Amíg dagad a dara, felállítom a már hozzám szokott belga Fix2 ládát. Beállítom a görgõt mögém és összerakom Agnest. Finom, könnyû pálca. Így meg pláne könnyen kezelhetõ, mivel csak kilenc méterben akarok vele horgászni. Szinte súlytalan.
Csupán a bot elsõ két tagja van begumizva. Finom szereléket állítok össze, ezért a gumi vastagsága csupán 1,2 milliméter, a fõzsinór pedig 0.093 mm. Itt csak kiváló minõségû zsinór jöhet számításba, a Sufix Super Fine-t fogom használni. Nem használok elõkét, a szereléket direktbe kötöm.


A bõséges etetés pillanata

Joggal merül fel a tisztelt olvasóban a kérdés: - Ha pontyokra is lehet számítani, miért finomítok le ennyire? A válasz egyszerû. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy így mekkora halat lehet megfogni, másrészt a frontos idõ miatt biztos óvatosan esznek a halak. A harmadik ok pedig az, hogy a legutóbbi alkalommal sok volt a keszegkapás, és azokból ma is szeretnék fogni. Na ez elmaradt - egy árva keszeg sem köszönt be az etetésre. De ne szaladjunk ennyire elõre. Ott tartottam, hogy a gumi és a zsinór már kiválasztva, az úszó is elõkerült. Most is a Dínó kollekció egy mesteri darabját, a 2,5 grammos Master Carp-ot teszem fel. A meghorgászandó nagy vízmélység - majdnem három méter -, és az erõs szél miatt választottam ezt az aránylag nehéz darabot. Ha már a szerelék összeállítására ilyen nagy gondot fordítunk a horog felett se lehet csak úgy elsiklani. Jelen esetben milyen követelményeknek is kell megfelelnie? Elõször is legyen könnyû, harmonizáljon a szerelék többi elemével, legyen elég kicsi a keszegekhez és legyen elég erõs egy esetleges ponty sikeres partra tereléséhez. Emellett legyen megfelelõen hegyes a csonti feltûzéséhez és a biztos akasztáshoz. Erre a Maruto kínálatában találtam meg a tökéletes horgot, mégpedig a 9411-et, tizennégyes méretben.


Most már biztonságban van

Minden megvan, most már össze lehet állítani a szereléket. A horogtól körülbelül húsz centire csíptetek fel egy 0.2 grammos jelzõólmot, melyet a mélységmérés után a fenékre fogok letenni. A pontyok nem szeretnek „szaladni” a csali után. Ma, a tomboló szél jelentõs áramlást genereál a fenék közelében. A jelzõólom fölött ötven centire kap helyet a fõólmozás, öt egyforma méretû söréttel megoldva. Miután beállítottam az eresztéket, jöhet az etetés. A már elõzõleg bekevert mixtúrához most hozzáadom a dobozos kukoricát és a három deci csontit. Jó alaposan átforgatom a keveréket és nyolc darab kétkezes gombócot dobok az úszó közelébe, a part felõli oldalra. A vízben landoló gombócok íves pályát írnak le, ami még süllyedés közben is folytatódik. Ha pont az úszót célozzuk, elõfordulhat, hogy ekkora vízmélységnél jóval a meghorgászni kívánt hely mögött érik el a feneket. Akkor viszont hiába várjuk a kapást, mivel a terített asztal a horgunktól jó messzire került. Miután megtörtént az etetés, a horgomat csontival és trágyagilisztával csalizva rátettem az etetésre.


Csonti és trágyagiliszta szendvics volt a nyerõ

Nem számítottam azonnali kapásra, ezért kihasználva az idõt, összetoltam Sílver feederemet. A szemközti nádfal elõtti, viszonylag sekély vizet szándékoztam meghorgászni vele. Bízva abban, hogy az orkán ellenére a napsütés kicsalogatja uszonyos barátaimat a gyorsabban melegedõ szélvízbe. Tapasztalataim szerint, a hideg, mély vízbõl ide jönnek ki napfürdõzni a pontyok. Szóval, cél a túlpart! Erõset suhintok a bottal. Száll a szerelék, és amint a szél belekap, már tempósan halad oldalirányba is. A kinézett helytõl jó öt méterrel arrébb csobban a szerelék. Ott még éppen jó! Drennan csúzlimmal rálövök vagy húsz gombócot. Szegénykém kezdi megadni magát, a gumija kezd töredezni, de nem csoda amennyit húzgáltam az idén. Hamarosan kell vennem egy másikat. Számomra ez az etalon. Nagyon pontosan és jól lehet vele etetni. Próbáltam már sok másik „olcsóbb” terméket, de mindig visszajutottam ehhez a márkához.


Sufix, Dínó, Maruto - a finom szerelék összeállításához szükséges dolgok

Az etetés itt is kipipálva, most már jöhetnek a halak! Egy óra elteltével csak egy bizonytalan kapásocskát tudok felmutatni. Keszeg egy szál se, pedig máskor ennyi idõ után az ilyen jó kajára tömegével szoktak tódulni. Kezdek kicsit elkedvetlenedni. Utálom, ha valami nem úgy alakul, ahogy én szeretném. Hiába, önzõ egyke vagyok. Eltelik még egy fél óra, amikor megint egy bizonytalan kapásnak emelek oda a rakóssal. Végre akad! Sõt annyira akad, hogy a gumi is kifut a botból és a spicctag is szépen hajlik. Ponty! Biztosan ponty - nyugtázom boldogan. Keményen megiramodik, és már várom a szakadást, ami hála istennek elmarad, mivel az utolsó pillanatban a hal megfordul. Elsõ kirohanását sikeresen megúsztam. Nagyon finoman fárasztok. Nem akarom, hogy megvaduljon és letépje magát errõl a hajszálvékony szerelékrõl. Szépen futja elõttem a köröket. Idõ közben le tudtam rövidíteni és a topszettel folytatom a fárasztást. Nem kell sok idõ és a merítõszákba kerül egy jó kétkilós tükörponty. Vékonyan akadt. Csak egy kis bõrdarabba kapaszkodott a horog, de megtartotta. Az akadás helye mindent elárul. Rendkívül „foghegyrõl” táplálkoznak a halak, éppen csak csipegetnek.
Elmélkedni lehet horgászat közben is. Gyors csalizás után már tolom is be botomat az etetés fölé és várom a folytatást. Jó darabig semmi. A feederemet már sokadszor tekerem ki és dobom vissza, mindig friss csalival. Egy ilyen csalizás után határozottan hajlani kezd a bot. Talán a vízben kötött volna ki, ha nem nyúlok utána olyan gyorsan. A bevágás jól ül. Látom, amint a szemközti parttal párhuzamosan úszik el elõlem, ellentmondást nem tûrõ komótos tempóban. A szívem a torkomba dobog. Ha ez ponty, akkor nem semmi jószág lesz. De ott van az a fránya „ha”. Rövid idõ után megkönnyebbül a szerelék és súly nélkül tekerhetem ki. A felcsalizott horog érintetlen. Egy busa tévedhetett arra, ez okozott nekem kisebb fajta szívrohamot. Nagyot káromkodom, ecsetelve a rokonaihoz fûzõdõ szoros, de nem nagydobra verendõ kapcsolatát. Újra telegyúrom a kosarat és visszadobom az elõzõ „mûbalhé” helyére. Ezek után a feederrel már csak akkor kellett foglalkoznom, amikor összepakoltam a cuccaimat. Ma nem hozott nekem halat!


Pillekönnyû az Agnes, mint névadója

Közben kétszer is társaságot kapok. Elõször egy halõr személyében, aki érdeklõdik a fogás és az engedélyem felõl. (Itt nagyon szigorú a halõrzés, nem tûrnek el semmiféle kihágást a halak és a többi horgász érdekében) Utána, a helyi horgászok egy csoportja csapódik hozzám rövid eszmecserére. Tetemes mennyiségû cuccom látványa csalogatta oda õket. Kapok egy pár jó tanácsot a hellyel kapcsolatban. De ezen a napon ezek a tanácsok nem érnek semmit, bár mindig érdemes meghallgatni és kipróbálni a helyiek okosságait. Meglepõen jó eredményeket lehet ezáltal elérni. Beszélgetés közben elmerül az úszóm, éppen akkor, amikor már búcsúznak tõlem a sporik. A fárasztás helyben marasztalja õket, mondván még úgyse láttak senkit rakósbottal pontyot fogni. Gyorsan kifárad az elõzõnél kicsit kisebb pikkelyes. A kollégák akkor kezdenek érdeklõdni a szerelék iránt, amikor látják, hogy két perc se kell a hal kifogásához. Elképednek a leheletvékony összeállítást láttán. Bevallásuk szerint még snecizni is vastagabb zsinórral ülnek le. Megvan a második potyesz is de az idõ már nagyon sürget. A nap közeledik a láthatárhoz és a levegõ is kezd egyre gyorsabban lehûlni. Még tíz perc - ennyit adok magamnak és a halaknak, aztán tûz haza. Mivel semmi érdemleges nem történik bevetett készségeimmel ez alatt az idõ alatt, kihasználom az alkalmat, hogy lencsevégre kapjam mai terítékemet és a barátságos környezetet.


Finom falat, szép akasztás

A halakat visszaengedem éltetõ elemükbe. Nem azért teszem, mert a „fogd meg és enged vissza” - egyre elterjedtebb és dicséretes -, nézet híve vagyok, hanem azért, mert Lajos ma úgy engedett be horgászni, hogy nem vihetek el halat. Ma amúgy sem igazán kellett volna, de a nyomatékosított kérés mégiscsak megnöveli a halak továbbélésének esélyeit.


A mai nap sem végzõdött hal nélkül és legközelebb is kifoghatom õket

Mire mindent bepakolok a kocsiba már erõsen szürkül. A tó körül szinte alig van mozgás, csak az atomerõmû gépháza felõl hallatszó zúgás és a madarak hangja töri meg a csendet. Tartalmas és eredményes horgászattal töltöttem a délutánt remélem, hamarosan visszalátogathatok ide kicsit barátságosabb idõben. Talán akkor még halat is viszek majd haza, egy jó halászléhez!