Azt hihetné az ember, hogy néhány évtized horgászat után már keni-vágja a témát, és a vízparton nem igazán érheti meglepetés, de be kell látnom még igen csak kiscserkész vagyok. Hiába a sok éves dunai tapasztalat, vagy a gazdag élménytár tavi pecázásokból, még mindig van olyan víz, ami sajátos tulajdonságaival alaposan zavarba tudja hozni a magát "profi" horgásznak tartó "szakírót" is. Az én szarvamat is letörte egy csodálatos és rendkívül rejtelmes, rejtéses vadvíz.


Itt az első

Nem is csigázom tovább a kedves olvasót. Tisza-tó a fentebb említett vízterület. Régóta készültem már oda, de a helyzet mindig mást hozott. Ezen a nyáron végre megtelhetett tüdőm friss tiszai levegővel.
Menyasszonyom nagymamájának háza Tiszafüreden áll, így adott volt a szálláshely és miután főnökömtől szabadságot is kaptam, a szabadidővel se volt gond. Egy hét pihenést és horgászatot terveztünk, rengeteg hal fogásával. Na, ennek egy része teljesült. A pihenés!


Milyen gyönyörű színe van...

A halak kicsit szégyenlősek voltak, vagy mi voltunk suták? Ki-ki döntse el a következő történet alapján!
Megérkezésünk napján kedvező hírekkel fogadtak bennünket. Fogják a halat a tározón! Jelentős mennyiségű ponty, kárász, dévér került szákba az elmúlt időszakban és a compó se volt ritka vendég a horgokon. Nagyon izgatott voltam. El sem tudtam képzelni, mi vár rám. Szarvas Zoli írásaiból már azért kicsit ismerkedtem a vízzel, de azért személyesen megtapasztalni, az az igazi.


Érkezésünk másnapjára tűztük ki az első horgásznapot. Hajnali négy órakor jött hozzám Tibi bá, apósom régi barátja, a tározó jó ismerője. Nála szakavatottabb vezetőt nem is igazán találhattam volna. Csónakja egy őrzött kikötőben volt, szálláshelyünktől két percre. Nagyon okos ötlet. Viszonylag baráti áron éjjel-nappal felügyelet alatt vannak a horgászok vízi járművei, így az indulás is villámgyors és egyszerű. Hamarosan már a Tisza habjait szeltük.


Az öblítő csatorna

Vezetőm egy természetvédelmi területre vitt, amit a helyiek csak Nagymorotvaként emlegetnek. Egy szűk és kanyargós csatornán eveztünk befelé, mivel itt robbanómotor használata nem engedélyezett az élővilág megóvása végett. Sokan ezért elektromos csónakmotorral közlekednek. Ha legközelebb felmegyek ide, biztosan viszek magammal egyet.


Egyre több a tengerre illő hajó a Tiszán. Kell ez nekünk?

Hiába na, elkényelmesedtem! Ami növekvő árnyékomon is meglátszik. Pár évvel ezelőtt néhány kilométer evezés meg se kottyant.


Út a Tisza-tavon

A csatornából kiérve tejfehér ködfalba ütköztünk. Szinte csak a csónak orrát lehetett látni. Tibi bá vezényletével a holtág végébe evickéltünk és egy olyan helyen táboroztunk, akarom mondani karóztunk le, ahol a sűrű hínár között volt némi tiszta terep. Oda szándékoztunk behorgászni. Számomra meglepő módon a csónaktól csupán néhány méterre. De nem is lehetne messzi dobni, mivel a sűrű vízi növényzet lehetetlenné tenné a szerelék és a hal visszahúzását kapás után.


Látogató

Kicsit szigorúbb felszerelés szükséges erre a vízre. A huszonötös zsinórom (http://www.energofish.hu/product.php/SUFIX-PRIMO-XP/863/) már vékonynak számított a Ryobi Proskyer dobján. A bot is kicsit erősebb az általam megszokottnál. Egy bojlis botot választottam ide, azaz egy párt, mégpedig az E.T Dark Bladet. 2,75 lbs dobósúlyával már méltó ellenfele a nagyobb testű halaknak is ezen a viszonylag nehéz terepen.


Ezt is sikerült néha jó helyre juttatni

Most következnek az intelmek sora. Első intelem: "-Erre a terepre a fixen szerelt önsúlyos waggler alkalmatlan" Második intelem: "-Egyáltalán az önsúlyos úszó alkalmatlan ide!"

Harmadik intelem: "-Erősen kussolni kell a csónakban, mert a hal kimegy a világból, ha nem így teszünk."
Negyedik jó tanács: "-Úszó megválasztásánál a viszonylag nagy terhelhetőségű feltolós úszók a jók!"
Ötödik és egyelőre utolsó jó tanács: "-Esőgiliszta legyen minden idevetődőnél, mert az nagyon népszerű a halak között!"


Az ide megfelelő úszó

Az etetés itt nem annyira sarkalatos pontja a horgászatnak, bár én kevertem jó adag Katus és Tímár kaját vegyesen. A szemes anyag- értem ez alatt a főtt búza-kukorica kombinációt, esetleg csemegekukoricával és főtt kenderrel megfűszerezve -, éppen annyira hatásos. Ezek igazi vad halak, még nem okosodtak és finnyásodtak el annyira.

Szóval, karózás után a bekevert darámból szórtam be jó pár gombócot úszóink mellé. Ezek Dínó által gyártott, remek önsúlyosak voltak, amiket fixre szereltem. Kész rémálom volt a szűk hínárlyukakba bejuttatni őket, a hosszú zászló miatt -(lásd első intelem). Állandóan hínárt fogtam. Ha az úszó jó helyen landolt, akkor már a horog az ólommal régen túlszállt. Ha a horog esett jó helyre, akkor pedig az úszó sütkérezett a hínár tetején. Szóval leizzadtam emiatt. Később átszereltem csúszóra, de ezek a finom úszók nem igazán akartak beállni a huszonötös zsinóron -(második intelem). De ez van, abból gazdálkodjunk, amink van.


Fárasztás gözerővel

Viszonylag gyorsan beindult a halfogás, a törpék rohamával. Nem mondom, hogy szétvetett a jókedv, de a semminél ez is több volt. Fogtam pár vörösszárnyú keszeget, amik hihetetlen színekben pompáztak. Rögtön dobtam is vissza őket, kár lett volna értük, ha valami bajuk történik. Azok a gyönyörű olajzöld pikkelyek és vérvörös uszonyok teljesen megbabonáztak. Régen nem fogtam már ilyen halat.

Két órányi törpeostrom után helyváltoztatás mellett döntöttünk. Körülöttünk mutatták magukat a szebbnél szebb halak, de a horgunkat elkerülték. Ez talán betudható Tibi bá ütemes dobolásának a lábával a csónak alján -(harmadik intelem). Itt komolyan elgondolkodtam azon, hogyan tud ő halat fogni egyáltalán? Pedig úgy tudom, eredményes horgásznak számít.


Lassan meglesz

Szóval, rövid keresgélés után egy tündérrózsa csoport mellett szúrtuk le karóinkat. Elég meleg volt már, tíz óra felé járt az idő. Félmeztelenre vetkőzve süttettük a hasunkat. Itt kicsit tisztább volt a placc, könnyebb volt dobni és kicsit messzebb álltunk a horgászterülettől.


A nap legszebb pillanata

Mivel már kicsit untuk magunkat, úgy döntöttünk tizenegy órakor lesz a sátorbontás. Szerintem, a halak csak erre vártak. Kértem esőgilisztát, amit előző nap éjszaka vihar után gyűjtött a fűből, és azzal csaliztam fel horgaimat. Először én fogtam egy nyolcvandekás kárászt, majd egy hatvandekás dévért. Ezt követően pedig Tibi bának lett kapása. Az úszóját gyönyörűen feltolta a hal és megtartotta. Bevágása ült és megkezdődött a harc. Ellenfele iszonyúan bekezdett, a viszonylag erős felszerelésről húzott néhány méter zsinórt, majd a csónak alatt rótta a köröket. Szép háromkilós nyurga védekezett a horgon.


Ilyen vadregényes tájat ma mér csak ritkán találunk

Számomra meglepő vehemenciával tört újra és újra a víz alá. Bár esélye nem nagyon volt a menekülésre, de azért jó néhány percig kitartott. Végül a szákban végezte. Nagyon örültünk neki, pont ez kellett még erre a napra. A nap erősödő sugarai mellett, a nyolc egész akárhányas UVB tudatában a hazaindulás mellett döntöttünk. Az evezést gyorsan letudtuk, és utána már csak pár perc motorozás választott el bennünket a sörcsaptól, ami az Albatrosz kikötőben volt. A tikkasztó hőségben igazán jól csúszott a hideg folyékony kenyér.


Felejthetelen szépség

Hazaérve még megpucoltam a halakat. A keszeget, kárászt és néhány törpét frissen még meg is sütöttem. Paprikás lisztben megforgatva az igazi. Összességében nagyon jó nap volt, rengeteg látnivalóval és élménnyel lettem gazdagabb. Már nagyon vártam a következő hajnalt mivel a tározó egy másik szegletébe szándékozott elkalauzolni vezetőm!