Az egész napos horgászat és a kikötői sörözés, na meg a halpucolás és halevés megalapozta a jó alvást. Bár gyorsan kellett sokat aludni, mivel reggel félötre újra randevút szerveztem Tibi bával. Az éjszaka elég rosszul telt, nem tudtam rendesen aludni, így az ébresztőóra megszólalása előtt már fent voltam. Kávét főztem és bepakoltam kocsimba. Pár kiló Katus etetőanyag és Tímár pellet társaságában vettem fel horgásztársamat.


A mai első hal

Ezen a napon más területre akart vinni. A tegnapi fogással nem volt megelégedve, ezért az új helyválasztás. Most ellenkező irányban indultunk el a Tiszán lefelé. A folyó színe semmit nem változott. Még mindig zavaros tejeskávéra emlékezteterr. Jól elkülönült a víz színe a nyolcas öblítő csatorna és a folyó találkozásánál. Viszonylag rövid motorozás után értük el a hatos öblítő csatornát. Szájtátva bámultam az útközben látott úszó lakóházakat. Családi ház méretű úszó szigetek a part mellé kötve. Hát ez nem semmi! Én is el tudnám képzelni az otthonomat ilyen helyen. Csak pár millió érv szól ellene, forintban.


A csodálatos hatos öblítő

Szóval elértük a hatos öblítő csatornát, ahol a víz elég nagy lendülettel tódult befelé, jelentős mennyiségű hordalékot hozva magával. Na és persze elég sok szemetet. Rengeteg volt a pille palack. Nem tudom, honnét kerül a vízbe, de remélem nem mi magyarok dobjuk be, mert sajnálatos lenne, ha ennyire nem becsülnénk ezt a gyönyörű vizet.


Mindenhol madarak

Néhányszáz méter motorozás után a csatorna egy oldalágába kanyarodtunk. Kicsit beszűkült, de még jól járható víz. Társam elmondása szerint az úgynevezett "nagy fordítóhoz" tartunk. Itt a Tisza régen majdnem teljesen visszafordult és innét kapta a nevét. A csatorna kijáratánál vízinövényekkel teljesen benőtt vízfelület fogadott. A gazdag és változatos élővilág lépten-nyomon jelen volt. A rengeteg madár és egyéb vízi élőlény, vízinövény, állandó látnivalót biztosít, úgy a horgásznak, mint a túrázóknak. A helyiek nem is biztos, hogy tudatában vannak ennek az értéknek. Nekik ez már természetes.


Tisza-tó... látni és megszeretni

Ami sajnálatos, az az orvhalászat. Igazán nem megoldott a halőrzés és igen sokan vannak, akik ebből élnek. Meglehetősen jól. Az már nem is feltűnő, ha a horgászok három, négy vagy öt bottal horgásznak. Teljesen hétköznapi és elfogadott látvány. Néhány csónak sündisznóra hasonlított, ahogy körbe volt rakva botokkal. Keményebb ellenőrzés és büntetés kellene, akkor ez a víz Európa leggazdagabb és legváltozatosabb halpopulációjával büszkélkedhetne. De ez csak vágyálom egyelőre. Itt is lépten-nyomon felfedezhető az összefonódás az rabsickodás és a felügyeleti szervek között.


Gyorsan elértük a "Fordítót". Igazán semmi extra nincs benne. Legalábbis Tisza-tavi viszonylatban. Hatalmas vízterület a szélén összefüggő nádfallal és hínárral. Nád és töklevél szigetekkel valamint víz alatti erdővel helyenként. Ezért nem érdemes száguldozni vakon, mert hamar le lehet ugrasztani a csigát motorunkról. Kicsit tanácstalanok voltunk hova is álljunk. Elsőre egy tündérrózsa telepet néztünk ki, de vize meglehetősen sekély volt és az alja is meglehetősen iszapos. Innét átálltunk egy nádfal elé, ahol volt egy kis öböl. Ez már jobb helynek látszott. Kicsit kevesebb iszap és mélyebb víz.


A tiszafüredi úszóházak

Mielőtt szerelékeimet összeállítottam volna, az etetőanyagot kevertem be. Három kiló Katus ponty-amur-kárász, fél zacskó Tímár halas pellet és kevés csemegekukorica került összedolgozásra. Muszáj ezzel kezdeni, hogy az etetőanyag rendesen megszívja magát nedvességgel a bedobás idejéig.


Ilyen is akadt

Ezen a napon is az E.T Dark Blade bojlis botokat raktam össze a Ryobi Proskyer orsókkal. Megpróbáltam a match botot is, de a vékony zsinór miatt reménytelen vállalkozás volt a halat áthúzni a hínáron. Miután pontosan bemértem a vízmélységet, ami körülbelül nyolcvan centi volt és az úszókat a kinézett helyre bejuttattam, jöhetett az etetés. Minden úszóhoz hat egykezes gombócot dobtam. Azért ennyit, mert compót szerettem volna fogni és ez a hal elég óvatos. Ha később is csobogok, biztosan nem jön a közelünkbe. A jó etetőanyag eredményeképp hamar kapásaink voltak. Vörösszárnyú, bodorka, dévér jelentkezett be felcsalizott horgainknál. Most nem akartuk megtartani a sütnivaló méretet, ezért rögtön dobtuk is vissza. A törpeharcsák ma megkíméltek bennünket. Hála az égnek. Tenyerembe még éreztem a tegnapi szúrásaikat. Nem kellemes!


Napnyugta a tavon

Egy óra elteltével furcsa mozgásba kezdett a Dínó úszó. Kicsit kiemelkedett és úgy maradt, majd picit lejjebb ment és megint csak nem mozdult . Nem tudtam mire vélni. Ezért picit megmozgattam a csalit. Ennek az lett az eredménye, hogy az úszó elmerült. Bevágtam és éreztem, hogy egész jó halat akasztottam. Tett a víz alatt egy kanyart, ami eredményeképpen nagy csomó hínárt szedett össze. Mire a víz tetejére sikerült imádkozni compómat - mert az volt a tettes, már egy egész kazal zöldséget húztam vele együtt. Nem is lepett meg a dolog, amikor leakadt. Pedig szép kilós forma olajzöld példány volt. Azért eléggé csalódott voltam.
Nem sokkal később fel is szedtük karóinkat és egy másik "tuti" hely felé vettük az irányt.


Csendesen haladunk a kis csatornákon

Az utazás megint gyönyörű volt, a horgászeredmény nem annyira. Most ha jól emlékezek a "fűzfás morotván" horgásztunk. Ígéretes hely volt, de a vörös szárnyú keszeget leszámítva semmi nem jött. A közelben volt egy kilátó, azt még megnéztük és indultunk haza.
A már említett víz alatti fák és tuskók tapasztalt vezetőmet is megtréfálták. Kifele a tározóról kettőt is "megtaláltunk". Szerencsére nem tettek kárt a csónakmotorban.


Nem tudok betelni a tavirózsák látványával

Nem mondhatnám, hogy csalódott voltam. Rengeteg szép dolgot láttam ma is és ez számomra kárpótlás az elmaradt halfogásért. Egy nap még hátra volt a horgászatból és ez a nap már önálló felfedező túra lesz. Két nap oktatás után ideje, hogy a diák önálló horgászatra szánja magát.
De ez már egy másik történet!


Emlékkép