Megjelent: 2023. szeptember 16. | Forrás: Heincz András | Írások

Nem új keletű dolog, hogy ismeretlen vízre tévedve körbe szimatol a rutinos horgász. Jó esetben Google már a barátod, illetve tagja is vagy egy applikációs horgász közösségnek. Így a túra előtt rá lehet keresni a kiszemelt hely adottságaira, hogyan, mikor, milyen fajta csalikkal lehet egy-egy halfajt jellemzően elcsábítani. E mellett vagy ennek híján véletlenül se érezze magát senki feszélyezve mert megpróbálja a legtöbb információt begyűjteni a parton. A helyi horgászok mindig a legjobb információval tudnak szolgálni. A tógazdának pedig érdeke, hogy olyan tanáccsal lásson el, amivel eredményt elérve legközelebb is ellátogatunk hozzá.

Talán már egy éve kacérkodok a Kapuvár közelében elhelyezkedő Berek horgászpark meghódításával. Ebből adódóan nekem volt időm eleget utána olvasni, medertérképet vizsgálni és megtervezni pár napra a túrát. Mivel az otthonomtól a menetidő autóval oda vissza 6 órát vesz igénybe, ezért több napra foglaltam le azt a helyet, ahol a legváltozatosabbnak véltem a mederképet. Az átlagmélység 2 méter, de a kiszemelt álláson találni 2,3 méteres gödröt és 1,6 méteres púpot is. Hát amikor márciusban szabaddá vált 3 egybefüggő nap, nem volt kérdés, hogy útra kerekedjek. Legtöbb esetben kétféle ízvilággal készülök, főleg új helyek felfedezése során. Ezt most is így tettem. A tógazda elmondása szerint a halas – csípős, amit most húz a hal, és érkezésemet megelőző éjszaka megszákolták a 24+-os tórekordot. Visszatérve a bekezdésben írtakra, én is megfogadtam az ízek vonatkozásában hallottakat és Benzár halas bojlit halibut pellettel kevertem be, polipos locsolóval áztattam és rákos etetőanyaggal paníroztam át...minden behúzáskor fújtam rá a Benzár csípős kolbászos method sprayből.

Az ajánlások alapján összeállított halas-pikáns etetés.

Tehát etető hajóval hordom be a felkínált csalit és a partról szeretném szákba terelni a célhalakat. Erre a MAX 1 360-as botok lesznek segítségemre.

A mindenesek. Behúzós peca lesz, viszont a parti fárasztáshoz jól jön a 360-as hossz.

“Az ördög a részletekben rejlik “, szokták mondani, és a komfortos pecára is igaz, hogy minden részlet számít. Volt dolgom már olyan bottartó villával, ami sajnos nem illett a bothoz. Nagyon tág volt, lötyögött benne a bot nyele, nem tartotta meg stabilan. Talán rosszabb a másik véglet, amikor túl megszorul benne és kapás esetén a ráemelés pillanatában jön a bot nyelével az egész rodpod, potyog szanaszét a felszerelés. Preferált botjaimhoz én rátaláltam a Carp Expert kínálatából a legmegfelelőbbre, mely mintha a Max 1 nyéltaghoz lenne öntve. Éppen rásimul, de nem markolja szorosan. Kellően tartja, viszont engedi is, amikor kiemelném öleléséből.

A legmegfelelőbb bot tartó “villa “. Érdemes kísérletezni, hogy rátaláljunk a botunkhoz legmegfelelőbbre. A keresgélés meghálálja majd magát.

Az első nappalom meglepően némán telt, sehol semmi. A szomszédnál is síri csend, így a madarak örömteli tavaszi csivitelése enged magával ragadni, és élvezem az egyre erősödő nap sugarait. Sem a partszél, de még a legmélyebb részek sem mutatnak halat a radar kijelzőjén. Furcsa üresség, de kitartok és a púpot, valamint annak tövét horgászom továbbra is, bízva az éjszakában. Hiszen minden tó más és más, de az éjjel olykor tartogat meglepetéseket. Ezzel nyugtázva a nappali betlit, ágyaztam meg és élesítettem be a kapásjelzőket. A csend és nyugalom beálltával fordult a kocka amint 22:00-át ütött az óra. A halak mintha felpezsdültek volna és folyton magához szólított a jelző. De 2 tényező is a halaknak dolgozott. Egyik, hogy csúszó szerelék az engedélyezett, mellette pedig kizárólag szakáll nélküli horog használható. Ez a szerelék nem húzza be úgy a horgot mintha fixen lenne, és a szakáll nélküli Maruto-kat is könnyebben ki rázza a rutinos ponty. Egy pont oda.

Carp Expert ólom mentes nehezékeit használva környezet kímélve tudok bármilyen szituációt megoldani.

A másik, ami halak elillanását segíti, hogy a szállás nagyjából 35 méterre van a parti állásomtól, így ezeket egybevetve sajnos rendre lemaradtam a halakról. Ezt a játékot egészen éjjel 2 óráig tűrtem, míg nem inkább kivárva a következő jelzésig maradtam a parton. A púp tövében elhelyezett szerelék újra mozgásba lendült, óvatosan fel-le járt a swinger mintha csak cirógatná a csalit. Nagyon óvatos kapás volt, de az utolsó felfelé indulóra ráemeltem a botot és a megakasztást nyugtázta a mozdonyként induló hal. Masszív ellenállást és erőt éreztem, melynek ennyi maszatolós kapás és lemaradt halat követően leplezetlenül örültem. 

Az éjszaka várva várt 10+-os harcosa. Régen dolgoztam ennyit a sikerért, de megérte!

Ezután hajnal hasadtáig elcsendesült a víz. Következett a reggeli kávé mellé az energiadús rántotta és a nappali lehetőségek fejtegetése. Éjjel bevált a halas fűszeres, de nappal mitévő legyek? A sekélyben semmi mozgás. A púpon nem kaptam visszajelzést, hogy jól dolgozom. Maradok a tövében, ahonnan az éjszakai portyázások során többen is megfordultak. Úgy döntöttem a másik szerelékkel viszont nagyon váltok. Beviszem a legmélyebb pontra és merőben eltérő, méghozzá magokkal teli szénhidrátos etetésre váltok.

A tavaszi szénhidrátos etetés alapjai. Keverékként pedig vitathatatlan vonz erővel bírtak. 

Volt nálam ananászos Fruit Shake, amivel jól nyakon öntöttem és néhány marék Benzár mix 16-20-as mézes bojlival vegyesen megspékeltem. Ebből a jól összeállt keverékből terveztem a horogcsalit is kiválasztani.

A pihentetett és összeállt édes tavaszi szénhidrátos etetés. 

Magokkal panírozott Fruit Shakeben ázott Mézes bojli. Ettől talán már nem lehet édesebb!

A fondorlatos változatossággal letett etetés előbb beérett mint azt remélni mertem. Behúzás után kisvártatva táncot járt az asztalon elhelyezett rezgő kapásjelző vevőegysége. Konstatáltam, hogy jó erőben vannak itt a halak, lesz dolga bármelyikkel veszi fel a horgász a kontaktot.

Amikor az elképzelt kaja kombó beadja. Ezért érdemes volt változtatni. 

Nagy örömömre egy szemet gyönyörködtető 10+-os nyurgát fényképezhettünk, mellyel még nem ért véget nap. Az édes íz világ vonzotta a márciusi éhes szájakat és rendre, mohón ettél a felkínált Mézes panírozott bojlit.

A csali pikkelytől függetlenül minden ponty figyelmét felkeltette.

Egyik érdeklődés sem hasonlított az éjszakai maszatolásokhoz és mérettől függetlenül mindegyik azonnal elhúzta a felcsalizott szereléket.

Az utolsó nappali látogatóm apróbb mérete ellenére ugyan olyan vadul tört ki ahogyan a társai.

Az 5kg alatti pontyoknál is szépen dolgozik a MAX 1 pálca.

Ebből arra következtettem, hogy a fluorocarbon előke sikeresen rejtve maradt a szemük elől, illetve a szokatlan íz (mivel inkább a fűszeres-halas itt a megszokott) használata jól sült el. Nem keltett bennük gyanakvást, mint a már oly sokszor horgot rejtő halas-fűszeres variánsok, csak önfeledten falatoztak, amíg némelyik horogra akadt. A fárasztásokat követően, 1 óra elteltével visszacsábultak, amit a jelző szépen közvetített. Lassan alá szállt az éjjeli sötétség, és újra a halas etetésen mutatkozott érdeklődés. Az édes magos nappali sláger körül elcsendesült a víz.

Az éjszaka legszebb pikkelyese a Benzár csípős kolbászos spray-vel fújt bojlira érkezett.

A közeledő front hatása nem jó irányba befolyásolta a halak kapókedvét. Az éjszaka közepétől kellemes és pihentetőt tudtam aludni, de sajnos a kapástalan állapot kitartott délelőttig. Mivel már elégedett voltam az eddig elért eredményekkel, kezdetét vehette a mókázás. Befogtam a spicc botot és rápróbáltam a keszegekre, kárászokra. Csak álltam értetlenül, mint Móricka a matek szakkörön, mert még a csonti-csemege kukorica kombó sem volt nyerő. Na akkor jöhetnek az újdonságok -gondoltam-! Mikor, ha ne most vegyem górcső alá! Első körben két szem csemegekukoricát engedtem Fruit Shake-be, így kapva egy finom ananász illatú dippelt csalit. 

A Fruit Shake-be dippelt csemegekukorica jobbnak bizonyult a csontinál.

A távolság, ereszték ugyan az, mint eddig, csak a csali lett tuningolva. Ahogy beállt a 2 grammos úszó, már látni lehetet az apró rezzenéseket. Kisvártatva el is húzta és kiszaladt a spiccvégéből 50 centi gumi! Nini, egy kis ponty lesz -gondoltam-, de nem az, hanem egy termetes dévérkeszeg volt a tettes!

Első jelentkező a Fruit Shake-be dippelt csemegekukoricára.

Még néhányat sikerült kikapni a bandából amire felbuzdulva, elkezdtem próbálgatni a különböző édes ízeket. Volt nálam még az epres és csoki-narancsos Concourse gélből. Ezek a termékek is kiválóan tapadnak a már vízben lepróbált kukoricákra, állaguk pedig elég sűrű ahhoz, hogy csepegés mentesen, teljesen bevonják a csalit. Mindkét ízre szépen kaptak a nagyobbnál nagyobb dévérek. Semmi apróság csakis a méretesek. Mire elértük a délidőt, egyértelművé vált, hogy a csoki narancsra mozdultak rá a leggyorsabban és a legtöbben. Amíg a bojlis botok pihentek, nagyjából a 25-30 darabot sikerült ezekből a méretes keszegekből fogni. A nálam lévő édes ízek bizonyították, hogy a kapástalan időben mennyire attraktívvá válik velük egy unalmas csali.

Az epres Concourse gél is nagy vonzerővel húzta magához a legszebbeket.

A csoki-narancsos Concourse gél hozta a legtöbb kapást a délelőtt folyamán.

A horgásztúrák legkevésbé várt momentuma amikor össze kell pakolni a készségeket. Ennél a túránál délben jött el a távozás ideje és át kellett adni a helyemet a következő sporttársnak, akivel átbeszéltük az általam tapasztaltakat, így remélem ő is hasonló szép élményekkel gazdagodva gondolhat majd vissza a Berekre.

 

Heincz András