Az egész éjszakát végighorgásztam, ennek értelmében reggel igen lelassult állapotban éreztem magam. Nem is volt erőm horgászbotot fogni, bármennyire eredményes a hajnali, kora reggeli időszak. A földön elterülve igyekeztem kipihenni kissé magam, hogy legalább két lábon tudjak állni, ne mint őseink, mikor lejöttek a fáról. Reggel 9 óra tájékán már el tudtam ballagni egészen a vízig, és álmos szemekkel bámultam magam elé, egészen addig a pillanatig, míg meg nem ugrott egy csuka a part mellett az araszos vízben. Ekkor kicsit jobban kinyíltak a szemeim, és megmarkoltam a pergető botom nyelét is.
![]() Nem álmodtam, hiába voltam félálomban |
Az ég kissé borult volt, amit nem is bántam, hisz a tűző napon melyik csuka lenne olyan bolond, hogy táplálkozzon, no meg én sem vagyok annyira megőrülve, hogy égessem magam a nappal. Az időjósok is borongós, esős időt ígértek, tehát nyugodt lélekkel indultam neki a tónak. Már a második dobásommal felhergeltem egy ólálkodó ordast, de nem volt elég elszánt, vagy túlságosan is az volt, mert a vízből kiugorva vetette magát a wobbleremre, és hevességében elvétette a célt, nem akadt meg.
- Ez is jól kezdődik, mégsem lesz olyan sima ez a nap. –gondoltam magamban, kissé bosszankodva a hibázás miatt.
Beleéltem magam a vadászatba, ugyanis elhatároztam, hogy levadászom bosszúból az összes csukát, ami a tóban van. Ugye, milyen határozott tudok lenni?! Tehát jaj, a rablóknak, retteghettek. Talán 20 percig sikeresen bujkáltak előlem, de ezt követően elkaptam az első foltos ragadozót, egy támolygó segítségével. Gyorsan le is fotóztam, mielőtt teljesen magamhoz térnék, és azt hinném, csupán a reggeli fáradtság festette elém délibábnak. Így később, ha a fotógépen is nyoma marad, már egészen biztos, hogy nem a hallucináció műve volt.
![]() Búcsúportré |
A fogást követően megnyílt az ég is, no nem esni kezdett, hanem szétoszlottak a felhők és előkandikált a nap, aminek következtében ugyan nem kussoltak el a csukák, csak erősen összement a méretük. Egészen biztos voltam abban, ha nem jönnek nagyobb halak, akkor nem szenvedek tovább a napon.
Visszatértem ahhoz a wobblerhez, amivel az első csukát felhergeltem a reggel. –Ha akkor kellett neki, talán most is akad valaki, akinek megtetszik. –bíztattam magam. És valóban, már néhány dobás után elmarkolta egy igen agresszíven védekező kroki. Még a parton sem hagyta abba a fejrázást. Miközben igyekeztem megörökíteni a sikeres csalit, és a tökéletes akadást, egy csodás szaltóval leverte magát a horogról. Ez önmagában nem lett volna probléma, csakhogy a szabadon lévő horog egyik ágát tövig rántotta a csuklómba, a másik horog, pedig igen jó helyet talált magának a nadrágomban. Meg voltam bilincselve. Szerencsére egyik barátom kéznél volt és kivágta a nadrágomból a horgot, én meg némi erőlködés után egy jó erős rándítással kitéptem a húsból a horgot. Kicsit kifutott az erő a lábamból, de túléltem, így már örülve a szabadságnak, mosolyogva pózoltam a tréfáskedvű csukámmal.
![]() A tökéletesnek hitt akadás | ![]() Itt már szabad vagyok, és nemsokára a hal is |
![]() Tuti pálya |
Amint a nap egyre magasabbra kúszott, úgy emelkedett a hőmérséklet is. Valamiért a csukák nem kussoltak el, csupán finnyásabbak lettek. Kellették magukat, nem estek neki már olyan mohón az orruk előtt illegő-billegő csalinak, nógatni kellett őket. Igen lassú bevontatási technikát kellett alkalmaznom, jókora szünetek közbeiktatásával. A beesést követően azonnal a víz alá rándítottam a wobblert, majd hagytam emelkedni, míg a háta ki nem látszott, majd lassú mozdulatokkal cincáltam párat rajta, csak úgy csuklóból, majd ismét hagytam, hadd dugja ki a fejét. Amennyiben elég kitartóan cincáltam a wobblert, előbb-utóbb előbújt a semmiből egy kroki és bambán bámulta a furcsa valamit. Nemegyszer métereken keresztül jött utána, mikor megállítottam a csalit, akkor ő is megállt, ha netán gyorsabb tempót diktáltam, akkor szépen hagyta eltávolodni a csalimat. Nem akarták megenni, csak nem tolerálták, hogy valami idegen betolakodott a területükre, ezért udvariasan kikísérték a kapuig. Mindenképp el kellett érnem, hogy szájba vegyék, még ha nem is akarták elpusztítani, csupán rendre óhajtották utasítani, hogy: -Hé koma, ez az én pályám!
A sok noszogatás előbb-utóbb meghozta a várt kapást, ami mindig akkor következett be mikor megállítottam a csalit. Legalább ezen a téren megőrizték jellemző tulajdonságukat. Az már más téma, hogy az esetek többségében olyan óvatosan fogták meg azokkal a hegyes fogaikkal, hogy az akadás vékonyra sikeredett, és pillanatok alatt lerázták magukat.
![]() A figyelő |
![]() Elege lett belőle, keresztbe kapta el | ![]() Ez meg egyenesen szemből támadt |
Igen sok alkalommal áltámadást indítottak a csalijaim ellen. Nagy hévvel indultak meg, majd mikor közel értek, egy nagy örvényt keltettek csupán a wobbler körül, és gyorsan visszaálltak oda, ahonnan jöttek. Némelyik olyan indulattal támadt, hogy remegő térdekkel vártam, hogy mikor tépi ki kezemből a botot, de persze nem tették. Ezzel legalább elárulták magukat, tudtam merre rejtőznek, már csak kellően fel kellett borzoljam a kedélyeiket, hogy elkapják a horgokkal ékesítet műhalat. Minden egyes halat valósággal le kellett vadásznom, és ehhez nagy segítséget nyújtott a kétrészes Salmo Frisky. Valamiért ez a modell volt, amelynek végül nekimentek. Néhányat sikerült átvernem az Executorral is, de más csalikról tudomást sem vettek, még arra sem méltatták, hogy megkergessék őket.
![]() Őt is átvertem | ![]() Némelyik igazi légi parádét csapott |
![]() Rendesen behörpölte |
A nap egyre erősebben tűzött, már vártam, hogy mikor kezd lobogni a víz a nagy forróságtól, de ennek ellenére aktívak voltak a tarka mintás ragadozók.
A harci szellemük sem változott a hőség ideje alatt. Fárasztás közben folyamatosan ugráltak, rázták a fejüket, próbáltak megszabadulni tőlem. Nagy hisztit csaptak, némelyik sikeresen faképnél hagyott. A rekkenő hőség engem hamarabb térdre kényszeríttet, mint a krokikat, igaz, a kialvatlanság is szerepet játszott ebben. Mikor az óra állására pillantottam, alig hittem a szememnek, 3 órát mutatott a kijelző. Annyira elszórakoztam a halakkal, hogy észre sem vettem miként repül az idő. Ez volt az a pont, mikor azt mondtam: –Ennyi volt, kész, vége!
Habár a halak továbbra is mutattak hajlandóságot, és elég sokat meg is fogtam, de részemről befejezettnek tekintettem a horgászatot. Talán, ha nem a 2 kiló lett volna a felső határ, akkor tovább kergetem őket. Igazán jó horgászatot zártam, annak ellenére, hogy sokat kellett imádkoznom nekik a kapásért, de eljön majd az ősz és fordul a kocka.
A gyönyörű napsütés ellenére csípős hideg idő fogad, mikor kiérek a kikötőbe és bár csupán néhány méterre parkolom le autómat tőle, a lebukni készülő nap sugaraitól mégsem látom a csónakom. Különleges alkalom a mai, hiszen ebben az évben ez az utolsó. A Ráckevei (Soroksári)-Duna horgászai körében jól ismert és a legkevésbé sem várt évente ismétlődő esemény, amikor december első napjától általános horgászati tilalom lép életbe 20:00 és...
Itt van az ősz, itt van újra, halat fogni kell nekem. A pontyok is lényegében szinte minden evők, érdeklődőek, az újdonságra felfigyelnek, de a koruk előrehaladtával egyre tapasztaltabbak rafináltabbak és óvatosabbak lesznek. A Chilis ízekkel a hideg beálltával is jó eséllyel járhatunk túl bajszos barátainkon. Természetesen a túra oszlopos részét képezi a MAX szériás bot, kapásjelző és orsó. Viszont mostanában elég sokat horgásztam finom szerelékkel,...
Akár hiszitek, akár nem, hazánk legnagyobb folyóján a Dunán ezelőtt még sosem pergettem, pedig rengetegszer vonatoztam át a nagy folyó felett, és sokszor tervezgettem a fővárosban horgászatot, de eddig ez valahogy sosem jött össze. Október utolsó napján aztán végre rászántam magam a túrára, és minimál felszereléssel elindultam meghódítani az Öreg Hölgyet... Na persze most megvolt a motivációm, hogy útra keljek, hiszen unokatestvérem csodaszép halak...
Vannak az általam sokat használt kistavas 270-330 centis rövidebb botok no meg az általános és nagyobb távokon is bevethető 360-390-es parittyázók…aztán összetalálkozom egy 420-as bombázóval, amitől szinte leesik az állam... kipróbáltam a CXP Distance Method ’’hosszúpuskát”! Több okból sem szoktak a kezemben ilyen méretek landolni. Egyrészt az általam pecázott helyek és távolságok elérhetőek a rövidebb variánsokkal, másrészt a 175 centimhez...
Mióta elköltöztem Szegedről, az élő Tisza mellől, azóta nem volt szerencsém vizeink ezüstnyilához, a balinhoz. Azonban a szeptemberi, októberi gázolós horgászatom alkalmával több rablásra lettem figyelmes, ezért a domolykós wobblereket gyakran cseréltem őnös csalikra. Mivel a kristálytiszta vízben wobblerekkel nem sikerült kapást elérnem, ezért más megoldás után kellett néznem, hogy tudjak néhányat fogni az őszi balinok közül... Sajnos az említett...
Szeptember közepére a csökkenő balatoni forgatag újra lehetővé tette, hogy üldözőbe vegyem partról bojlis felszerelésemmel a pontyokat. Nemcsak a 17 fokosra hűlt víz, hanem a 60 millió köbméternyire becsült vízhiány is gondoskodott arról, hogy kevesebb legyen a vízpartot látogató fürdőző és turista. Balatonboglár egyik szabadstrandja mellé telepedve meglepődve tapasztaltam, hogy hogy alig van horgász, a vizen csak néhány SUP és vitorlás...