Ahogy megyünk bele az õszbe, rövidülnek a nappalok, reggelenként párafátyol takarja a folyót, estefelé elõkerülnek a melegebb kabátok. A nap többi részéhez viszonyítva az esti órák a legfogósabbak. Errõl esik most röviden szó.


A vizreérkezés pillanatában kapta el

Az esti szürkület és a sötétedés órái a süllõk és a nagy balinok ideje. Ezekben a percekben még a látott rablás dönti el, hogy milyen wobblert vagy mûcsali típust válasszunk.
De ahhoz, hogy halat fogjunk, a felkészülést sokkal korábban kell kezdenünk.
Még világosban végigjárjuk azokat a helyeket, ahol nagy bizonyossággal megjelenik a süllõ. Ezek itt a Duna-ágban a kövezett vagy fás becsúszásos partszakaszok. Célszerû a jónak vélt helyen odébb rakni az ingó, zörgõ köveket, lenyesni a kellemetlenül belógó száraz faágakat.

Megvan aharcsapörköltnek való

A süllõ hûséges állat, rabolni fog a megszokott rugany, bedõlt fa, vagy éppen egy nagy kõ mögött. Soha ne este érkezzünk meg, hanem még világosban. A meghorgászandó terület nagyjából 1-2 folyamkilométer, ezért az elsõnél kezdünk. Megvárjuk az elsõ rablásokat, aztán indulhat a mûcsali. Ha sikerül halat fogni, alapszabály a csendes fárasztás, a szûk sugarú fejlámpa, méreten aluli hal kiemeléséhez a boga gripp! Ha megvan az elsõ hal, indulunk tovább a következõ helyre. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy lépésrõl-lépésre cserkeljük be a helyeket. A sötétben való horgászat kifinomítja az ember érzékeit, egy idõ után nem csak látjuk, de érezzük is a halat. Annyira szórakoztató és változatos horgászat ez itt a Deltában, hogy nem elõször fordul elõ velünk, hogy az éjszakai pergetés átcsúszik a hajnalba.

Slider fogta harcsa

Nagy tanulság, hogy nem szabad egy-egy jó helyet túlhorgászni. A halak nem ostobák, ahogy mi kupálódunk az éjszakai horgászatok során, úgy rafinálódnak õk is! Ha észrevesznek bennünket, megszûnik a rablás, és csak akkor indul újra, ha már messzire távolodtunk az amúgy jó helytõl! Türelem, önmérséklet kell az éjszakai pergetéshez.


Vonzó a sárga színû Slider

Az éjszaka sztárja persze nem a süllõ és a balin, hanem a harcsa, amelyekbõl irdatlan nagyok vannak a Deltában. Sajnos nekünk az idén még nem sikerült igazán nagy harcsát fogni. Átlagban 6-7 kilósakat fogunk, igaz, azokat szakmányban. Az eddigi legnagyobb harcsánk 32 kilós volt, ami játékhalnak tûnik a halászok nyolcvankilós fogásaihoz képest! Éppen azért, mert minden éjszakai harcsapergetésben benne van a nagy hal ígérete, a felszerelést is ehhez igazítjuk.


Épp, hogy megakadt…

Botból csak a legjobb minõségû jöhet számításba 50-100 grammos, felkeményedõs, hibátlan akciójú! Van nálunk egy Prion Pilk 50-190 g dobósúlyú lágy spiccû pergetõ bot, ami abban a pillanatban, amikor a harcsa behörpöli a wobblert bevágáskor, azonnal felkeményedik! Finom kis peca SIC Fuji gyûrûsorral, hosszú parafa nyéllel. Mániám a jó botnyél, harcsafárasztásnál nagyon nem mindegy, milyen terhelés nehezedik a karra, csuklóra. Ha egy bot jól kézbe áll, az már fél siker! Ne pergessünk fejnehéz bottal, mert rontja a dobás pontosságát!


A támadás pillanata

Az orsó 4o-es Zauber, Ryobiéktól. Elsõ látásra nem tûnik kimondott harcsapergetésre alkalmas orsónak, de aki már használta, az tudja, hogy fékrendszere igen finom, a 8+1 csapágy sem megvetendõ, kétsebességû oszcillációs tengelyemelõ szerkezetének és a csapágyazott zsinórvezetõ görgõnek köszönhetõen úgy rakja a fonott zsinórt, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Pergetéshez fonott zsinórt 15-25-ig variálunk, a wobblerek erõs megbízható karikákkal és horgokkal szereltek. A felszerelésnek nem lehet gyenge pontja, wobblerünkhöz mindig használunk „not a knot” kötésrögzítõ kapcsot, ez a nagyobb testû wobblernél sem rontja az akciót.


Mehet vissza..

Van itt egy szakasz a Csernovkán, bedõlt fák, bokor-bokor hátán, partszéli négy méteres víz gyönyörû kanyarokkal. A Körösnél nagyobb, a Tiszánál kisebb folyó harcsaállománya mesés! Ha ide indulunk, akkor mindig van velünk egy Salmo Whitefish 18 centis úszó wobbler, amit akkor vetünk be, amikor a cuppanós, durranós harcsarablások a bokrok takarásában elkezdõdnek.


Ez már a szebbek közül való

Az egyik fás öbölben a wobbler súrolja a fûzfa leveleit, alig éri a vizet, máris leszippantja egy ötös harcsa. Alig félóra múlva már a nyílt vízen is hajtanak a harcsák, a pislákoló fényben alig lehet észrevenni azt a kis csíkot, amit a zsírúszóikkal húznak. Benne vagyunk a jóban, váltogatjuk a wobblereket. Kaptunk tesztelésre egy vödör Salmo wobblert, nem kell idegeskedni, ha egy-egy bent marad a csökökben, nagyobb ágakban. A húszcentis, úszó Skinnert nagyon eszik a halak, fogósak a Sliderek is. Legutóbb egy négyórás éjszakai pergetésen tizenkét darab 5-13 kiló közti harcsát fogtunk, ebbõl hetet a Whitefish-el!


A felszínen vágott rá..

Nem tudom, mi a titka ennek a wobblernek, sajnos ebbõl a fajtából már csak egy darab maradt. Amikor a legutóbb leakadt, lementem érte a 16 fokos vízbe. Szerencsére elérhetõ távolságban találtam rá, egy bedõlt fában. A megfázástól ugyan megóvott a házilag készült üveg cujka, amit megittam, de két napig úgy fájt tõle a fejem, hogy harcsák helyett csillagokat láttam.