A Gyermelyi Horgásztóval, bevallom őszintén, már régóta szemeztem, hiszen nagyon szép környezetben elterülő, impozáns halállománnyal bíró horgászvízről van szó. A maga 17 hektáros területével nem is nevezhető egy kifejezetten magától értetődő pályának, így rögtön két, természetesen filmkészítéssel egybekötött napot szántam az itteni horgászatra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ennyi idő alatt mire jutok, de természetesen bíztam benne, hogy emlékezetes fogásokkal gazdagíthatom majd fotóalbumom a kétnapos peca során. A tóban nem ritkák a termetes, 10 kiló feletti pontyok, de nem titkolt célom volt ezek mellett néhány termetes amurt is bölcsőbe fektetni. Az igazi amurszezon azonban még nem kezdődött el, hiszen május elejéről lévén szó, a víz hőmérséklete még csak közelítette, legfeljebb éppen elérte a 20 Celsius-fokot, a torpedók pedig az ettől azért melegebb vízben aktívak igazán. 

Bár a horgászat előtti napok időjárása meglehetősen változékony volt, a pecára kiválasztott időpontra a kánikula berobbanását prognosztizálták a meteorológusok. Igazuk is lett, hiszen már a reggel 7 órás érkezésemkor nagyon meleg volt, így alaposan leizzadtam, mire becuccoltam a tó egyik legtávolabbi szegletébe, a kíméleti terület környékére. Azért esett a választásom egyébként a tónak erre a részére, mert előzetesen azt az információt kaptam, hogy itt van a legjobb esély a víz méltán híres amurjait horogvégre csalni. Az első horgásznapon egészen pontosan a kíméleti területtől számított harmadik állásnál vertem tanyát és felszereléseim összeállítását követően gyorsan neki is láttam az etetésnek. 

Az alapozáshoz kizárólag szemes terményeket hoztam magammal, hiszen ezeket imádják a pontyok és az amurok egyaránt, illetve, amennyiben alaposan „megterítjük az asztalt”, akár hosszú időn keresztül is magunk előtt tarthatjuk a segítségükkel az áhított halakat. Mivel rendkívül sekély, nagyjából egyméteres volt a víz előttem, a horgászat későbbi szakaszában nem szerettem volna a becsobbanó rakéta hangjával zavarni az etetés környékén bóklászó halakat, így a nagyon nagy alap és a ritkább ráetetések mellett tettem le a voksom. Ez nagyjából 30 spombnyi mennyiséget jelentett a peca elején. 

A tejsavas magmixek a már kellően felmelegedett vizekben brutálisan hatékonyak, amennyiben ponty és amur a célhal!

Ezek bejuttatásához természetesen a Spomb a legmegfelelőbb eszköz.

A spombos etetés egyébként kissé megosztó feeder horgász körökben, hiszen alapvetően ez egy pontyhorgász módszer. Én azonban azt mondom, hogy szükség törvényt bont és, amennyiben nem tiltja semmi a rakéta használatát, miért ne vethetnénk be mi, feederesek is? A spombos etetéshez kell egy nagyon gerinces bot, ami esetemben a 390-es No Limit Feeder. Ezzel a közepes méretű Spombot akár 100 méteres távolságba is eldobhatjuk anélkül, hogy tartanunk kellene a bot túlterhelésétől. Itt azonban a meghorgászott távolság nem volt több, mint 55 méter, így nagyon kényelmesen és gyorsan haladtam az etetéssel.

A No Limit Feederek az ilyen terhelést is remekül tolerálják!

Segítségükkel könnyedén repítettem a rakétát a kívánt helyre.

Az alapozást követően pedig mindkét végszerelékemet bevetettem és reménykedtem abban, hogy hamar gazdára talál felcsalizott horgaim valamelyike. Talán én lepődtem meg a legjobban, de nagyjából 10 perccel a bedobást követően egy brutálisan vehemens kapás érkezett a balos botomra! Szinte már repült a bot a víz felé, pont az utolsó pillanatban tudtam csak elkapni azt. Micsoda kezdés! Persze, ahogyan az lenni szokott, nem volt egy kapitális példány az elkövető, de nagyon biztató volt, hogy rögtön egy ötös-forma ponttyal tudtam indítani a horgászatot! 

Alighogy visszadobtam az első kapást követően, máris érkezett a második! Ezúttal viszont már érezhetően egy termetesebb ellenféllel akadtam össze, aki alaposan megdolgoztatta 390-es Universal Feederem! Jól jött a gyorsfékes, 8500-as Concourse Method orsó is, hiszen a parthoz közeledve többször is elementáris erejű kirohanásokat produkált az ismeretlen uszonyos. A nagy huzavona után azonban sikeresen megmerítettem és kisvártatva már a bölcsőben csodáltam a 10 feletti pikkelyest. Gyönyörű, hibátlan töves! Nagyon örültem neki!

Alaposan megdolgoztatta a 390-es heavy feedert!

Rögtön a második hal 10 kiló feletti, ez ám a remek kezdés!

Mire megfogtam ezt a két pontyot, tényleg beütött a kánikula. Bevallom őszintén, nem voltam még lélekben erre a nagy melegre felkészülve, így kissé nehezen is viseltem a déli órákat. Persze ernyő alatt azért jobb volt a helyzet, na meg néha egy-egy széllökés is javította a komfortérzetet. De hiába, ilyenek vagyunk, mi, horgászok. Ha meleg van, az a baj, ha hideg, akkor pedig az. Horgászatra azonban csak jó és még jobb idő létezik, így kifogásnak helye nincs!

Dél körül már igazán meleg volt, így jól jött az ernyő nyújtotta árnyék.

A déli órák talán a meleg, talán a kissé kiürült etetés miatt csendesebben teltek, mindössze néhány kisebb pontyot fogtam ez idő tájt. Egy újabb nagyobb etetést követően azonban ismét felpörögtek az események és sorra érkeztek a szebbnél-szebb pontyok, akiknek nagyon tetszettek az új, Serie Fermented etetőanyagok. Apropó, etetőanyagok! Eddig még nem esett szó sem a csalogatóanyagokról, sem pedig az általam használt végszerelékekről. Mivel nagyhalas horgászatot terveztem, mindkét botomra bordás kosárral ellátott készséget kötöttöm, melyekbe a nemrég debütált erjesztett etetőanyagainkat töltöttem. Nagyhalas horgászataim során, amikor nem kötik egyéb szabályok a kezemben, szinte mindig a bordás mellett döntök a flat methoddal szemben, hiszen meggyőződésem, hogy a nagytestű halaknak sok etetőanyag kell, így lehet őket igazán hatékonyan megfogni.

A Serie Fermented kaják nyáron brutálisan ütősek!

A Serie Fermented etetőanyagokról mindenképpen tudni érdemes, hogy kizárólag természetes összetevőket tartalmaznak és egy speciális erjesztési folyamat eredményeként érik el végleges állapotukat. A zacskóba már használatra kész, kellően nedves formában kerülnek, így a vízparton semmilyen más teendőnk nincs velük, mint gyorsan lerostálni őket. Én ezúttal két típus keverékének szavaztam bizalmat, melyek a natúr és a mézes ananász voltak. Ezeket 1:1 arányban keverve használtam a horgászat mindkét napján. 

A fermentált etetőanyagokhoz tökéletesen illő csalik egyértelműen a Pro Corn Waftersek, melyek közül ezen a horgászaton két típus működött igazán, az édeskukoricás és a mangó-vajsavas. Az első és a második napon is ezek adták az összes halat, így most is bizonyították, hogy a nagyhalas horgászatok során verhetetlenek!

A nyerő csalik, amelyeknek mindegyik gyermelyi fogásomat köszönhettem.

Igazi nyári nagy ponty és nagy amur csemege!

Egy megfelelő méretű horoggal kombinálva, amely esetemben a Concourse Carp Winner 6-os volt, hibátlan pozícióban várják a mederfenéken a halakat.

Az első nap délutánján az 5-10 kg közötti pontyok tartózkodtak az etetésemen, belőlük tudtam fogni közel tucatnyit. Amurral sajnos nem találkoztam, hozzájuk ezúttal nem volt szerencsém. Hátra volt azonban még a másnap, amikorra még melegebb időt jósoltak, így talán a körülmények is jobban kedveztek az amurhorgászatnak! Igazság szerint a horgászhelyen kívül semmin sem változtattam másnapra, hiszen a csalik, az etetőanyagok és a stratégia is jól működtek. Ha már azonban lehetőségem kínálkozott a kíméleti területhez még közelebb ülni, éltem is ezzel, így még jobban leizzadtam a reggeli bepakolás során. Persze ez nem ügy, néhány 10 feletti amur megfogása bőven megér ennyi „szenvedést”.

Azt pedig már a második kapás igazolta, hogy megérte messzebb pakolni, ugyanis rögtön a nap elején egy pompás, bőven tízpluszos torpedóval mérkőzhettem. Bár a fárasztás során, különösen annak utolsó fázisában, minden trükköt bevetett, nem kerülhette el sorsát, így a karjaimban végezte – legalábbis egy fotó erejéig. Érte jöttem, így nagyon-nagyon örültem a halnak, főleg úgy, hogy ez volt az év talán második amurja számomra.

Pompás gyermelyi torpedó!

A torpedó visszaengedését követően sietve dobtam vissza végszerelékem a helyére, hiszen ahol egy amur van, ott általában több is! Na, ez a gondolat most is igaznak bizonyult, hiszen a következő kapás elkövetője is egy gyönyörű színekben pompázó nádrágó volt! Alig horgásztam egy órája és máris két fantasztikus amurt zsákmányoltam! A Gyermelyi Horgásztó ezúttal is igazolta, hogy milyen remek halállománnyal bír. Pontyai és amurjai is majd kicsattannak az erőtől, így hatalmas élmény a sekély vízben birkózni velük!

A következő amurra sem kellett sokat várnom!

Sajnos azonban ahogyan jöttek, úgy mentek is az amurok, hiszen e két gyönyörű példány megfogását követően ismét a pontyok vették át az irányítást és a nap hátralévő részében belőlük tudtam fogni újfent bőséggel. Panaszra persze semmi okom, hiszen remek horgászatban volt részem mindkét nap! Gyermely engem magával ragadott, így idő kérdése, hogy mikor térek vissza erre a pompás vízre! 

Szöveg: Szabó Bence

Képek: Molnár Zoltán