Megjelent: 2021. augusztus 18. | Forrás: Lukácsi Béla | Írások

Van egy speciális hang amelyre mindenki felkapja a fejét, van aki azért mert soha nem halotta és nem tudja mi lehet az, van aki pontosan tudja mi lehet és pont ezért figyel a hangra és annak keletkezésére. Ez a speciális, hang sokakat ámulatba ejt, változatosságával, a körülötte lévő misztikummal, ez nem más mint a kuttyogtató speciális hangja.

Három fa van a kezemben, azonban ezek különbözőek.

Íme három variáció, egy homorú, egy domború, és egy sima fej, erre még pluszba jön a fejméret.

Számomra is misztikus még manapság is ez a hang, sok teória van arról miért is kelti fel a harcsa érdeklődését. A tökéletes igazságot még nem tudjuk, de vannak elképzelések, mindenesetre, sokkal aktívabbak a harcsák a erre a speciális hangra. Véleményem szerint ez leginkább a harcsa rablására emlékeztet, mikor is a szájával vákuumot keltve szippantja be a táplálékát, ezt a hangot lehet felszín közelében már sokan hallották, a víz alatt azonban még  érdekesebb  ez a hang, főleg, ha a kuttyogtató hangjával összehasonlítjuk. Túlságosan is hasonlít a kettő, így  a rablás hangját utánozva a kuttyogtatóval, a többi harcsát is ingereljük. Lehet csak idegesítjük, de lehet hogy táplálék irigységet is kiváltunk vele, ami miatt agresszívebb viselkedést tudunk elérni, ezáltal pedig több kapásunk is lehet.

A kuttyogtató mozdulatsor végén a leggyorsabb a mozdulat, látszik, hogy az alkar mellé kell érkezzen a fejrész, illetve a kéz majdnem beleér a vízbe.

A kuttyogtató fa egy speciális formájú elsősorban fa, de készítenek fémből és különféle más anyagból is, lényege a pengevékonyságra elvékonyodó szár végén lévő korong. A penge vékonyság azért kell, hogy a vízben a lehető legkevesebb ellenállása legyen. A fej pedig a hangképzés miatt kell, ezzel keltünk hangot a vízben. 

Egy 6500-as méretű Big Cat Ryobi orsó tökéletesen megfelel a feladatra.

Ennyi összesen a végszerelék.

A hangot, sokan rosszul próbálják előidézni, ugyanis sokan úgy gondolák, a kuttyogtató fejének vízbe csobbanása okozza a hangot, azonban nem ekkor, hanem a vízből kirántáskor keletkezik a hang.  A fej egyre gyorsuló mozdulattal képez légbuborékot, vagy inkább vákuum csíkot maga mögött, ami bezáródásakor keletkezik a hang.  Vagyis a fej vízből való kirántása sokkal fontosabb.

A harcsát szákolhatjuk is, de érdemes harcsakiemelő kesztyűt alkalmaznunk.

A kutyogtató fát nem erőből kell használni, sokkal inkább fontos a laza de határozott egyre gyorsuló mozdulat. A víznek a kezükhöz képest akkor az ideális a helyzete, ha a kezünket és az ujjainkat kinyújtva  az ujjaink félig érnek a vízbe.  Lehet karból is hangot kicsalni a kuttyogtató fával, de sokkal érdemesebb csuklóból, és csak minimális karból tenni mindezt. Lényeg, hogy elsőként lassan gyakoroljuk be a mozdulat sort, és utána gyorsítsunk a minél tökéletesebb végeredmény elérése miatt.   A mozdulatsor  elején a korongnak a csuklónkhoz képest elől kell vízbe érnie, ennek mint mondtam nem kell túl erősnek lennie, majd gyorsuló mozdulattal - elsősorban a csuklónkkal -  hátrafelé irányulva az alkarunk mellett kirántjuk a kuttyogtató fejét a vízből, ekkor keletkezik a speciális hang.

Az egyik legbiztosabb akadás a harcsa szájszélében van.

A kuttyogtató fejek között a csalogatás szempontjából a fej átmérőjének van talán a legnagyobb jelentősége, e hatásorra meg milyen éles vagy éppen mély hangot tudunk kicsalni. A kisebb átmérőjű fák általában a sekélyebb vizekre kellenek, míg az egészen mély vizekre érdemes nagyobb átmérőt választani. Általánosságban a 30 -40 milliméter átmérőjű a leggyakoribb fejméret, ezzel lehet a legszebb hangokat, és persze legegyszerűbben kicsalni.

Ha ráérzünk és elkapjuk a megfelelő időszakot sok hasonló méretű harcsát foghatunk.

Ezzel a bottal nem nyúlunk mellé.

Előzetesen begyakorolva a kuttyogtató használatát, már bátran mehetünk a harcsák becserkészésére is. Szerencsére nem túl bonyolult a felszerelés, az alap egy sima szivarólom, ami 100 -250 grammos lehet függ ez természetesen a sodrás erősségétől is, lényeg, hogy akkora legyen ami a botspicc alatt tartja biztonsággal a csalinkat. Ezt egy sima szelepgumival megütköztetjük, majd a főzsinór végére jöhet a horog, ami persze erős és megfelelően nagy kell legyen. Főzsinórnak én még most is a monofilt használom, 60-as 80-as méretben, ennek a méretnek már brutális ereje van, és mivel csónakból történik a fárasztás a harcsa erejét legyen az bármekkora szinte biztos, hogy gond nélkül felőröljük.

Ebből a méretből rengeteg van a Tiszában.

Ehhez a vastag és erős zsinórhoz persze erős orsó dukál, aminek nagy zsinór befogadóképességűnek, és a féknek természetesen megbízhatónak kell lennie. A bot kérdése is nagyon fontos, természetesen megfelelően erős bot kell, de nem árt, ha a spicce érzékeny, már amennyire érzékeny lehet egy ilyen bot.  Ehhez ráadásul - mivel csónakos horgászatról beszélünk -  rövid bot kell, így az L&K Vertic Guide kíváló választás lehet, hiszen a 2010 centiméteres hossza, pont megfelelő, az ereje is megvan a fárasztáshoz és a spicce sem túl durung, ráadásul a gyűrűk festése is a jobb kapásérzékelést segíti elő.

Fontos a jó minőségű horog.

Csalinak több féle variációt használhatunk, akár egy tenyeres csalihal is kiváló lehet, de általános a nadály használata, ami megfelelően szívós, így kevésbé ütik le a kisebb harcsák a horogról. A nagyobb giliszták mint például a kanadai giliszta is kiváló, csak itt számítani lehet a gyors csali leverésre, a kisebb harcsák jelenlétekor ez nagyon bosszantó lehet. Nagyon jól működik még a kagylóbél, egyre azonban érdemes figyelni, nem minden kagylót lehet használni, vannak védett fajok és persze invazív kagylófajok is, az utóbbi az általánosabb és szinte az össze vízen használhatjuk, jelenleg egy vízterületről tudom, hogy tilos kagylóval csalizni.

Kapás és harcsafárasztás után is ellenőrizzük le a horog hegyét, mivel a harcsa álkapcsa, ki tudják csorbítani a hegyét.

A Vertic Guide bot gyűrűfestése nem véletlenül feltűnő.

A horgászat metodikája sem bonyolult, általánosan a mélyebb részek körül kell csorognunk, de a Tiszán például jó meghatározás az is ha ott csorgunk ahol a kosz, vagyis a víztetőn összegyűlt falvelek és pihék. Csorgás közben folyamatosan érdemes figyelni a meder alakulat változásait, amire nagy segítség lehet a legegyszerűbb szonár is, amelynek nem a hal észlelése az elsődleges célpont, hanem a mederalakulatok pontos követése, lényeg, hogy általánosan a mederfenék fölött 50 - 80 centivel a legideálisabb a csalink helyzete, de megesik, hogy érdemes néha magasabban is vezetni csalinkat.

A bor markolata ergonomikus és természetesen csúszásmentes.

Innentől kezdve, már a különös hang egyre tisztább lesz, és élvezettel halhatjuk annak vízhangját is, amely visszaadja ennek a misztikus hangnak az igazi erejét, a felbőszített harcsák megfogása ezután csak hab a tortán.

Forrás: Lukácsi Béla