Öt perc test-test ellen - Kazahsztánban
Megjelent: 2010. július 19. | Forrás: Pálfai Gábor | Írások


A kazahsztáni Ili folyó sok horgász álmai között szerepel, mint horgásztúra célpont. Nekem idén júniusban megadatott hogy horgászhassak a legendás harcsaparadicsomban. Persze azt sokan nem gondolják, hogy még egy ilyen vízen is lehetnek olyan tényezők, amelyek nehezítik a horgászatot, rontják az esélyeinket.


A sivatag nem valami barátságos


Mikor 300 km sivatagi autózás után átszálltunk a csónakokba, melyek a táborba szállítottak minket, már láttam hogy a szerencse nem áll mellettünk ezen a túrán. Kakaó színű, áradó vízzel fogadott az Ili, és halgazdagság ide, vagy oda, annyi tapasztalatot már gyűjtöttem a világban, hogy tudjam, sok jót nem tartogat egy ilyen áradás még az Ili folyón sem. Persze nem akartam rögtön az elején negatív lenni, és végül is fogtunk halat, szépeket is, de ne szaladjunk ennyire előre.


Útban álmaink vizén


A táborban a hely vadságához képest jó körülmények fogadtak, a sátraink köré nádból épült házikó biztosította a nappali hűvösebb, és az éjszakai melegebb hőmérsékletet. Komfortos étterem, toilett, és zuhanyzó szolgálta ott létünk alatt a kényelmünket. A képeket persze azzal a tudattal nézegessük, hogy több száz kilométerre minden lakott területtől feküdt a táborunk, így megbecsülendőek voltak azok a körülmények amelyek között élhettünk 10 napig. Mint ahogy becsülendő volt a jégbehűtött sör, üdítő, ásványvíz, ami akár a csónakban, vagy az étteremben nap, mint nap, rendelkezésre ált a kicsit egyhangú, de amúgy ízletes étkezések mellé.


Lakhelyünk a folyóról nézva

Komfortos táborban éltünk 10 napig


Érkezés után mindenki szerelt és rohant ki a vízre, ami a huszonegynéhány óra utazás után is teljesen természetes volt az olyan horgászfanatikusok körében, mint amilyen a mi csapatunk volt. A gyors Volfcraft hajókat helyi túravezetők vezették, és már hasítottuk is a vizet álmaink horgászata felé.


Profi hajók vártak minket

Vár az Ili


Az első nap tapasztalatai vegyesek voltak. A terület szemben a delta lejjebb lévő szakaszával itt sekélyebb, és gyorsabb folyású volt, ami az áradás miatt most egy kicsit mélyebb, de még gyorsabb volt. Elsődlegesen a fenekező horgászat működött és mellette erőltettük páran a kuttyogatást is, bár ehhez a módszerhez nem volt optimális a pálya. Az első tapogatózások után Krisztián volt az a szerencsés, aki összeakadt élete halával mindjárt az első napon – egyébként ő volt az aki a túrán végig a sikeres horgászok közé tartozott – egy 1,9 méteres szép bajuszossal. Fenekező módszerrel felkínált balinszeletet kívánt meg a már igen jónak mondható harcsa. A többiek napja főleg tapasztalatgyűjtéssel telt el, és jött pár kisebb harcsa.


Krisztián szép harcsája


Szólnom kell túránk napi rituáléjáról a balinfogásról is. Harcsázás ugyanis nincs balin nélkül. Ez a kedvenc eledele a folyó bajuszos óriásainak. Az áradás miatt megfogásuk sokkal nehezebb volt, mint egyébként. Az élővíz sodorvonalainál most kevésbé voltak fellelhetők ezek a gyors ragadozók. Be kellett mennünk értük az Ili csatornáiba, tavaira, ahol az összefolyásoknál egyszer nagyon könnyen, másszor vért izzadva fogtuk meg a csalinak valót.


Balinozunk


Második nap Imi barátommal indultunk a vízre az öreg Zsenyával, a folyó tapasztalt halászával. 40 perc motorozás után ugratta fel a hajót a nádra és dobtuk be a fenekező cuccainkat a balin szelettel.
Én a Koós féle Banax csónakos botot, és a Banax legújabb harcsázó orsóját, a GT Xtrem-et vetettem be a harcsák ellen. A 8/0 Maruto horog speciális előkére volt rögzítve amely egy brutális forgóval a 0,79-es 121 kg-os szakító szilárdságú Tufline XP fonott zsinórhoz csatlakozott.


Minden, amire szükség van egy túrához az Ilin.

Az új Banax harcsázó orsó: az Xtrem GT


De hiába volt a maximális hatékonyságú felszerelés, akkor, és ott Imi balinszeletét választott a 2 méter 3 centis bajuszos gyönyörűség. 10-15 perces fárasztás után csónakba húzta vezetőnk a szép állatot és egy közeli kis szigetre mentünk a fotózáshoz.


Imi szép harcsája még küzd

….és a fotózásnál pózolva


Miután elengedtük a halat – az Ili folyó harcsái védettek, csak C&R horgászat engedélyezett – kérésemre kuttyogatni kezdtünk. Hiába, én ezeket a statikus, üldögélős horgászatokat annyira nem kultiválom. Elkezdtünk csorogni. Az öreg szakavatott kezekkel vezette a csónakot a legjobb gödrök, visszaforgók fölé, amelynek rövidesen meg is lett az eredménye.

A második külső kanyaríven voltunk túl, és éppen a következő mélyvizes rész felé irányította a csónakot Zsenya, mikor egy óriási ütés a bot spiccen, és már indult is oldalra a zsinór. Kis kivárás után erőből, irtózatosat ütöttem a halnak, amely akkor már indult volna ki a nád felé. Mivel a felszerelésem erejében biztos voltam így abban a percben eldöntöttem, hogy kockáztatok, és erőből fogok fárasztani. Amúgy is nagy vágyam volt egy interneten Iron 246 cím alatt található videón látható brutális fárasztást átélni itt az Ili-n, hát most itt a lehetőség.


A fárasztás első pillanata


A következő mozdulattal ráfogtam a dobra és elkezdtem felfelé erőltetni a halat, melynek eredményeképpen az akasztástól számított 3 másodpercen belül felszínen volt a hal. Mintha felrobbant volna a víz a csónak mellett, a 2 méteres kígyózó test tombolt a horog végén. Végül is egyszerűen nem bírtam izomerővel és engednem kellett egy kicsit, így 10-15 méter zsinórt lehúzott a dobról az első igazi kirohanásakor. Vezetőnk elfehéredve nézte, mit művelek, és próbálta magyarázni, hogy hagyjam menni a halat. Én akkor már eldöntöttem, hogy olyan isten nincs, ez ugyan nem megy sehova, maximális erővel fárasztottam a harcsát, és időközben már ismét csónak közelbe került a hal. Itt aztán bevetett minden trükköt, amit harcsa bevethet. Többször átment a hajó alatt, ütötte a zsinórt a farkával, újra és újra próbált kitörni, amit persze én nem hagytam. A felszerelés brutális terhelésnek volt kitéve, de bírta.


A hal keményen harcolt

A felszerelés maximális terhelést kapott


A botom sokszor nyélig a vízben volt, és a Banax orsó 25 kg-os fékje, nem csak papíron tudja ezt az értéket az biztos, mert csontig betekerve egy jottányit sem engedett a halnak. A zsinór is kapta a terhelést de ott sem volt gond, hátralévő 9 napban még sok harcsát segített partra nekem, még egy ilyen küzdelem után is.

A 2 méteres harcsa végül 5 perc után csónakban volt és már mentünk is a kis szokásos szigetünkre a fotózáshoz, amely után gond nélkül, egészségesen elúszott az Ili sárgás vizében.


Csónakba kerül őkelme

Emberes halacska


2 méter 3 centi

Nagyobb, mint én


Könnyes búcsú


Mikor a táborban este megnéztük a képeket és rajta a dátumozó által rögzített időpontokat, a többiek döbbenten látták hogy a teljes fárasztás ideje mindössze 5 perc volt. Erről heves vita alakult ki, hogy ez jó e a harcsának, de Oláh Csaba, tapasztalt harcsás barátom ennek gyorsan véget vetett mondván, a halnak is, és a horgásznak is az a legjobb ha minél hamarabb csónakban van a harcsa. Persze logikusan én is erre következtettem, hogy jobb így, mint fél óra alatt dögre fáradva kivenni, aztán alig tud elúszni szerencsétlen, úgy elkészül az erejével. Mindezek ellenére a tábor lakói ezek után már csak „brutálnak" becéztek, Zákonyi Botond barátom pedig, lelki szemeink elé festette riadt szemű harcsák tömegét, amik éppen elvándorolnak az Iliről nehogy összeakadjanak velem. Ha el nem is vándoroltak a folyóból, de az biztos, hogy ha én elindultam a vízre már készítették a fehér zászlókat, hogy ne bántsam őket.

Nekem viszont ott volt az élmény, azaz egyedülálló élmény, amire mindig is vágytam, hogy összemérhessem az erőmet egy ilyen óriással. Úgy férfiasan, test-test ellen, amikor a felszerelésen nem múlik semmi csak rajtam, hogy bírom-e fizikailag, izomerővel megtartani, fárasztani a halat. Én már a második napon megkaptam azt az Ilitől, amiért idejöttem: az igazi harcot életem legnagyobb halával. A túra hátralévő napjai már csak ráadást jelentették erre az élményre. Fogtam még pár 1,2-1,5 méteres harcsát, nagyon sok 1 méter körülit, persze főleg kuttyogatva. Zákonyi Boti barátomat párszor megfürdette az akasztás után egyből a felszínre kényszerített harcsa, így a becenév most már szerintem rajtam marad egy életre: „brutál". Persze azért ne felejtsük ehhez kellett egy olyan felszerelés is amire itt „pestiesen" csak annyit mondunk szintén, hogy „brutál".

www.horgaszutazas.hu

Úszók minden helyzetre! - iBite
Megjelent: 2025. augusztus 21. | Forrás: Frankó Zoltán | Írások

Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...

Extrém pontyozás a Balatonon
Megjelent: 2025. augusztus 14. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...

Nyári kalandok - Wizardos halak a Dunán
Megjelent: 2025. augusztus 07. | Forrás: Bokor Károly | Írások

A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...

A Duna óriásai - egy felejthetetlen nap az amurok között
Megjelent: 2025. július 31. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...

Amikor préda a kősüllő
Megjelent: 2025. július 24. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...

Horgásznak a rendőrök!
Megjelent: 2025. július 11. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...