A kazahsztáni Ili folyó sok horgász álmai között szerepel, mint horgásztúra célpont. Nekem idén júniusban megadatott hogy horgászhassak a legendás harcsaparadicsomban. Persze azt sokan nem gondolják, hogy még egy ilyen vízen is lehetnek olyan tényezők, amelyek nehezítik a horgászatot, rontják az esélyeinket.
A sivatag nem valami barátságos |
Mikor 300 km sivatagi autózás után átszálltunk a csónakokba, melyek a táborba szállítottak minket, már láttam hogy a szerencse nem áll mellettünk ezen a túrán. Kakaó színű, áradó vízzel fogadott az Ili, és halgazdagság ide, vagy oda, annyi tapasztalatot már gyűjtöttem a világban, hogy tudjam, sok jót nem tartogat egy ilyen áradás még az Ili folyón sem. Persze nem akartam rögtön az elején negatív lenni, és végül is fogtunk halat, szépeket is, de ne szaladjunk ennyire előre.
Útban álmaink vizén |
A táborban a hely vadságához képest jó körülmények fogadtak, a sátraink köré nádból épült házikó biztosította a nappali hűvösebb, és az éjszakai melegebb hőmérsékletet. Komfortos étterem, toilett, és zuhanyzó szolgálta ott létünk alatt a kényelmünket. A képeket persze azzal a tudattal nézegessük, hogy több száz kilométerre minden lakott területtől feküdt a táborunk, így megbecsülendőek voltak azok a körülmények amelyek között élhettünk 10 napig. Mint ahogy becsülendő volt a jégbehűtött sör, üdítő, ásványvíz, ami akár a csónakban, vagy az étteremben nap, mint nap, rendelkezésre ált a kicsit egyhangú, de amúgy ízletes étkezések mellé.
Lakhelyünk a folyóról nézva | Komfortos táborban éltünk 10 napig |
Érkezés után mindenki szerelt és rohant ki a vízre, ami a huszonegynéhány óra utazás után is teljesen természetes volt az olyan horgászfanatikusok körében, mint amilyen a mi csapatunk volt. A gyors Volfcraft hajókat helyi túravezetők vezették, és már hasítottuk is a vizet álmaink horgászata felé.
Profi hajók vártak minket | Vár az Ili |
Az első nap tapasztalatai vegyesek voltak. A terület szemben a delta lejjebb lévő szakaszával itt sekélyebb, és gyorsabb folyású volt, ami az áradás miatt most egy kicsit mélyebb, de még gyorsabb volt. Elsődlegesen a fenekező horgászat működött és mellette erőltettük páran a kuttyogatást is, bár ehhez a módszerhez nem volt optimális a pálya. Az első tapogatózások után Krisztián volt az a szerencsés, aki összeakadt élete halával mindjárt az első napon – egyébként ő volt az aki a túrán végig a sikeres horgászok közé tartozott – egy 1,9 méteres szép bajuszossal. Fenekező módszerrel felkínált balinszeletet kívánt meg a már igen jónak mondható harcsa. A többiek napja főleg tapasztalatgyűjtéssel telt el, és jött pár kisebb harcsa.
Krisztián szép harcsája |
Szólnom kell túránk napi rituáléjáról a balinfogásról is. Harcsázás ugyanis nincs balin nélkül. Ez a kedvenc eledele a folyó bajuszos óriásainak. Az áradás miatt megfogásuk sokkal nehezebb volt, mint egyébként. Az élővíz sodorvonalainál most kevésbé voltak fellelhetők ezek a gyors ragadozók. Be kellett mennünk értük az Ili csatornáiba, tavaira, ahol az összefolyásoknál egyszer nagyon könnyen, másszor vért izzadva fogtuk meg a csalinak valót.
Balinozunk |
Második nap Imi barátommal indultunk a vízre az öreg Zsenyával, a folyó tapasztalt halászával. 40 perc motorozás után ugratta fel a hajót a nádra és dobtuk be a fenekező cuccainkat a balin szelettel.
Én a Koós féle Banax csónakos botot, és a Banax legújabb harcsázó orsóját, a GT Xtrem-et vetettem be a harcsák ellen. A 8/0 Maruto horog speciális előkére volt rögzítve amely egy brutális forgóval a 0,79-es 121 kg-os szakító szilárdságú Tufline XP fonott zsinórhoz csatlakozott.
Minden, amire szükség van egy túrához az Ilin. | Az új Banax harcsázó orsó: az Xtrem GT |
De hiába volt a maximális hatékonyságú felszerelés, akkor, és ott Imi balinszeletét választott a 2 méter 3 centis bajuszos gyönyörűség. 10-15 perces fárasztás után csónakba húzta vezetőnk a szép állatot és egy közeli kis szigetre mentünk a fotózáshoz.
Imi szép harcsája még küzd | ….és a fotózásnál pózolva |
Miután elengedtük a halat – az Ili folyó harcsái védettek, csak C&R horgászat engedélyezett – kérésemre kuttyogatni kezdtünk. Hiába, én ezeket a statikus, üldögélős horgászatokat annyira nem kultiválom. Elkezdtünk csorogni. Az öreg szakavatott kezekkel vezette a csónakot a legjobb gödrök, visszaforgók fölé, amelynek rövidesen meg is lett az eredménye.
A második külső kanyaríven voltunk túl, és éppen a következő mélyvizes rész felé irányította a csónakot Zsenya, mikor egy óriási ütés a bot spiccen, és már indult is oldalra a zsinór. Kis kivárás után erőből, irtózatosat ütöttem a halnak, amely akkor már indult volna ki a nád felé. Mivel a felszerelésem erejében biztos voltam így abban a percben eldöntöttem, hogy kockáztatok, és erőből fogok fárasztani. Amúgy is nagy vágyam volt egy interneten Iron 246 cím alatt található videón látható brutális fárasztást átélni itt az Ili-n, hát most itt a lehetőség.
A fárasztás első pillanata |
A következő mozdulattal ráfogtam a dobra és elkezdtem felfelé erőltetni a halat, melynek eredményeképpen az akasztástól számított 3 másodpercen belül felszínen volt a hal. Mintha felrobbant volna a víz a csónak mellett, a 2 méteres kígyózó test tombolt a horog végén. Végül is egyszerűen nem bírtam izomerővel és engednem kellett egy kicsit, így 10-15 méter zsinórt lehúzott a dobról az első igazi kirohanásakor. Vezetőnk elfehéredve nézte, mit művelek, és próbálta magyarázni, hogy hagyjam menni a halat. Én akkor már eldöntöttem, hogy olyan isten nincs, ez ugyan nem megy sehova, maximális erővel fárasztottam a harcsát, és időközben már ismét csónak közelbe került a hal. Itt aztán bevetett minden trükköt, amit harcsa bevethet. Többször átment a hajó alatt, ütötte a zsinórt a farkával, újra és újra próbált kitörni, amit persze én nem hagytam. A felszerelés brutális terhelésnek volt kitéve, de bírta.
A hal keményen harcolt | A felszerelés maximális terhelést kapott |
A botom sokszor nyélig a vízben volt, és a Banax orsó 25 kg-os fékje, nem csak papíron tudja ezt az értéket az biztos, mert csontig betekerve egy jottányit sem engedett a halnak. A zsinór is kapta a terhelést de ott sem volt gond, hátralévő 9 napban még sok harcsát segített partra nekem, még egy ilyen küzdelem után is.
A 2 méteres harcsa végül 5 perc után csónakban volt és már mentünk is a kis szokásos szigetünkre a fotózáshoz, amely után gond nélkül, egészségesen elúszott az Ili sárgás vizében.
Csónakba kerül őkelme | Emberes halacska |
2 méter 3 centi | Nagyobb, mint én |
Könnyes búcsú |
Mikor a táborban este megnéztük a képeket és rajta a dátumozó által rögzített időpontokat, a többiek döbbenten látták hogy a teljes fárasztás ideje mindössze 5 perc volt. Erről heves vita alakult ki, hogy ez jó e a harcsának, de Oláh Csaba, tapasztalt harcsás barátom ennek gyorsan véget vetett mondván, a halnak is, és a horgásznak is az a legjobb ha minél hamarabb csónakban van a harcsa. Persze logikusan én is erre következtettem, hogy jobb így, mint fél óra alatt dögre fáradva kivenni, aztán alig tud elúszni szerencsétlen, úgy elkészül az erejével. Mindezek ellenére a tábor lakói ezek után már csak „brutálnak" becéztek, Zákonyi Botond barátom pedig, lelki szemeink elé festette riadt szemű harcsák tömegét, amik éppen elvándorolnak az Iliről nehogy összeakadjanak velem. Ha el nem is vándoroltak a folyóból, de az biztos, hogy ha én elindultam a vízre már készítették a fehér zászlókat, hogy ne bántsam őket.
Nekem viszont ott volt az élmény, azaz egyedülálló élmény, amire mindig is vágytam, hogy összemérhessem az erőmet egy ilyen óriással. Úgy férfiasan, test-test ellen, amikor a felszerelésen nem múlik semmi csak rajtam, hogy bírom-e fizikailag, izomerővel megtartani, fárasztani a halat. Én már a második napon megkaptam azt az Ilitől, amiért idejöttem: az igazi harcot életem legnagyobb halával. A túra hátralévő napjai már csak ráadást jelentették erre az élményre. Fogtam még pár 1,2-1,5 méteres harcsát, nagyon sok 1 méter körülit, persze főleg kuttyogatva. Zákonyi Boti barátomat párszor megfürdette az akasztás után egyből a felszínre kényszerített harcsa, így a becenév most már szerintem rajtam marad egy életre: „brutál". Persze azért ne felejtsük ehhez kellett egy olyan felszerelés is amire itt „pestiesen" csak annyit mondunk szintén, hogy „brutál".
www.horgaszutazas.hu
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...