A finomszerelékes horgászat és azon belül a rakós botos peca hosszú évtizedeken keresztül a tehetősebb horgászok kiváltsága volt. A jelentős anyagi áldozatok miatt nem sokan engedhették meg maguknak, hogy hódoljanak ennek a rendkívül izgalmas, összetett és igazán sok élményt nyújtó módszernek. Tőlünk nyugatabbra - nem meglepő módon -, már fényévekkel előttünk járnak ezen a téren is. Ott, már ugyanúgy a „konyhai" horgászat elmaradhatatlan kelléke a spicc, vagy éppen a rakós bot, mint a versenyhorgászaté. Nálunk ez a módszer lassan gyűrűzik be a köztudatba és a mindennapi használatba. Ez talán köszönhető annak is, hogy agyon lett misztifikálva a rakózás, és már szinte a népámítás szintjén próbálják ránk sózni a méregdrága termékeket. Azt ültetik el nagyon mélyen az emberek tudatába, hogy csak a nagyon drága és a nagyon csili-vili a jó, azt kell megvenni, azzal lehet csak eredményesen halat fogni! Szó se róla, vannak nagyon jó botok a piacon, melyeknek egyetlen „apró" problémájuk csupán az, hogy az átlagember számára teljesen feleslegesek. Az a technológia, amit ezek a botok képviselnek, kifejezetten az élversenyzőknek szól. Egy ilyen drága összeállítást megvenni nekünk, „földi halandóknak" olyan, mintha egy Ferrarit vennénk bevásárló kocsinak. Viszont az olcsóbb termékek meg, hát… nem biztos, hogy felhőtlen horgászélményt nyújtanak.

De azért nem kell elkeseredni! Van alternatíva, meg lehet találni az arany középutat. Járjunk nyitott szemmel, legyünk készek az új dolgok befogadására, és tegyük félre a sztereotípiákat. Talán ez utóbbi a legfontosabb. Higgyék el, nekem sem volt könnyű. Sokáig én is a nagy márkák bűvöletében éltem, és kizártam minden más lehetőséget. Egészen mostanáig! Az ENERGOFISH-től lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam az új rakós bot kollekció két darabját és az ehhez tartozó kiegészítőket. A híres márkákon szocializálódott, modern technikákra kapható horgászok közül ki venne kézbe egy Energofish rakósbotot kételyek nélkül? Szkeptikus voltam, nem tagadom, de ahogy kipróbáltam a botokat, be kellett látnom, a felirat csak egy dolog, és aki a sznobizmus korlátai közül ki tud törni, biztos vagyok benne, hogy hasonló következtetésre jut, ha majd velem tart a sorozat következő részeiben! Mindenek előtt azonban... A rakózás kedvenceim egyike. Szeretem kézből etetni a halat. Ennél pontosabb és érzékenyebb horgászmódszer nincs a világon. Tökéletesen ott horgászhatunk az etetésünkön, és a táplálkozó halak szájába tehetjük a csalit anélkül, hogy bármit is sejtenének pikkelyes barátaink. Szinte láb alól jön a kapás, karnyújtásnyira terelgethetjük őket egyre közelebb szákunkhoz úgy, hogy szinte a gondolatikat is közvetíti a finom szerelék. Fantasztikus érzés! Igazán nem is lehet leírni, ezt meg kell tapasztalni. Aki egyszer szert tesz, egy jó rakós botra, szinte mindig azzal akar majd horgászni. A felszerelések bemutatása elég nagy és átfogó feladat. Mert ugye nem csak botok vannak, hanem ládák, zsinórok, horgok, úszók, meg ezer más apró kütyü, ami szükséges az eredményes, és persze kényelmes rakózáshoz. Ezek természetesen maradéktalanul megtalálhatóak az Energo kínálatában, s a tervek szerint, szépen sorjában mindegyik reflektorfénybe kerül majd. Megpróbálom bemutatni, hogyan kell ezeket a karbon csöveket halak fogására alkalmas horgászbottá alakítani, hogyan kell eredményesen használni őket. Számomra ez egy igazi kihívás, hiszen hiába horgászom már közel 25 éve, ismereteim tárháza még korántsem teljes. Mindig jön valami új, ami belevisz egy csavart a horgászatokba. Gondoljunk csak bele, nem olyan régen még a rakós botokat nem gumizták, inkább, mint egy extrahosszú spiccbot használták. Mekkora áttörés volt az, amikor egy leleményes horgász kitalálta, hogyan tegye rugalmasabbá a szereléket. Micsoda lehetőségeket nyitott ez számunkra. Ilyen, és ehhez hasonló újítások szinte minden nap születnek. Ezek érdekesek, fontos róluk beszélni, de tegyük hosszá, nem feltétlenül kellenek nekünk átlagpecásoknak. Nos, ezzel vissza is tértünk a kezdetekhez: a túlzott misztifikáció lebontásához. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Ami egyszerűen megoldható, azt úgy kell megvalósítani. Sokan azért is félnek ettől a módszertől, mert amit látni lehet az újságokban vagy a tévében, az legtöbbször már az élvonal hiper-technikája és az elrettentően drága cuccok kavalkádja. Legyen ez a magas szint a mérce, de válogassuk ki belőle azokat a dolgokat, amelyek a mi, hétköznapi szórakozásunkhoz kellenek. Ez persze lehet a látottak egyszerű másolata (akinek arra van szüksége), de annál sokkal kevesebből és sokkal egyszerűbben is lehet hódolni ennek a nagyszerű módszernek. Lássuk a botokat: egy rakós botos sorozat mi mással is kezdődhetne, mint a rakózás fényezésével és népszerűsítésével. S vajon mi mással folytatódhatna, ha nem a főszereplő botok bemutatásával? Kezdjük tehát a sort a botokkal. Első körben egy nagyhalas (MULTI CARP) és egy középkategóriás versenybotot (AGNES) szeretnék bemutatni. Igen, jól olvasták, nagyhalas! Mostanára odáig fejlődött a technika, hogy egy ilyen orsó nélküli bottal is gond nélkül ki lehet fogni több kilós halakat. Az átlag 2-3 kilós pontyoknak nevetségesen kevés esélyük van ezzel a módszerrel szemben. Meg fogom mutatni mennyire, és azt is, hogy mennyivel egyszerűbb annál, mint amit eddig hallottak vagy olvastak. De ez még a jövő zenéje. Most lássuk, mit is rejtenek a halványzöld, hímzett bottáskák. Kemény szállítócsövekben kapnak helyet a bottagok és a plusz topszetek, amivel nem fukarkodtak az Energonál. A MultiCarp-hoz jár egy 3 részes topszet, de az Agnes-nél még tovább mentek, ott kettő darab 4 részes topszet, egy AB-tip, egy mini toldó és egy közdarab (D-tag) teszi teljessé a felszerelést. Szóval, nem csekély izgalommal hoztam el őket, és alig vártam, hogy összerakhassam, kicsit megsuhogtassam. A kiállításon – FeHoVa -, volt egy futó kalandom Agnes-sel, amikor rendkívül meggyőzően viselkedett már az első kézbevételkor. De azért nyugodt körülmények között, otthon mégiscsak tüzetesebben és alaposabban lehet tanulmányozni. A botokat összerakás után pontosan lemértem. Ezek csak számadatok, de kíváncsi voltam rájuk. Mindkettő 12,5 méter lett a spicc visszavágása után, ami azt hiszem, magáért beszél. A hosszméretek stimmeltek, s ez a mai gyártási stratégiáknál nem kis szó. Mivel sokan úgy akarnak kezesebb, eladhatóbb botot készíteni - ez főleg az „olcsóbb" árkategóriákra igaz -, hogy jóval rövidebbre gyártják, jobban mondva összerakás nélkül az egyes tagok összegzett hossza teszi ki a feltüntetett méretet. Az így mért hossz nem egyezik meg az összedugott állapotú bot hosszával. Ezáltal a bot kevésbé lesz orrnehéz, és a kellő merevséget is könnyebb elérni. Ennek fényében vettem megint kézbe őket, és elégedetten konstatáltam, hogy egyik se akart lerántani a ládáról, sőt, mindkettő kifejezetten könnyen tartható. Tizenegy méteren szinte súlytalannak éreztem őket. Egy átlag horgász ebben a méretben fog legtöbbször horgászni. Eljött az ideje, hogy a súlyúkat is megmérjem. Itt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem a súly számít, hanem az egyensúly! Jött a következő meglepi. Mindkét bot felsőkategóriás súlyeredményeket produkált. A MultiCarp 13 méterben 1050 grammot nyomott a mérlegen, míg az Agnes a maga karcsú, nőies paramétereivel csak 930 grammot - ilyen minőséget más gyártók két-háromszoros áron mérnek!!! Elgondolkodtató… Ezek a botok minden átlagos, racionális igényt kielégítenek, tényleg nem lehet beléjük kötni. Teljesen egyben vannak, köszönhetően az olasz gyártási technológiának. Gondolom, a kedves vásárló is tudja, hogy a rakós botok igen nagy százalékát Olaszországban gyárttatja a legtöbb márka. Persze, ahogy a mondás is tartja: „A puding próbája az evés!" Első alkalommal Agnes-t kóstolhattam meg a Paksi Atomerőmű HE Kondor taván. Az ideálisnak nem nevezhető körülmények ellenére kiválóan vizsgázott. De ez már legyen egy következő történet.