Ritkán fajul odáig a dolog, hogy valamelyik horgászfelszerelésem hõstetteit egy külön cikkben „megénekeljem", de mivel az idei évem a Ryobi csúcsmodelljének a baráti társaságában telt, úgy érzem, hogy nem sérti a róla született eddigi írásokat, ha én is dicsérem kicsit… Õszintén szólva, nekem is jól esik. A kicsivel kezdtem… Az EnergoTeam friss teszthorgászaként a RYOBI ZAUBER két legkisebb méretû orsóját kaptam kézhez: az 1000-es és 2000-es modelleket, hogy a városom körüli hegyi tavakon éljek meg velük felejthetetlen horgászélményeket. Ki a kicsit nem becsüli… – mondhatták az égiek, így a teljes méretsor két nagyobbik tagjának számító 3000-es és 4000-es Zauber csak jóval késõbb került a kezembe. Sebaj, ma már akár el is mosódhatna a kronológiai sorrend, és kijelenthetem, hogy a RYOBI ZAUBER összes méretével tettem egy utazást ilyen vagy olyan vízre.
Szépen kezdõdõ reggel a hegyekben… Amint utaltam rá, közös történetünk a hegyekben kezdõdött. Na persze, nem azonnal a nagy pisztrángok körében… Kisebb domolykók és sügérek segítettek ízlelgetni a kis Zauber ékszereket: egyik botra az 1000-es méretet, míg másikra a 2000-es méretet raktam, és felváltva használtam õket. Ami a feltüntetett specifikációkban írva vagyon, az mind igaz: a két kisebb méret áttétele azonos – sõt, mit több, a ház meg a rotor mérete is teljesen azonos, annyira, hogy ha a felirattal ellátott dobokat levettem róluk, meg sem tudtam különböztetni õket… Mitõl 1000-es akkor egyik, és mitõl 2000-es a másik? Egyetlen különbség a dob kapacitásában van: a nagyobb méretû orsó dobja jelentõsen mélyebb, és mintha magasabb is lenne picit. Néha úgy rémlett, hogy ez a zsinórfektetésben is érzõdik: a 2000-es modell plusz dobalátétek nélkül is tökéletesen rakta a zsinórt, míg az 1000-esen csak hosszas bíbelõdés után lehetett elkapni egy jó zsinórprofilt.
Designed and engineered in Japan… Ez már nem játék! Horgászat közben már egyáltalán nem érzõdött, hogy éppen melyiket használom – tényleg a dobra kellett pillantanom, hogy leolvassam, éppen kivel van dolgom… Így mindkettõrõl elmondhatom, hogy elsõre rabul ejtett a „full metál" érzés: az orsó minden porcikája fémbõl készült (leszámítva a teflon lamellákat, meg néhány mûanyag díszítést). A vaj-puhán futó szerkezetrõl szinte nem is hinné az ember, hogy robusztus darabokból áll össze. A kis méretek is olyan masszív kis pittbullok, hogy nem kétséges: ez lesz az egyetlen orsó, amit meg fognak találni a cyber kor régészei, és még akkor is pörögni fog!
Idei legnagyobb szivárványosomat is Zauberrel fogtam. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy ehhez a robusztus kialakításhoz párosul-e az a precizitás, ami a pergetõhorgászok álmává tenné a Zaubert… Két hónapos tavi és folyóvízi pergetés után, egy hatalmas „igen"-el válaszolnám meg ezt a kérdést! Az orsón ennyi idõ után sem fedezhetõ fel semmilyen kotyogás vagy lötyögés, minden alkatrész fegyelmezetten végzi a dolgát – sõt, miután kissé összekoptak benne a fogaskerekek, mintha a futása is még simábbá vált volna.
Ráadásul, egyszerûen jól mutat a kézben! Az újdonságnak számító vastagított felkapókar a könnyû pergetéseknél használt vékony monofilok számára volt igazán nagy öröm! A könnyû dúralumínium csõbõl kialakított felkapókaron nem törik meg annyira a madzag, és így terelõdik a nagyméretû, csapágyazott görgõre, ami egy ultra-csavarodásbiztos házban fut. Hoppá, görgõ… Egy olyan észrevételem volt csak, ami nem teljesen dicséret: mindkét orsó görgõje hangossá vált bizonyos idõ után. Biztosan nyitott csapágyon fut, és elszállt belõle az olaj – gondoltam hirtelen, de az elsõ olajpótlás során megbizonyosodtam, hogy igenis zárt csapágy áll a görgõben, valamiért mégis szárazzá vált… Mivel a porvédõket feszegetni nem akartam, a csapágyat finom olajban „itattam át", de igazából egy tûhegynyi zsír is elkelne bele, ez jobban megtartaná benne az olajat.
Ha már a csapágyaknál tartunk: a japcsik nem spóroltak, 8 golyóscsapágy (plusz egy tûgörgõs csapágy) végzi dolgát a szép testben, a talpon pedig a „Designed and engineered in Japan" figyelmeztetõ felirat jelzi, hogy ezt a dolgot mindenki halálkomolyan gondolja… Akkor jó.
Hatalmas mûcsali fog becsapódni. A kis öböl lakói mit sem sejtenek… Kellemesen kisméretûre tervezett ház rejti a spiráltengelyes dobemelõ szerkezetet, ami már önmagában a magasabb minõségi kategóriákba katapultálja a Zaubert. Rakja is a zsinórt rendesen, lassított dobemelés, ezernyi áttétellel, full extra. Tudom, sokan viszolyognak a „túlbonyolított" dobemelõ szerkezettõl, de a gyakorlat a Zauber tervezõit igazolta: a nehéz pergetés során használt 3000-es és 4000-es modellek sem fáradtak le egy sûrû csukapergetõ meg egy (valamivel ritkább) harcsapergetõ szezon alatt sem. Pedig extra-nagyméretû mûcsalikat dobáltam és vontattam velük parthoz – olykor hallal együtt. A szerkezet tényleg szívósan állta a sarat (szó szerint!), hiszen a nádas-rengetegek iszapjából nemegyszer a vízbe is követett engem (innen tudom, hogy kibírja a vízbeesést, haha!).
Jerkek a játékban. De ugyanígy hatalmas támolygókat és körforgókat is vezettem a Zauberrel. És itt jutottunk el a nagyobb méretekrõl szóló részhez, amikoris a Zauber fékjérõl szólok pár igazán szép szót… Elsõre megragadta figyelmemet a fékcsillagra helyezett gumitömítés (amit Shimano-teszthorgász koromban is csak a felsõkategóriás orsókon láttam!) – ez már jó jel! A féket nem csapták össze. Sõt! A dob közepében pici csapágy gondoskodik arról, hogy a fék a legkritikusabb pillanatokban is könnyedén elinduljon. Nem is volt rá panasz! Már egy 3-4 kilós harcsakölyök is meg-megrecsegteti a szinte csontra húzott féket. Szeretem az ilyet! A féklamellák olyan igényes szerkezetben lettek összecsomagolva, hogy szinte féltem szétbontani õket… És ha belegondolok, hogy ugyanez a fékszerkezet található a másik két (teljesen azonos!) fém pótdobban is, akkor máris olyan fogalmakkal asszociálnék, mint „mennyország", „paradicsom", „luxus", de megteszi a „nagykirály" is…
Korábban, a kis méreteknél említettem, hogy a 2000-es méret zsinórprofilját egyszerûbb volt beállítani – nos, hasonló jelenségre figyeltem fel a két nagyobb méret esetében is: a 4000-es modell elsõre szépen csavargatta a madzagot, míg a 3000-es mintha makrancosabb lett volna… Az egyetlen pergetõorsóhoz ragaszkodók viszont mindenképp a 3000-es méretet fogják egy ideális mindenes méretnek tartani.
Sáros part, retkes víz… Nem a finom mûszerekhez illõ környezet. De a Zauber nem vett tudomást róla. Ha komolyan gondolja az ember (márpedig miért ne?), akkor minden pergetõ-kategóriához külön felszerelést állít össze, én is így voltam ezzel… Aztán feltûnt, hogy nehéz pergetésben egyre gyakrabban a 4000-es Zauber marad a kezemben. Ezzel pergettem éjjel-nappal. Ráadásul itt volt a három azonos dob, ami még jobban kísértett, hogy ne a felszereléseket cserélgessem, hanem csak a dobokat. Ma már a Delta-túrákon is ezt az egy orsót használom – mindenre! Sõt, ha nagyobb pisztrángokat keresek, akkor is ezt a Zaubert viszem magammal: a hegyi vizeken sem tûnik túlzásnak a 4000-es méret. Kapcsolatunk tavasz óta tart, és jól megvagyunk együtt… Ebbõl még bármi lehet!
A hajtókar eltávolításához célszerûbb egy pénzérmét használnunk. | A tûgörgõ ebbe a masszív házba lett „befalazva". Körülötte a csészefékezõ gumialátét (fekete) és a felkapókar visszaváltását segítõ teflon sín (fehér). |
Így néz ki a 4000-es Zauber közel egy éves használat után: a zsír csak kevés helyen feketedett meg – igaz, gyárilag nem is nagyon volt benne. | A tányérkerék masszív fogazata arra utal, hogy a tervezõk is extrém igénybevételre gondoltak… |