Egykoron minden kétséget kizáróan a Tisza-tó volt hazánk legnagyobb, és egyik legeredményesebb csukás vize. "Csuka-paradicsomnak" hívták az osztrák és német vendégek, akik az ősz beköszöntével tömött sorokban indultak meg Kelet-Magyarország felé. A rendes őszi vízleeresztés idején néha egyáltalán nem lehetett már csónakot bérelni, akkora volt az érdeklődés.
Borongós ártér kisebb növényfoltokkal |
A 2000-es évek elejétől érezhetően csökkent a ragadozók állománya, s ez 2007-2008-ra oda vezetett, hogy már a külföldi horgászok sem jöttek olyan számban, és a fogási esély az átlagos alá csökkent. Az utóbbi években szerencsére észbe kaptak az illetékesek (volt egy szerencsés vízkezelő-váltás is), a csukát nagy szakértelemmel kezdték újratelepíteni, a méretet felemelték 50 cm-re, és láss csodát, ismét lehet jókat horgászni csukára is. Egyelőre az állomány derékhada nem óriási egyedekből áll, de 1-2 év múlva már egy nagyon erős 2-4 kg-os állomány fogja várni a horgászokat. Most is vannak szép fogások, a 4-6 kg-os, sőt a 7-9 kg-os generációból is, de az ilyen halak mennyisége nem összevethető a korábbi évekkel. Talán nem is most van kevés belőlük, hanem régen volt nagyon sok.
Az ET Excalibur Spin vége |
Ezúttal a drótelőke mellett vastag fluorocarbon előkét is használtam |
Persze minket nem az elmélet, sokkal inkább a gyakorlat érdekelt. Wobbleres csukázásra készültünk egy nem túl népszerű ártéri részen. A nem túl népszerű alatt azt értem, hogy a mindenki által ismert és gyakran látogatott holtágak közelében voltunk, de ezeket elkerültük. Valószínűleg a csukák sűrűsége alatta maradt a ismert pályáknak, de a viszonylagos háborítatlanság előnyeit élvezhettük. Míg a sokat horgászott részeken, nagy valószínűséggel sok-sok műcsalit elhúztak már a csukák előtt, s hiába vannak sűrűbben, "ki vannak okosodva", míg a szűz szakaszokon, lehet, hogy többet kell menni utánuk, de ha elébük kerül a műcsali, nem haboznak azt magukhoz venni. A végeredmény nem biztos, hogy rosszabb, mint a tutinak mondott pályákon.
A wobbler alapvetően úszó jellegű |
Egy erőteljes tarkófogással meg lehet ragadni a kifáradt halat |
A különböző műcsalik közül elég kevesen választják a wobblert, a támolygó kanál a legnépszerűbb. A külföldiek körében pedig az élő hal, és az elpusztult csalihalakkal való horgászat. A pergetés során nagyon fontos, hogy bátran nyúljunk olyan csalikhoz is, melyeket kevesen alkalmaznak. Erre a frekventáltan horgászott szakaszokon kiemelten szükség van. Gyakori, hogy a villantóval alaposan megdobált pályán, amikor már azt gondoljuk, hogy nincs több hal rajta, egy nagyobb wobblerre sorra kapjuk a kapásokat. A wobbler egyik előnye, hogy viszonylag agresszív, ha megfelelő modellt választunk, nagy, mély frekvenciákat képes létrehozni, ami általában kiváltja a támadási ingert a csukákból. Most, hogy már a növényzet nagy része elhalt és lesüllyedt az aljzatra, elég nagy szabad felületek keletkeztek, ahol a wobblerezés előnyeit maradéktalanul élvezhetjük.
Na, mutasd magad! |
A fonott zsinór nem sok játékteret hagyott nekik |
A műcsali mellett nagyon fontos a megfelelő hely kiválasztása is. Csónakkal indultunk el az ártéri horgászatra, így elég komoly szabadsággal rendelkeztünk ahhoz, hogy számunkra tetsző helyen álljunk meg. A hatalmas területű duzzasztás még vízeresztés előtti állapotban volt, a csónakmotor csigájának sérülése nélkül lehetett szinte bárhova eljutni. Egy olyan helyre esett a választásunk, ahol a méteres vízen még állt valamennyire a töklevél. Igaz, levelei, szárai már elvesztették szívósságukat, az enyészet már bennük hagyta a fognyomát. Ha a műcsali elakadt bennük, egy határozott rántással ki lehetett szabadítani, így a horgászat folyamatossága biztosítható volt. A wobblert a növényzet közvetlen környezetében igyekeztem vezetni, sőt, bátran bedobtam a kisebb tisztásokba, és bevezettem a töklevelek alá is. Kétszer is előfordult, hogy így kaptam kapást. Ha van a környéken csuka, jó esélyünk van, hogy még azelőtt rárabol a műcsalira, hogy az elakadna, vagy mozgásában korlátozva lenne. Ha meg növényt fog a horog, a legtöbbször egy határozott pöccintés elég volt, de egy közepes rántással mindig kiszabadult. Ilyenkor már törik a szár, szakad a levél, és gyakran semmi sem marad a wobbler horgán, így húzhatjuk tovább.
Salmo Skinnerrel fogott csuka |
Vannak napok, amikor az élénk piros már túl sok nekik |
A kiváló vízállásnak köszönhetően a Tisza, már hónapok óta nem kapott érdemleges áradást, ezért mind az élő folyó, mind a holtág igencsak tiszta volt. Ebben a környezetben is meg lehet próbálkozni a a csukásnak mondott színekkel, a piros, a narancs és a sárga különböző árnyalataival, de ha erre nem mozdulnak kellő arroganciával, nem árt észben tartani (no és a táskában) a természeteshez közeli színeket. Ez nálunk is bejött. A legfogósabbnak ezen a napon egy 9 cm-es Salmo Minnow bizonyult "RR" színben, ami a valódi bodorkát mintázta.
Alaposan feltöltött dob - nagy dobások | A hátsó állásban elhelyezett fék egész sokat szerepelt |
Itt látszik a kihajlott felső horog |
Csendélet bottal |
A korábbi évek Salmo Skinner fölénye most nem jelentkezett olyan mértékben, bár a tiszta piros Skinnert is visszahozta egy csuka, és volt rá még további néhány kapás. Nem evett igazán jól a hal, amit megfogtunk, azok sem nyelték túl mélyre a csalit. Említést érdemel az epizód, hogy az egyik két kg körüli csuka fárasztását követően azt láthattuk, hogy a wobbler első drillingjének egyik ágát teljesen kihajlította a hal. Szerencsére a hátsó horog jól fogta. Az olyan vizeken, ahol kifejezetten nagy csukák laknak, esetleg egy horogcsere nem fog ártani. Az igaz, hogy fonott zsinórral horgásztunk (L&K Super Braid 0,18-as, 150 méter, 12,2 kg szakítószilárdság) és a nyúlásmentesség azért megviseli a horgokat. Ezúttal egyébként egy hátsófékes Banax Iris orsót küldtünk csatába, mely egy ET Excalibur Spin boton teljesített szolgálatot. Bizony a fék nem egyszer szerepet kapott, s a rugalmas bot is karikába görbült egy-egy erőteljesebb kirohanás alkalmával. Összesen 5 csuka került be a csónakba, a legnagyobb 2,70-es volt. Ha azóta jól alakult a sorsuk, a mai napig ott úszkál valamennyi...
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...