Szabó Bence2020. augusztus 09.

Egy pénteki napon úgy döntöttem, hogy ellátogatok egy olyan horgászvízre, ahol korábban ilyen körülmények között még sosem horgásztam. A reggel négyes ébresztő után tehát irány Törökbálint!

Mint általában, ezúttal is a verseny oldalt vettem célba és ennek is a 49-es helyén vertem tábort. A partszakasznak ezen a részén korábban még nem ültem, így kíváncsi voltam, hogy mit tartogat számomra a hely. Mivel a horgászatnak semmi tétje nem volt, úgy gondoltam, hogy kipróbálok néhány olyan dolgot, ami más vízen már működött, itt azonban még nem volt részemről sosem alkalmazva. Az egyik ilyen az erősen halas etetőanyag volt, a másik pedig a viszonylag nagymennyiségű etetés és a rövidtávú peca.

Ilyen csodás időben még sosem horgásztam Törökbálinton! 

Temérdek halmozgást láttam a készülődés alatt, így joggal reménykedhettem abban, hogy mozgalmas horgászat vár rám! 

A halas irány kiválasztása után már csak azzal kapcsolatban kellett döntést hoznom, hogy egyféle vagy többféle kaja kerüljön a tálcámra. Alapvetően az egyszerűség híve vagyok, így végül a Green Betaine ízvilág mellett tettem le a voksom, ezt azonban a létező összes formájában magammal vittem. Az XL-es kaja Method Pellettel keverve jelentette az alapot, amivel etettem, míg a kosárba a „sima” Green Betaine method etető került, némi halibut pellettel kiegészítve. Míg ezeket előkészítettem a vízparton, folyamatosan azon törtem a fejem, hogy pontosan milyen távra horgásszak. Halmozgást szinte mindenhol láttam, így ezek érdemben nem segítettek a döntésben. Néhány próbadobás után aztán úgy döntöttem, hogy a rövidebb táv legyen 45 méter, de a biztonság kedvéért húztam egy botot 85-re is. 

A fő irány a Green Betaine ízvilág volt egyértelműen. Azokon a vizeken, ahol többnyire a halas etetőanyagok működnek, ezekkel nehéz hibázni!

Az XL-es kaja és a Method Pellet jelentette az alapot. Ezeket még szárazon összekevertem, majd úgy nedvesítettem meg, mintha csak egy hagyományos etetőanyag lenne az elegyük. 

A jobboldali edényből etettem, a középsőből és a baloldaliból pedig a method kosarat töltöttem.

Miután a távolságokat is kimértem, kikészítettem minden szükséges finomságot a tálcámra, felhorgonyoztam, majd elkezdtem etetni. Csak a rövidebb, tehát 45 méteres távot alapoztam meg, méghozzá nem is kevés, 8 nagykosárnyi kajával. Ezek felét leengedtem a fenékre, míg a másik felét még vízközt szétütöttem, hogy a pelletek nagyobb területen szóródjanak. Miután ez megvolt, dobtam néhányat a későbbiekben is használt method kosárral 85-re, hogy ott is legyen valami minimális kaja, majd én is megreggeliztem. 

Túl sok csalit és aromát ezúttal nem vittem magammal, de, mint utóbb kiderült, nem is lett volna értelme.

A 85 méteres távot az új Universal Feederrel horgásztam meg.

Erre egy 6000-es Carp Expert Pro Power Method Feeder orsó került, melynek dobját 0,20-as Benzár Method Feeder Mono zsinórral töltöttem fel.

Alapnak 45-re 8 ilyen kosárnyi finomság ment be.

Mindkét távra 1-1 botot nyitottam ki. A rövidebbre egy 360-as Allround-ot, míg a hosszabbra egy 390-es Universal Feedert. Ezeken teljesen egyforma végszereléket használtam, melynek lelke egy 40, illetve 60 grammos Benzár Arc Flat kosár volt gubancgátlóval ellátva, a pontosabb horgászat érdekében. A kosár egy gyorskapocsban ütközött meg, melybe a 15 centiméteres, 18-as monofil előkére kötött 12-es Benzár horogból és 7 mm-es csalitüskéből álló előke került. 

Végszerelékem a létező legegyszerűbb volt ezúttal is.

Bár az előkém monofil volt, a tüskét fonott zsinórra kötöttem, hogy a csali mozgása természetesebb legyen. 

Bár a rövidebb távot etettem meg, a horgászatot mégis bent kezdtem. Úgy gondoltam, hogy az alapozás okozta nagy csobogás után kell majd némi idő, amíg az etetés igazán beérik. Persze törekedtem arra, hogy folyamatosan ápoljam a kinti helyet, ezért félóránként két kosárral mindig rádobtam a benti peca ideje alatt is.

A halfogás meglepően lassan indult. A harmadik dobásra fogtam csak meg az első pontyot, holott ismerve a tó halállományát, nem ritkán az első dobás is halat eredményez. Persze ez nem okozott nagy fejfájást, hiszen bíztam csalogatóanyagaimban és felszereléseimben, illetve tudtam, hogy előbb-utóbb odaáll majd a hal a meghorgászott helyre. Fél óra elteltével a benti táv kezdett felépülni és szinte minden dobásra pontyot fogtam 3-4 percen belül. Ettől többet egyébként nem is érdemes várni már akkor, ha igazán pörög a peca. Ha nincs kapás ennyi idő alatt, nyugodtan dobjunk újat, hagy menjen be a kaja. 

Az első jelentkezők egyike volt ez a csodás színekben pompázó tükrös.

Szépen alakult a benti peca, szívem szerint nem is hagytam volna ott, de mégiscsak a rövidet akartam ezúttal erőltetni, így másfél óra elteltével letettem a 390-es botot és kijöttem 45-re. Bár az eltelt idő alatt is folyamatosan etettem ezt a távot, nem tudtam halat fogni az első dobások során. Bevallom őszintén, ezt furcsálltam, hiszen arra számítottam, hogy az idő előrehaladtával és az etetésnek köszönhetően szépen összegyűlnek majd a pontyok kint. Hát nem így lett. Olyannyira nem, hogy 20 perc eseménytelenség után visszadobtam bentre. Előtte persze raktam újabb 3 nagykosárnyit 45-re, gondolván, hogy előbb-utóbb csak beérik ez a táv is. 

Így ment ez egy darabig, míg nem aztán fél 12 tájékán kezdett éledezni a rövidebb etetés. Egyre-másra halra utaló jeleket véltem felfedezni az etetés környékén, így azonnal rá is dobtam, hátha. Szerencsére nem kellett 2 percnél többet várnom, hiszen szinte repült a bot, olyan vehemens kapásra vágtam be. Az elkövető persze egy, a kapás intenzitását meghazudtoló méretű potyka volt, de a lényeg, hogy végre volt hal röviden is! 

A kosaram egész nap úgy töltöttem, hogy a szerszám aljába egy kevés pellet került, melyre a felcsalizott horgot tettem…

…majd jöhetett a Green kaja, amibe aztán a kosarat belenyomva megtöltöttem azt.

Ily módon minden egyes dobás során ment be pellet és etetőanyag is. 

Innentől kezdve már csak arra kellett figyelnem, hogy helyben is tartsam a halakat. ehhez a fenti képeken bemutatott töltési módszer mellett még az volt segítségemre, hogy 2-3 hal megfogását követően ráetettem 1-2 nagy kosárral, melyet minden esetben vízközt ütöttem szét. Ennek az volt az oka a horgászat ezen szakaszában, hogy a fenéken szemezgető pontyokat még véletlenül sem szerettem volna azzal megzavarni, hogy erőteljesen kirántom közülük a kosarat. Bár még így is kellett minden ráetetés után 5-10 perc, hogy újra halat tudjak fogni. Azonban, ha nem etettem volna, meggyőződésem, hogy a halak gyorsan tovább állnak és hosszabb szünet következik. 

A pici, oldódó csalik nagyon jól működnek Törökbálinton! 

A horgászat utolsó órája viszont elég döcögős volt, aminek a pontos okát nem tudom. Talán túl sokat etettem, talán túl keveset, ki tudja?! A lényeg, hogy rendre kellett valami plusz, amivel újabb és újabb kapást tudtam kicsikarni. Mivel a Method Spray-k voltak csak nálam, nem volt kérdés, hogy ezekkel próbálkozom. Közülük is a Green Betaine volt az, ami a legjobban harmonizált az etetőanyaggal, így ezt fújtam a kosárra elsőként. Sőt, mivel pontosan azt hozta, amit vártam tőle, másikhoz nem is kellett nyúlnom. Bár nem minden dobásra, de jó néhány pontyot tudtam még fogni a peca végén az aromát használva. Egyébként pontosan az ilyen szituációkban van rájuk szükség, így érdemes néhányat mindig magunknál tartani belőlük! 

A Green Betaine Method Spray gondoskodott arról, hogy a peca vége is mozgalmas legyen. 

Délután kettőkor azonban befejeztem, hiszen el kellett még készítenem néhány fotót, melyekkel illusztrálni tudom jelen írásban, hogy mit és hogyan csináltam ezen a horgászaton. Amint pedig ezekkel is elkészültem, kezdődhetett a pakolás!

Egész nap ezek a csalik működtek csak. Mással nem tudtam ezúttal halat fogni. 

A törökbálinti pontyok szépek, egészségesek és, ami a legfontosabb, nagyon erősek is!

Végül 22 db pontyot fogtam az 5 órás horgászat alatt. 

Összességében egy nagyon tartalmas peca volt ez, amely végül 22 megfogott és néhány elveszített ponttyal zárult. Érdekes volt, hogy a rövid táv milyen lassan indult csak be, de amikor igazán pörgött, egy percet sem kellett várnom a kapásra. Igazán nagytestű pontyot ezúttal nem fogtam ugyan, mégis erőtől duzzadó, egészséges halakkal találkoztam újfent, melyekből ebben a tóban bizony rengeteg él! Ahhoz azonban, hogy igazán sokat fogjunk közülük, fontos, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű csalogatóanyaggal, na meg egy alaposan megtervezett stratégiával készüljünk, amely, ha működik, garantáltan felejthetetlen lesz a horgászat!


Szöveg: Szabó Bence


Előkés balinozás

Előkés balinozás

2020-08-11 | Forrás: Lukácsi Béla

A balinos pergetés során nem használunk előkét. Vannak persze kivételek, amelyek közül az egyik ilyen eset célja, hogy a zsinór előke része láthatatlan legyen. A másik ok lehet a váratlanul érkező csuka és persze annak éles fogai. Több erősség és még több méret. Manapság kellő odafigyeléssel célzottan pergethetünk és megfoghatjuk a vágyott halat. Ezt elsősorban a csali felkínálás módja vagy éppen a horgászat helye határozhatja meg....


Különleges method csalik – III. rész

Különleges method csalik – III. rész

2020-08-08 | Forrás: Szabó Bence

E mini, az év elején elkezdett cikksorozat harmadik részében egy olyan csali bemutatása következik, amely garantáltan fel fogja kelteni minden olvasó figyelmét! Hogy miért? Mert olyan jellemzőkkel bír, amelyek alapjaiban különböznek a korábban ismertetett csalik tulajdonságaitól. Ez persze nem véletlen, hiszen folyamatosan azon dolgozunk, hogy lehetőség szerint minden szituáció megoldásához kínáljunk megfelelő horogravalót, melyet használva bárki sikeres lehet...


Magvakkal Marcalban

Magvakkal Marcalban

2020-08-06 | Forrás: Kubuk Dániel

Nincs az a horgász akit ne ejtene rabul ez a látvány. Eljött a hétvége és útnak indultunk egy számomra kedves, festői szépségű tó partjára. A mai horgászatra menyasszonyom és öcsém is elkísértek így együtt vesszük üldözőbe a tó nagytestű lakóit egy ígéretes éjszakai horgászat keretein belül! Nem is olyan régen ellátogattunk erre a tóra, de akkor talán az időjárás, vagy a pontyok kezdődő ívása, esetleg ezek együttes hatása miatt nem...


Pergetőbottal érintetlen vizeken

Pergetőbottal érintetlen vizeken

2020-08-04 | Forrás: Halmos Mihály

Megőrjített a napok óta tomboló szél. A csak pár órás dobálás után is zúgó-zakatoló aggyal tértem haza, s nem mellesleg eléggé bosszantott, hogy folyamatosan leülték már jó korán a sporik a helyeket, alig hagyva a tóból falatnyi kis szeletet a pergetéshez. Eljött a változtatások ideje, és hogy halat fogjak, nem is kellett nagyon kilépnem a komfortzónámból. Jelen írást tehát kedvcsinálóként tárom elétek, biztatva mindenkit arra, hogy induljunk el...


Rezgőspicces megvilágosodás

Rezgőspicces megvilágosodás

2020-07-31 | Forrás: Újszászi Dániel

Az esetek többségében, amikor éjszakai horgászatra terelődik a szó, az elsőnek felötlő élmények, emlékképek távoli halugrásokhoz, felpezsdülő természethez, és nem ritkán a kapásokat hatékonyan közvetítő megoldások nehézségeihez kapcsolódnak. Ez utóbbi témakör tekintetében szerencsére mára már rendelkezésre állnak olyan konstrukciók, melyek segítségével alapjaiban növelhető meg a sötétedés után vízparton töltött órák komfortérzete, és...


Salmo tesztes pergetések – Villámportya Sliderekkel

Salmo tesztes pergetések – Villámportya Sliderekkel

2020-07-29 | Forrás: Bokor Károly

Napi feladataim része, hogy a különféle horgászcikkeket használhatóságuk, eredményességük miatt tesztelnem kell. Ez a „munka” legtöbbször örömteli, mert mi van jobb, mint azt csinálni, amit nagyon szívesen teszünk. Ezekhez a feladatokhoz az elmúlt években leginkább a Bokor Spin, a Pro Spin botjai, orsója, fonott és monofil zsinórja tartozott. Az eredeti, immár öt éves pergető botok után, már kaphatóak a Pro Spin széria újdonságai is. A megszületett...