Meddig tart a márnaszezon?
Megjelent: 2020. december 30. | Forrás: Szabó Bence | Írások

A kérdés borzasztóan foglalkoztatott az elmúlt hetekben, hiszen a nagybetűs dunai horgászszezon, azaz a szeptember és az október gyakorlatilag úgy telt el számomra, hogy a vízállás-előrejelzés kémlelésén túl érdemben nem kerültem kapcsolatba szeretett folyómmal. Ennek az volt az oka, hogy amikor lett volna lehetőségem a Dunán pecázni, nagyon magas volt a víz, amikor pedig a körülmények megfelelőek voltak, én nem tudtam úgy alakítani a programom. Nem maradt hát más választásom, mint a novemberi, optimálisan alakuló vízállást kihasználva belepróbálni a késő őszi, már-már téli körülmények közötti feeder pecába kedvenc dunai helyeimen.

Az elmúlt két hétben, ami egészen konkrétan november második felét jelenti, összesen 4 alkalommal jutottam le a Dunára, minden alkalommal egy 5-6 órás feederezésre. 3 különböző helyszínen próbálkoztam és, ahogyan ez lenni szokott, mindegyik szituáció más és más kihívások elé állított. Kudarccal azonban egyik sem végződött, így azt hiszem, az élet valamelyest kárpótolt a szeptemberi és októberi „ínséges” időkért. Ebben az írásban a fentebb említett horgászatok egyikének történetét szeretném bővebben is kifejteni, a megszerzett tapasztalatokat és megfigyelt jelenségeket fókuszba helyezni és megosztani az érdeklődőkkel. 

Szeretném leszögezni hogy én elsősorban a Duna középső, a Budapest tágabb környékét jelentő szakaszát horgászom, ami, hogy egészen pontos legyek, Pilismaróttól a dunaújvárosi partokig terjed. Ebben a régióban van 4-5 olyan hely, amit előszeretettel látogatok. Mindegyikre az jellemző, hogy a sodrás erős, minimálisan 150 grammos kosarakkal lehet csak ezeket meghorgászni egy normálisnak tekinthető, 150-es Budapesti vízállás esetén. Fogni természetesen mindent lehet errefelé is, ezért igyekszem mindig úgy horgászni, hogy ha márnák éppen nem is tartózkodnak a környéken, azért paducból, szilvából és a többi gyakori, dunai halból tudjak ideiglenesen zsákmányolni néhányat. Természetesen ez a most tárgyalt horgászaton sem volt másként. 

A novemberi napsütés nem mindig ér célba akadálytalanul, köszönhetően az erős ködnek és párának.

A csalogatóanyagok összeválogatása szempontjából sok sajátossága véleményem szerint nincs egy késő őszi dunai pecának, összehasonlítva mondjuk egy nyárival, maximum a mennyiségek lehetnek kissé visszafogottabbak. Nálam a sajtos etetőanyag és a csonti az alap, ezek nélkül nem indulok el sohasem! Mindig viszek magammal továbbá némi nehéz, süllyedő angolmorzsát, illetve a csontihoz természetesen ragasztót is. Az egyetlen olyan adalék, ami esetemben a lehűlt vízben kap csak szerepet, az aroma. Minél hidegebb a víz, annál több aromát használok általánosságban, így a dunai horgászataim során is. Természetesen a sajtos ízzel ebben a vonatkozásban is nehéz hibázni, ha paducot, szilvát és márnát szeretnénk fogni, így nem szoktam sokat gondolkodni azon, hogy melyik variánsra essen a választásom. 

Csalogatóanyagaim előkészítésével indult a napom, melynek ebben az időszakban már érdemes fokozott figyelmet szentelni! 

A csontikat mindenképpen meg kell tisztítani mindenféle szennyeződéstől és az élettelen egyedeket is célszerű eltávolítani azért, hogy a ragasztás gyors és problémamentes lehessen. 

A ragasztót apránként adjuk a nyüvekhez, hiszen a türelem megfelelően elkészített ragasztott csontit terem! 

Mivel kora reggel, amikor megérkeztem az egyik legszebb Dunaszakaszra, Nagymarosra, bizony fagypont közelében volt a hőmérséklet, így a horgászhelyem kialakítása előtt megnedvesítettem az etetőanyagom, illetve nekiláttam a bő liternyi csontim előkészítésének, hogy legyen idejük megfelelően elkészülni, átnedvesedni, megragadni. Aztán amint ezekkel végeztem, jöhetett a horgászszék, a tálca, majd szépen sorban minden szükséges felszerelés hadrendbe állítása. Mindössze egyetlen botot nyitottam ki, mellyel mindig horgászom a Dunán. 390-es hosszának és 250 grammos dobósúlyának köszönhetően egy elnyűhetetlen folyóvízi pálcáról van szó, amely azonban meglepően rugalmas és nagyon jól dolgozik a vad, dunai halak fárasztása során. 

Minden a helyén, kezdődhet a peca!

A sodrás pattanásig feszíti a felszerelést, de a 200-as kosár még éppen megállt 35 méteren. 

A River Feedernek tökéletes társa a dunai horgászatok során a Benzár Method Feeder orsó. 

Mire mindennel elkészültem, a nap is előbukkant a ködfelhőből, némileg kellemesebbé téve ezzel az egyébként igen hűvös reggelt. Bennem azonban tombolt az adrenalin, hiszen nagyon kíváncsi voltam, hogy mit ad a Duna ezen a november végi napon. Kezdetben 35 méterben határoztam meg a horgászat távolságát, hiszen itt még éppen megállt a 200 grammos karmos kosár és a korábbi években úgy tapasztaltam, hogy ebben az időszakban már érdemes minél beljebb horgászni a halfogás érdekében. Ide kezdtem ütemesen, 2-3 percenként dobálni azért, hogy felépítsem a helyet és bejuttassak annyi csalogatóanyagot, ami már felkelti a halak érdeklődését. Fontos, hogy addig, amíg nem észleltem az uszonyosok jelenlétét az etetésen, csontit csak nagyon keveset használtam, egyértelműen az etetőanyag dominált a kosárban. Ennek az volt az oka, hogy a sajtos kaja az, ami véleményem szerint csalogat, a csonti sokkal inkább azért szükséges, hogy helyben tartsa, megállítsa a halakat akkor, amikor azok már az etetés környékén tartózkodnak.

Nagymaroson jelen körülmények között kizárólag a 150 grammos, hosszú karmos vagy a 200 grammos, normál karmos kosár jöhetett számításba. 

Az első órában tudtam jól, hogy sok akcióra nem kell számítanom, hiszen gyorsan kiderült, hogy nem nagyon tartózkodnak halak előttem. Bíztam azonban abban, hogy hamarosan felkelti a dunai szépségek figyelmét az a sok finomság, amit bedobok nekik. Sajnos azonban tévedtem, másfél óra horgászat után mindössze két kapással „álltam”, melyekből mindkettő valószínűleg termetes paduc volt, azonban egyik sem mutatta meg magát, köszönhetően a nehéz, akadós terepnek. Mivel később sem éreztem azt, hogy épülne a hely, úgy döntöttem, hogy kijjebb jövök 30 méterre, hiszen ez a táv Bencze Zoli horgászbarátomnak, akivel e horgászat közben is folyamatosan kapcsolatban voltunk, itt rendre jó szokott lenni. Azonban egy óra horgászat alatt ezen a távon egyetlen kapásig sem jutottam el, így még kijjebb jöttem, egészen 25 méterig. Na, itt aztán rögtön fogtam egy szép paducot, ezen kívül azonban semmi egyebet. 

Ezzel a paduccal tört meg a jég! 

Addig-addig tanakodtam azon, hogy mivel tudnék eredményesebb lenni, míg nem végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek a 35 méteres távra és ha törik, ha szakad, ezt fogom horgászni végig a napból hátralévő időben. Annyit módosítottam mindössze a stratégiámon, hogy lassabban - rendre 5-6 percet várva két dobás között - kezdtem el ide a pecát, illetve a csali méretét is visszább vettem és a 8-10 szem csonti helyett 4-5 szemmel csaliztam csak. Bár nem gondoltam volna, de rövidesen kezdtek felpörögni az események. Egyre-másra rázta valami a spiccet, szinte minden dobásra volt akció, ha nem is azonnal, de 3-4 perccel a kosár csobbanását követően rendre történt valami. Volt néhány rontott kapás, jött szép paduc, kapitális koncér, egy bónusz domolykó, szóval már szinte minden, egyedül márna nem. 

Amikor a halak már jelen voltak a létrehozott etetésen, elkezdtem bőségesen adni nekik a csontit.

Minden kosár nagyon tartalmas volt, így tudtam, hogy a halak biztosan nem fognak tovább állni! 

Véleményem szerint kulcsfontosságú mozzanata volt a horgászatnak a csali és a horog méretének csökkentése! 

Ez az öreg harcos nagyon jól küzdött!

Öröm volt visszaadni a szabadságát! 

Azonban hittem abban, hogy az etetésen felpezsdült élet előbb-utóbb egy dunai bajszos figyelmét is felkelti majd és nem maradok márna nélkül ezen, az egyébként szülinapi pecán. A sokadik paduc visszaengedését követően aztán újra bedobtam és letettem a botot a feeder karomra. Már éppen hátra dőlni készültem székemben, amikor arra lettem figyelmes, hogy botom spicce hirtelen kiegyenesedik, majd valósággal elindul a víz felé! Megvagyunk – gondoltam magamban – itt a márna! És bizony itt is volt! A megakasztást követően felfelé indult el, ami tapasztalatom szerint a termetes, 2 kg feletti példányok jellegzetes viselkedése. Keményen küzdött, de még mennyire, azonban nem tudott túljárni az eszemen, így rövidesen a merítőben végezte. Borzasztóan örültem neki, hiszen tavaly is tudtam márnát fogni a születésnapomon, és ez végül idén is összejött. Ettől szebb ajándék nekem nem is kellett! 

Szülinapi márna, ráadásul nem is az aprajából! 

Egy éppen arra járó hölgyet kértem meg, hogy fényképezzen le ezzel a szépséges dunai erőgéppel, majd igyekeztem mielőbb útjára engedni ellenfelem. Bár a következő dobásra is márnát fogtam, egy kisebb példányt, nekem mégis ez a hal tette fel aznap a pontot az i-re. Nem is horgásztam már ezt követően sokáig, hiszen ilyenkor már nagyon gyorsan sötétedik, na meg jó lett volna még az előre jelzett „tejköd” beállta előtt hazaérni. Bár ez végül nem sikerült, mégis nagyon jó napot tudhattam magam mögött, amely során alaposan meg kellett dolgoznom a halfogásért. Kitartásomat azonban ezúttal siker koronázta! 

Egy ilyen csodálatos helyen nehéz abbahagyni a horgászatot!

Ezt a horgászatot követően még volt néhány lehetőségem november hónapban a Dunán pecázni, ugyan egy másik helyen, de ott is sikerült több márnát fognom, így bizton állíthatom, hogy a november még bőven a márnaszezon részét képezi, így nem kérdés, hogy jövőre is a Dunán ünneplem majd a szülinapom! 

Szabó Bence

BENZAR MIX CSONTIRAGASZTÓ
1 690 Ft
BENZAR MIX ATTRACTOR AROMAKONCENTRATUM 250ML
950 Ft
CARP EXPERT PRO METHOD ADVANCE GUMIROZOTT MERITŐFEJ
5 190 Ft
CARP EXPERT FORGÓS ALAGÚT FEEDER KOSÁR
1 300 Ft
Új orsó a Carp Expert-től: Method Indicator 5500
Megjelent: 2025. július 03. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A Carp Expert orsókínálata 2025 tavaszán egy újabb példánnyal bővült. A Method Indicator 5500 személyében egy teljesen új technikát ismerhettek meg a horgászok. Ez az innovatív orsó egyedinek számít a hazai piacon, ugyanis a hibrid fékcsillagba integrált egység képes a kapásaink jelzésére, fény és hangjelzés egyidejű közvetítésével! A Method Indicator orsó elsősorban a feeder horgászoknak készült, de hasznos társ lehet bármely fenekező...

Akasztói pontycsodák
Megjelent: 2025. június 26. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...

Nyári etetési praktikák tigrismogyoróval
Megjelent: 2025. június 19. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán.   A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...

Zsebpeca balinra
Megjelent: 2025. június 12. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...

Tavaszi pontyok magmixekkel
Megjelent: 2025. május 29. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket.  A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...

Dévérek a Szücsi-völgy tóból
Megjelent: 2025. május 22. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos  volt.   Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...