A hír már nem friss, de még erősen aktuális, hiszen a fogás március közepén történt. A fogás értékét növeli, hogy pergetve lett elejtve ez a gigantikus méretű harcsa. A történet pikantériája, hogy egy kis mértékben én is érintett vagyok a történetben, így furcsa volt riportot készíteni, a harcsa elejtőjével, Zsédely Attilával.
Lead_[02.jpg]

Attila a hatalmas harcsával

Először is gratulálok a fogáshoz, de mesélj arról, hogy hogyan jutottál ki egyáltalán a Pó folyóra?

Baráti körömben – akik kiváló harcsahorgászok – lett megszervezve, hogy ebben az évben kimegyünk az Ebróra harcsázni, azért az Ebrót választottuk célpontul, mivel a Pó folyórol rossz híreket kaptunk. Ha már elutazunk egy távoli vízre, akkor mindenképpen szerettünk volna nagy harcsákkal megküzdeni. Sajnos időközben a barátaim nagy része visszamondta az utat, így meghiúsulni látszott az utazásunk. Közben azonban már annyira ráhangolódtam az utazásra, hogy összefogtam az öcsémmel és családostól kiutaztunk a Póra. Azért választottuk a Pót, mivel sokkal közelebb volt, és a családot nem szerettem volna kitenni, egy hosszabb utazás fáradalmainak. Mivel a hírek arról szóltak, hogy márciusban már kellemes idő szokott lenni a Pó völgyében, ezért már március elején kiutaztunk.

Említetted, hogy kiváló harcsahorgász barátaid vannak, szabad tudni, hogy merre űzitek a harcsákat?

Természetesen! Az Ajka környéki víztározókat látogatjuk előszeretettel. Tudni kell rólunk, hogy egymás közt nem titkolózunk, mindig tudjuk, hogy ki mivel és milyen technikával fogott halat. Ez is hozzásegít ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Emellett rendkívül elszántak is vagyunk, sokszor olyan alkalmakkor megyünk ki horgászni mikor az összes többi horgász ki sem dugja az orrát otthonról, de hát, ha megy a hal, akkor nekünk is mennünk kell.

Hazai vizeken milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

A legnagyobb harcsámat öcsémmel az egyik tavon sikerült pergetve kifognunk, ez egy 43 kilós harcsa volt, ami a jelenlegi tórekord ezen a tavon. Sajnos a harcsa nagyon mostohagyermekként van kezelve a hazai tavainkon, sok helyen közellenségnek számít. Tilos visszaengedni, és nincs sem méret, sem mennyiségi korlátozás a harcsára, sőt ha egy nagyobb harcsát zsákmányol valaki, akkor jutalmul még éves engedélyt is kap. Próbáltunk már megegyezésre jutni a helyi egyesületek vezetőivel, de mindeddig sajnos elutasították kéréseinket, mivel úgy gondolják, hogy a harcsa az elsőszámú ellensége a pontynak.

Milyen módszerekkel üldözöd a harcsákat?

Az egyik kedvencem a bergmanncsöves módszer, aminek szintén sok szép harcsát köszönhetek már, de a legjobban a pergetést szeretem mivel ez az egyik legspotszerűbb módszer a horgászatban. Itt a horgásznak kell megkeresni a halakat, sokat kell agyalni azon, hogy milyen mozgású, színű csalit kössünk fel a zsinórunk végére annak érdekében, hogy becsapjuk a ragadozó halakat. Számomra sokkal nagyobb elismerésnek számít egy ragadozót pergetve kifogni, mint csalihallal megfogni.

Hát igen egy ekkora ragadozó ámulatba ejtő, ráadásul pergetve!

Beszéljünk magáról a fogásról, egyáltalán milyen körülmények között horgásztatok?

Már az úton elkeseredtünk egy kicsit, mivel Olaszországba belépve havazás fogadott bennünket, de biztattuk egymást, hogy a Pó völgyében 15 Celsius-foknak kellene lennie. Amikor odaértünk a Póra orkán erejű szél fogadott bennünket és körülbelül 8 Celsius-fok körüli hőmérséklet. Este még kipakolás előtt elmentünk angolnáért, hogy biztosítva legyen a csalink. Persze azért nálunk volt a pergetőbot is. A kisebb csatornákon a nagy szél már lehetővé tett egy kis dobálást, ezért negálltunk egy híd mellet, és én a harmadik dobásra 13,5 kilós harcsát fogtam. Ekkor úgy gondoltam, hogy este ki kell menni horgászni, mivel úgy látszik, hogy a hidegfront jót tesz a harcsák étvágyának. Estére azonban -2 fokra viaszhűlt a levegő, úgyhogy az esti horgászatból nem lett semmi.

Reggelre havas tájra ébredtünk, ami a helyiek szerint ritkaságnak számít ezen a vidéken. Napközben a hó elolvadt, de a viharos szél sajnos nem hagyott alább, ez pedig lehetetlenné tette a horgászatot. Ekkor úgy gondoltuk, hogy feladjuk, csomagolunk és irány haza! A helyi horgászvezető azonban lelket öntött belénk, és úgy döntöttünk, mégis megpróbáljuk. Másnap délutánra szerencsére csendesedett a szél így délután vízre szálltunk és megnéztünk néhány ígéretes helyet. Közben észrevettük, hogy árad és bezavarosodott a víz, az egyik lapály törésén felfedeztük, hogy rengeteg nagytestű táplálékhal gyűlt össze Megejtettünk néhány dobást, eredménytelenül. A szürkület már itt talált bennünket, és a lapály felett kikötve vártuk be a teljes sötétséget. A sötétség beálltával azután a víz hátára bíztuk magunkat. Néhány dobás után már láttuk, hogy előttünk ötven méterre a kárászok és a keszegek közé rabol valami.

A mérlegelés előtt jó néhány fotó is készült

Közelebb érve ismét szétugrottak, mutatva hogy a ragadozók igencsak tizedelik őket. A testvérem volt elől így ő dobott először. Egy picit előre és keresztben dobta meg a területet, én pedig pontosan a part irányába dobtam. Bedobás után vártam néhány másodpercet, majd megkezdtem a wobblerem bevontatását. Talán a harmadik tekerésre éreztem egy ránehezedést, ezután egy harcsafarok jelent meg a csalimtól mintegy két méterre. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, közben egyre jobban elnehezedett a kezemben a bot és a megakasztott harcsa megindult a mélyvíz felé. Ekkor szinte vízszintesre állította a kezemben a botot, és elkezdett elemi erővel húzni. Tudni kell, hogy én szinte teljesen be szoktam húzni a féket, úgy fárasztom a halaimat, de mindig is az volt az álmom, hogy egyszer végre megszólaljon az a fék és egy gigantikus fárasztásban legyen részem. Nos, most ez bekövetkezett, sőt még próbáltam kézzel is lefogni a dobot, de el kellett engednem, mivel az a súrlódástól már égette a kezem. Szerencsére a horgászkísérőm nagyon rutinos volt, és a motort beindítva megindultunk a harcsa után. Egy kis idő múlva azután a hal fölé értünk, ekkor próbáltam átvenni az irányítást a hal felett. Bizony egy félóráig szinte semmi közöm nem volt hozzá. Közben a botom végét a lágyékomba raktam, amitől később persze tenyérnyi lila folt keletkezett. Ez alatt a levegő fagypont alá süllyedt és a kezem is iszonyatosan kezdett fájni. Ekkor már leginkább két kézzel húzva, tiszta erőből terheltem a halat.

Érdemes figyelni a farokbojt méretét…

Egy kis idő múlva azután elkezdtem visszanyerni a zsinórt, negyven perc után láttuk meg, a nyálkás részt a zsinóron, tehát már közel volt a harcsa. Ekkor már térden állva húztam a halat, annyira elkészültem az erőmmel, a határozott húzásnak köszönhetően, végre megjelent a víztetőn a harcsa. Mindenkinek a döbbenet ült ki az arcára a látványtól. Hihetetlenül hatalmas harcsa tekergett előttünk. Testvérem megpaskolta a harcsát, ami megugrott és csak öt perc után tudtam ismét a csónak közelébe kényszeríteni, ekkora már valóban teljesen elfáradtam leesett a vércukrom, minden porcikám fájt és már azon gondolkodtam, hogy átadom a botot testvéremnek.

…na és a melluszonya sem aprócska

Az újbóli megjelenésével ellenfelem azonban eljátszotta az utolsó esélyét is, mivel testvérem határozottan megragadta az alsó álkapcsát, amire a hal erős fejrázással válaszolt. Ekkor gyorsan segítségül sietett a horgászkísérőnk is, így már ketten biztosan megtartották a hatalmas állatot. Én úgy gondoltam, vége a fárasztásnak és nincs több dolgom, de a többiek kiabáltak, hogy gyere segíts, a hatalmas testet ugyanis ketten sem tudták beemelni a csónakba. Ekkor én is odamentem és hárman, elkezdtük behúzni a csónakba a harcsát. Egy darabig jött is, de azt a holtpontot csak nehezen érte el a harcsa teste mikor végre átbillent és belecsúszott a csónakba.

A két testvér méltán lehet büszke erre a fogásra

Hogyan tudtátok lemérni ezt a harcsát?

A horgászkempingben volt egy hiteles mérleg, ami 100 kilogrammig tudott mérni. A horgászvezetőnk egyből mondta, hogy ezzel meg se kíséreljük lemérni, mivel bőven 100kilogramm feletti lehet. Így egy közeli halkereskedésbe vittük be, ahol már egy megfelelő mérleg állt rendelkezésünkre. A halat két ponyván tettük be a kocsiba és a lehető leggyorsabban vittük a mérlegelésre. Ott még lemostuk az iszapot is a halról, majd négyen rátettük a mérlegre. A mérleg számlálójával együtt a lélegzetünk is elállt, 135 kilót mutatott a digitális kijelző!

Mérlegen a valóság

A fogásnak az értékét számomra nagymértékben megnöveli az a tény, hogy visszaengedtétek a halat.

Igen, ez számunkra nem is volt kérdés. Azért mentünk ki a Póra, hogy élményekben legyen részünk, persze ekkora halra mi sem gondoltunk.

A visszaengedés pillanatai

Lassan magához tér

Most már azért kíváncsi vagyok arra is, hogy milyen felszerelést alkalmaztál, hogy ilyen brutális fárasztást is kibírt?

Persze, hiszen ez nem titok, ráadásul még Olaszországban kitöltöttünk egy rekordbejelentőt, amit természetesen hitelesítettek és ezen szerepel a fogás minden egyéb adata is. A testvéremmel egyébként egyforma felszereléssel horgásztunk, a bot az egy ENERGOTEAM Spin Blade 300 - by Lukácsi & Kovács volt, amely 3 méteres hosszú és 80-120 gramm dobósúlyú, ezen egy RYOBI Applause 6000 orsó volt. Megmondom őszintén, az orsó méretén sokat gondolkodtunk de, úgy éreztük, hogy egy ilyen erős botra illik egy erősebb orsó is, így a 60-as méret mellett döntöttünk. A zsinór mindkettőnknek Berkley Whiplash volt, nekem 28-as az öcsémnek pedig 24-es méretben. A műcsali egy Rapala J-13-as volt, amin még itthon lecseréltem a horgokat és a karikákat, Owner horgokra illetve Predatek karikákra, a csalit a zsinórhoz egy Not-A-Knot kapoccsal rögzítettem. Az utóbbinál némi szerencsém is volt, hogy csak a harcsa szája sarkába akadt a horog, mivel így nem tudták folyamatosan koptatni a zsinóromat a gerebenfogak.

Érzi újra, hogy szabad

Ahogy elmesélted a teljes történetet, számomra úgy jön le, mintha láttad volna a Harcsa Wobbleres Horgászata című filmet?

Igen! Még az előző évben vettem meg a filmet, és a téli napokon bizony jól jött egy élményszámba menő horgászat, és nagyon sokat tanultam a filmből. Ezt a felszerelést nem csak ez miatt vettem egyébként meg, előtte alaposan tájékozódtam a piacon, megkérdeztem harcsapergető barátaim véleményét is, és mind pozitívan nyilatkozta a botról, nem állítom azt, hogy csak ez az egyetlen jó harcsás pergetőbot jelenleg a piacon, viszont szerintem a legjobb ár-érték arányú harcsapergetőbotról van szó.

Viszlát

Megmondom őszintén nagyon örülök, hogy a közreműködésünkkel kifejlesztett harcsapergető botunkkal sikerült a világrekord 135 kilós, 245 cm hosszú harcsát kifogni. A magyar pergető horgászat fantasztikus sikere ez! A csodálatos eredményhez tiszta szívből gratulálok és további hasonló sikereket kívánok neked. Bár nem tudom, hogy lehet-e még ezt fokozni?! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a nem mindennapi élményt, és hogy öregbítetted a magyar harcsahorgászok jó hírnevét a világban!

Én köszönöm a lehetőséget, hogy megoszthatom élményemet, az olvasókkal.