Megjelent: 2021. szeptember 25. | Forrás: Szabó Bence | Írások

Szerintem minden horgászember számára vannak olyan vizek, amelyek megfejtése kitüntetett helyen van azon a bizonyos „bakancslistán”. Egy-egy kapitális fogás nem mindennapi körülmények között – ezért érdemes horgászni! Természetesen nekem is vannak vágyaim, mint fogni kapitális pontyot a Dunából, a Tiszából vagy épp a Balatonból, emellett egy ideje már nagyon szerettem volna egy igazi leveleki őslakossal is összeakadni. Ez a fantasztikus, 200 hektár hasznos vízfelülettel és egy hatalmas nádassal rendelkező víz ugyanis óriási kihívás egy parti, feederes pecás számára, hiszen jó halakat jellemzően csak behúzós módszerrel fognak itt a helyiek. Tovább nehezíti a helyzetet a vízben élő temérdek törpeharcsa és keszegféle, melyek kikerülés nem egyszerű, főleg, ha szeretnénk megőrizni a peca feederes jellegét és nem átesni a ló túloldalára például a csali méretével kapcsolatban. 

24 óra, se több, se kevesebb, ennyi idő állt a rendelkezésemre a versenyszezon kellős közepén egy leveleki örömpecára, amelyről egyébként film is készült. A tógazdával előzetesen egyeztetve két hely közül választhattam. Adott volt egy sekélyvízi pálya, egy stég a tó első harmadában, ahonnan tudtam volna horgászni az ősnádas környékét, illetve egy szerencsés visszamondásnak köszönhetően a 2-es sziget is opciót jelentett, amely már mélyebb vízi horgászati lehetőséggel is kecsegtetett. Nagy volt a dilemma, ugyanis egyik területet sem ismertem érdemben, ugyanakkor a sekély részén a tározónak egyszer már pecáztam egy fantasztikusat szép amurokkal, illetve pontyokkal. Az ismeretlen azonban mindig csábító, így végül a 2-es szigetet választottam és itt vertünk tábort operatőr kollégámmal, Tibivel. 

Indulás! Egy csónaknyi felszerelést vontatva magunk mögött közelítettük meg a horgászhelyet. 

Már a becuccolás is egy nagy kaland volt a szigetre, ugyanis az jellegéből adódóan kizárólag csónakkal megközelíthető. Korábban nem volt még részem csónakos bepakolásban, így izgatottan vártam, hogy végre útnak induljunk. Mivel nem szerettük volna zavarni az 1-es és 3-as sziget ideiglenes lakóit, ezért azokat jó messziről kikerülve közelítettünk a horgászhely felé. Út közben, főleg a nyílt vízen, megérezhettem igazán, hogy az a 200 hektár mekkora is pontosan, hiszen közel negyedóra volt, mire becsorogtunk a parttól egyébként nem túlzottan távolinak tűnő 2-es szigetre.

Fantasztikus hely! Horgászállás is van bőven, így akár 3-4 pecás is gond nélkül elférne a szigeten. 

Az út során minden rendben volt és szerencsésen megérkeztünk a szigetre. Már a csónakból kiszállva is egyértelművé vált számomra, hogy egy igazi horgászparadicsomba csöppentem, ugyanis minden zöld volt, csend és nyugalom jellemezte az igényesen kialakított horgászhelyeket, a sziget közepén álló, napelemekkel és televízióval felszerelt faház pedig épp annyi kényelmet biztosított, amennyire a mai világban szüksége van az embernek. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy a rendelkezésre álló horgászhelyek közül melyiket választom és hová építem fel horgászállásom! 

Horgászhelyem, mellyel szemben a tározó apagyi oldala fekszik. 

Végül a sziget apagyi oldal felőli állására esett a választásom, hiszen itt volt a legnagyobb horgászható vízfelület és egy olyan háborítatlannak tűnő öblöt dobálhattam, amely mindenképpen ígéretesnek tűnt. Nem is haboztam sokáig, gyorsan összeraktam botjaimat, előkészítettem az etetésre szánt csalogatóanyagokat és kezdődhetett is a helykeresés! Ez egyébként pontosan azt jelentette, hogy egy 60 grammos method kosárral elkezdtem dobálni különböző távolságokba és megpróbáltam vizualizálni, hogy milyen az előttem elterülő meder. Mivel azonban igazán drasztikus különbségeket nem véltem felfedezni sem a mélység, sem pedig a mederszerkezet szempontjából, végül úgy határoztam, hogy a legnagyobb, még elfogadható pontossággal megetethető és meghorgászható távot választom, ami esetemben 90 méter. 

Alapnak, igazodva a tározó halállományához, kizárólag főtt magvakat juttattam be, hiszen nem szerettem volna sem a keszegfélék, sem pedig a törpék figyelmét felkelteni. Ezek közül is a tigrismogyoró kapta a főszerepet, melyet tejsavas formában használtam, ahogyan azokat a magmixeket is, amelyek jól kiegészítették a mogyorót és tartalmaztak kukoricát, csillagfürtöt és kendert egyaránt. Ami pedig a mennyiségeket illeti, mivel 200 hektár az 200 hektár, nem fukarkodhattam semmivel, így 5 kilónyi mag ment be a kipakolást követően, melyet egy közepes méretű spomb segítségével bejuttatni azért jó kis átmozgató edzés. Nehezítette a dolgomat, hogy éppen a nap középső, legmelegebb óráiban jártunk, ezért már két dobás után úgy szakadt rólam a víz, mintha legalább egy maratont lefutottam volna. 

Tejsavas tigris és különböző magmixek adták az etetés alapját. 

Ebből azért kellett maradnia a termetesebb halaknak is!

Nagyjából 30-40 dobással ment be az 5 kilónyi alap, így kellemesen elfáradtam már a horgászat elején. 

Az etetés megvolt, jöhetett a végszerelékek beélesítése. Mivel a horgászat feederes jellegét mindenképpen meg szerettem volna őrizni, ezért természetesen kevertem etetőanyagot és bordás kosár került mindkét végszerelékemre. Tartottam a törpék és a keszegek támadásaitól, azonban bíztam a vajsavas Pro Corn kajában, amely sok hasonló szituációban működött már korábban. Ezt semmi mással nem gazdagítottam az etetéshez használt magvakon kívül. Ami pedig a stratégiát illeti, kétbotos horgászatra készültem, az egyikkel az etetés epicentrumát horgásztam, míg a másikat 10 méterrel e mögé, 100 méterre kalibráltam. 

Kellemesen vajsavas a Pro Corn etető, amely jó választás lehet nyáron és ősszel egyaránt a vadvízi horgászatokhoz is.

Nem volt kérdés számomra, hogy ez a horgászat is a No Limit Feederekről szól majd!

Sejtettem, hogy nem lesz egy pörgős peca a mostani, hiszen egy ekkora víztározón természetesen idő kell ahhoz, hogy a halak ránk találjanak. Ennek megfelelően türelmesen vártam az első jelentkezőre egészen este nyolcig, amikor is a semmiből egy nagyon határozott botgörbítős kapásra emelhettem rá a rövidebb, az etetés epicentrumába dobott botomon. Az elkövető, bár nagyon harciasan védekezett, érezhetően nem volt kapitális jószág, a maga 3-3,5 kg-os testsúlyával azonban tökéletes jelzése volt annak, hogy a fényváltás bizony meghozhatja a várt akciókat. 

24 órás leveleki horgászatom első hala ez a szép töves volt. 

Izgatottan dobtam vissza a pikkelyes szabadon engedését követően és reméltem, hogy hamarosan újra meggörbül valamelyik No Limit Feederem spicce! Közben azonban végleg besötétedett, így arról is gondoskodnom kellett, hogy spicceimet és horgászállásomat megvilágítsam. Előbbihez ezúttal is az iBite UB Light jelzőket használtam, melyeket azért kedvelek különösen, mert nagyon praktikus, a spiccen rendkívül stabilan elhelyezkedő eszközök. Mivel két színben is elérhetők, ezért az egyszerűség kedvéért az egyik botomra a piros, a másikra pedig a zöld színű került. 

Rendkívül hasznos segédeszközökről van szó, melyek minden éjszakai pecát kedvelő spori táskájában helyet érdemelnek! 

A spiccen nagyon stabilan ülnek és, bár dobás előtt én mindig leveszem őket, a fárasztás során egyáltalán nem zavarók, sőt, épp ellenkezőleg!

A sötét beállta után azonban az események felpörögtek. Ismét egy nagyon határozott kapásra emelhettem rá, ezúttal az etetés mögé, 100 méterre bevetett készségemen. Rögtön éreztem, hogy ezúttal nem egy hármas forma ponttyal akadtam össze, hiszen ellenfelem nagyon határozottan indult el jobbra és csak lassan engedte magát a part felé terelgetni. Mivel azonban a 6-os Benzár horog kifogástalanul akadt én pedig kellően türelmes voltam, kisvártatva a merítő közelébe ért a ponty. Bár éreztem, hogy szép lesz, valódi méretei láttán tátva maradt a szám. Erejéből arra következtettem, hogy 7-10 kilós példány lehet, azonban a bölcsőbe helyezve rögtön láttam, hogy ő bizony közel lesz a 15 kg-hoz.

Elképesztő hal! Borzasztóan örültem annak, hogy egy ilyen rövid túrán egy ekkora vízből sikerült őt kifognom!  

Leveleken különösen is figyelnek a törzsállomány fejlődésére, ezért a megfogott nagytestű pontyokat minden esetben be kell jelenteni a halőröknek, akik kijönnek a horgászhelyre és ellenőrzik, hogy van-e már chip a halban. Amennyiben igen, úgy rögzítik az újbóli kifogásának körülményeit és a ponty súlyából következtetni tudnak annak fejlődésére. Amennyiben viszont nincs még chippelve, úgy megteszik ezt és lehetőséget adnak a kifogó számára, hogy elnevezze az állatot. A ponty száját látva én biztosra vettem, hogy benne még nincsen chip, hiszen teljesen érintetlen volt az és utóbb kiderült, tényleg nem fogták meg őt az elmúlt években. 

Ennek megfelelően a halat bechippeltük, én pedig elnevezhettem ezt a csodás pikkelyest. Mivel csoki-narancsos Floating Pellettel kikönnyített tigrismogyoróval csaptam őt be, ezért úgy döntöttem, legyen a neve csoki-narancs! A pontos súlya egyébként 14,67 kg volt, mellyel igazolta sejtésemet, miszerint közel lesz a 15-höz.

Jobb oldalon a névadó csali, melynek ez a kapitális pikkelyes sem tudott ellenállni. 

Hatalmas élmény volt ezt a csodás pontyot kifogni, majd visszaengedni! Míg élek, nem feledem, hogy milyen csodálatos hallal ajándékozott meg a Leveleki Horgászparadicsom! A túrának azonban még közel sem volt vége, így bármennyire is elégedett voltam, természetesen a pecát folytattam tovább! Az éjszaka hátralevő részében viszont sajnos már érdemi esemény nem történt, így hajnali 2-kor le is feküdtem. Reggel 6-ig pihentem, majd jöhetett ismét a spombolás! 

Elképesztően meleg volt egyébként mind a két nap során, mint utóbb kiderült, a 2021-es év két legmelegebb napját sikerült kiválasztani erre a pecára, ezt pedig, bevallom őszintén elég nehezen viseltem, de igyekeztem végig éber maradni és mindent megtenni a további kapások kicsikarása érdekében. Dél környékén érkezett a következő, szám szerint harmadik kapásom, melynek elkövetője egy pontyifjonc volt. Bár nem volt nagy, mégis örültem neki, hiszen szép, egészséges példány volt ő is.

Kicsi, de majd megnő! 

A csali esetében is a csoki-narancs volt.

A horgászat hátralevő részében még két kisebb, 2-3 kg-os ponty és egy csodás dévér érkezett. Nagytestű pontyot már nem sikerült fognom, azonban ezt cseppet sem bántam, hiszen reálisan nézve így is hatalmas szerencsém volt azzal, hogy egy ekkora víztározóból tudtam fogni egy közel 15 kg-os bajszost.

A horgászat búcsúhala ez a csodás, közel 2 kg-os dévér volt. 

Délután 2-kor aztán eljött a pakolás ideje, letelt a 24 óra, itt volt az ideje elindulni haza. Mindent egybevetve csak örömmel és elégedettséggel telve gondolhatok vissza a Leveleki Horgászparadicsom 2-es szigetén töltött 24 órámra, hiszen sikerült 6 gyönyörű, egészséges halat fognom, melyek között volt egy fantasztikus, öreg tőponty is. Idén ő számomra a legnagyobb eddig, úgyhogy előkelő helyet foglal el a fényképalbumomban. A film is elkészült, remélem, tetszeni fog majd sokaknak! 

Levelektől pedig csak ideiglenesen búcsúzom, hiszen vannak még olyan halak a tározóban, melyekkel szeretnék a jövőben közös képet készíteni! 

Forrás: Szabó Bence