5 tipp a téli, nagyhalas horgászatokhoz
A tél beköszöntével a horgászok többsége szögre akasztja a botzsákot, hiszen a nulla fokhoz egyre inkább közelítő hőmérséklet, az erős, sokszor viharos erejű szél, illetve a gyakorta hulló, különböző halmazállapotú csapadék komoly visszatartó erő tud lenni. Vannak azonban olyan fanatikusok is, akik még ilyenkor sem restek ellátogatni kedvenc tavuk partjára, bízva egy-egy nagytestű ponty megfogásban, mindezt persze feeder bottal. Ebben az írásban elsősorban nekik szeretnék néhány tippet adni, azokat a tapasztalatokat felhasználva, amelyeket az elmúlt, kevésbé zord telek során gyűjtöttem!
1. Válasszunk egy megfelelő helyszínt!
Természetesen ott télen sem lehet kapitális pontyot fogni, ahol nincsen, így mindenképpen olyan vizet érdemes választani, ahol reális esély kínálkozik 7-8 vagy akár 10 kg feletti példány fogására is. Az írás apropóját képező horgászat során csapattársammal és egyben jó barátommal, Danival, úgy döntöttünk, hogy a Maconkai-víztározóra látogatunk el, amely messze földön híres a halállományáról. Nem felejtettük azonban el, hogy a víz hőmérséklete már mindössze néhány Celsius fokos, így tudtuk, hogy a halfogás nem lesz sétagalopp!
2. Igazítsuk csalogatóanyagainkat az évszakhoz!
Ha valamikor, akkor a téli időszakban fontos igazán, hogy mi kerül a kosárba! Meggyőződésem, hogy ilyenkor, legalábbis a Maconkához hasonlóan intenzíven horgászott, nagy nyomásnak kitett vizeken, már csak a legjobb minőségű hallisztes etetőanyagokkal és pelletekkel lehet eredményt elérni. Ennek megfelelően mindketten egy halas, mikropellettel bőségesen gazdagított keveréket készítettünk elő, melyet jó alaposan meg is aromáztunk. Ez persze nem véletlen, hiszen az időszak sajátossága, hogy nekünk kell megkeresni a halakat - nem pedig egy nagy etetést létrehozva tudjuk őket a horgunk közelébe csalogatni - amihez az aromás keverékek rendre jobb választásnak bizonyulnak.
A csalik tekintetében egyértelműen kijelenthető, hogy ahány ház, annyi szokás. Alapvetően a kisebb méretű pelletek alkalmazása vezet ebben az időszakban eredményre, de Maconkán, a dévérek aktivitása miatt kénytelenek voltunk a nagyobb, fúrt, lebegő pelleteinket alkalmazni, melyekkel a keszegek már nem bírtak, ugyanakkor a pontyok még most is becsaphatók voltak.
Dani a krilles vonalnak szavazott bizalmat, hiszen egy zacskó Seria Method Red Krill etetőanyagot vegyített ugyanannyi krilles Method Pellettel és némi Krill & Belachan kivonattal.
A két kupaknyi Bait Liquid aroma szigorúan a mikropelletre került, melyet a készre nedvesítés után kevert Dani a szintén megnedvesített etetőanyaghoz.
Én a már jól bevált, nagyhalas keverékemmel eredtem a maconkai pontyok nyomába, melyben szerencsére most sem kellett csalódnom!
Az igazán aromás keverékek ideje most jött csak el igazán!
A kész etetőanyagok. Szerencsére nem csak nekünk, hanem a nagytestű pontyoknak is tetszettek!
3. Hangoljuk felszerelésünket a vízhez!
A megfelelő bot, orsó és végszerelék megválasztása nagyon hangsúlyos télen, hiszen kulcsfontosságú, hogy meg tudjuk horgászni azt a zónát, ahol a halak tartózkodnak. Az esetek döntő többségében a parttól legtávolabb eső, ezáltal a legmélyebb részek ezek, melyek eléréséhez Maconkán is egy ízig-vérig távdobó felszerelésre van szükség. Mi semmit sem bíztunk a véletlenre, ezért a már jó ideje kedvencünknek számító bot-orsó párosnak és az itt leginkább bevált, bordás kosaras végszereléknek szavaztunk bizalmat ezúttal is.
A nagy, 100 méter feletti távolságok elérése ezúttal is kulcsfontosságú volt, melyben hatalmas segítséget nyújtott a Carp Expert Pro Cast Method Feeder orsó!
A Benzár Method Feederekre télen is számíthatunk, ha nagyhalas feederezésről van szó!
Az áramvonalasra töltött, 35 grammos bordás kosár remek összhangban van a felszereléssel!
4. Fokozzuk a csalogatóhatást!
Az első dobások után joggal bíztunk etetőanyagaink vonzerejében és csalijaink szelektáló hatásában, hiszen számtalanszor bizonyították már fogósságukat. Azonban a horgászat első három órája teljesen eseménytelenül telt. Hiába dobtunk ide, hiába dobtunk oda, hiába próbáltuk a csali színét, méretét és felhajtóerejét variálni, egyszerűen nem tudtunk kapásig eljutni. Finoman szólva is úgy éreztük, hogy valami nem klappol. A sokadik csali-, illetve helyváltoztatás után végül úgy döntöttünk, hogy végig ugyanazt a narancssárga színű, kagylós csalit alkalmazva elkezdjük kipróbálni a különféle aromákat, melyekkel az említett csalétket tehetjük még attraktívabbá. Ez a módszer már tavaly is megmentette néhány téli pecánkat, így joggal reméltük, hogy valamelyik most is működik majd. Szerencsére, ha nem is varázsütésszerűen, de végül megtört a jég és az addig mozdulatlan spicceink időnként komótos, de határozott tekeredéssel jelezték, hogy volt értelme variálni és fokozni a csalogatóhatást.
A Method Smoke bevetése már sokadszor bizonyult nyerő húzásnak!
Ebből a sűrű, színes-ízes aromából nem kell sok, mindössze néhány csepp is elég!
5. Legyünk türelmesek!
Az előző bekezdésben nem véletlenül írtam azt, hogy „ha nem is varázsütésszerűen", hiszen a kapásokra rendre legalább húsz percet kellett várni. Ez persze nem meglepő, hiszen a nagyhalas horgászatok esetében kulcsfontosságú a türelem. A lehűlt víz miatt lelassult pontyokat véleményem szerint már kifejezetten zavarja a folyamatos csobogás, így mindenképpen célszerű akár fél órát is várni a kapásra. Ettől többet azonban csak ritkán van értelme.
Végezetül mindössze annyi, hogy bizony, még télen is van értelme célirányosan a nagytestű pontyokra horgászni, hiszen, bár már közel sem olyan egyszerűen, mint az év más szakában, de ilyenkor is meg lehet őket fogni, ha megfelelően felkészültek és kellően kitartóak vagyunk. Persze a lényeg nem csak a nagy hal, hanem a vízparton szerzett felejthetetlen élmények sora, melyekből ezen a horgászaton sem volt hiány!
Az első kapásra bizony majd 3 órát kellett várnunk. Hiába, a téli horgászatok már csak ilyenek!
Jellemzően 7-8 kg-os pikkelyeseket zsákmányoltunk, amelyek a lehűlt víz ellenére kirobbanó erőben voltak!
A nap halát Dani fogta, amely közvetlenül a szürkület beállta előtt érkezet.
Szabó Bence
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...