Megjelent: 2008. november 05. | Forrás: Székely Zoltán | Írások
A finomszerelékes pontyhorgászat méltán egyre népszerűbb változata a feederbottal történő fenekezés. Igazi jelentősége az áramló vizekben van, ahol nem, vagy csak nagyon nehéz kapásjelzővel lehet megoldani, hogy a folyás ne húzza azt fel. Ez nagyban durvítja készségünket, de az ejtős kapások észlelésére végképp nincs megoldás


Feederrel elejtett pontyok

A feederbot ezeket a problémákat különböző hajlékonyságú, érzékeny, cserélhető botvégeivel tökéletesen megoldja. A bot utolsó fél méterébe az áramlás a szél erősségének, vagy a szerelék súlyának megfelelően, két vagy háromféle vastagságú, a jól láthatóság miatt élénken színezett spiccet szúrhatunk. Anyaguk többnyire tömör karbon vagy üvegszál, melyek rendkívüli rugalmasságuk mellett képesek átadni a nagyobb terhelést is a bot további részének.


A nagyobb áramláshoz természetszerűen vastagabb véget érdemes alkalmazni, a lényeg, hogy nyugalmi helyzetében 10-15 cm-es ívben hajoljon el az egyenestől. Akkor választottunk jó spiccet, ha a víz áramlásának változásai finom bólogatásként látszanak rajta. Állóvízen a zsinór feszesre húzásával érjük el a kellő ívet, melyre azért van szükség, hogyha felénk hozza a ponty a felvett horgot / normál kapásjelzőnél ejt /, kiegyenesedik a botvég.



A jól kiválasztott spicc és végszerelék szinte gyilkos fegyver még a finoman kapó pontyok ellen is, de az aranyhasúak megjelenéséig érzékenységéből adódóan, sok és nagytestű keszegfélét is lehet vele fogni. Fogósságára jellemző, hogy bár az angolok a ponty horgászatára találták ki, egyre több fehérhalazó, márnázó, kecsegéző, süllőző, sőt menyhalazó is ilyen botot használ.


Engedjük szabadon


A csonticsokor majdnem mindig jó fogást biztosít

A feederbotok terhelhetősége, ugyanúgy, mint a normál pontyozó botoké természetesen változó. Az átlagosnál nagyobb igénybevételhez "heavy" /hevi/ jelzésű, erősebb botokat érdemes választani. Ezek akár tízkilós pontyok, óriásmárnák kifárasztásához is rendelkeznek kellő erőtartalékkal, mint például a háromrészes + 3 db spicces EnergoTeam President Heavy Feeder 360 -asa, mely érzékenysége ellenére akadós pályáról is kivarázsolja a nagyobb pontyot. Márnázáshoz is kiváló, mert a fárasztás végső fázisában kövek közé furakodni akaró halat képesek vagyunk eltartani vele a talajtól.


A finomszerelékes fenekezés talán egyik legkellemesebb és legfogósabb pálcája a kétrészes + 3 spicces Silver Feeder, mely szintén 3,6 méter. Botvégei rendkívül érzékenyek, ezért különösen a tavaszi és az őszi szezonban ajánlom, amikor a pontyok szinte csak "rálehelnek" a csalira. Vegyes horgászatra is kiválóan alkalmas, finom spiccei a legkisebb keszegrázást is jól láthatóan jelzik. Menyhalazásra szintén kitûnő, de fagyban ne használjuk, mert a zsinórra fagyott víz becsévéléskor beleszorulhat a spiccgyűrűbe és eltörhet a vékony botvég.


A Maruto minőségre mindig számítani lehet

A feederezéshez használatos orsóknak harmonizálni kell a bottal, és mivel vékonyabb damillal horgászunk, elég egy negyvenes Silver Match, vagy egy 3000-es Excalibur RD orsó. Ezeknek két, illetve három dobjuk van, így a változó terep igényeihez azonnal tudunk reagálni. Fékjeik biztonságosak, így nagyobb példányok kivétele sem lehet probléma. No persze a zsinórnak is bírni kell, de a Sufix Elite damil helyes fékbeállítással, akár a tíz kiló feletti pontyokat is merítőhöz kényszeríti. Tavasszal 0,18 - 0,20 - ast érdemes feltenni, később felmehetünk 0,23 - ig.


A feederező készséget kétféleképpen szerelhetjük. Ha csak pontyot szeretnénk fogni, inkább ajánlom az ólmozott szereléket, és külön etessük a horog környékét szemes anyaggal, pellettel. A kosaras etetés ugyanis gyorsan odavonzza a fehérhalakat, és hiába teszünk fel pontynak való csalit a horogra, a keszegek bökdösődésétől az érzékeny spicc örökké rángatózni fog. Távolabbi horgászatnál viszont nem ússzuk meg az önetetőt, csak ha etetőhajót használunk.


Egy kis szemestakarmány csak jót tehet

A feederezés gyakoribb és szórakoztatóbb módja a feederkosárral történő horgászat. Én ekkor is alkalmazok némi szemes alapot és arra dobom a kosarat. Itt is becsaphatnak bennünket a kosárnak rontó apró karikák, kis dévérek, de egy idő után már csak a határozottabb görbítésekre, kiegyenesítésekre vágunk be.


Különböző erősségű spicceket variálhatunk


Orsók feederezéshez

Különösen a Nagy-Dunán élvezem ezt a horgászatot, mivel a kormoránok miatt már alig van apróbb hal, így a pontyokra várva hatalmas dévéreket, jászokat, néha paducokat és márnákat is foghatok - ha a szemtelen gébek hagyják.


Körbe-karikába

Az ólmos készséget, ha lebegtetni akarjuk a folyásban a csalit, kössük túllógósra, azaz a végsúly fölé húsz centire egy negyven centis előkét. Véghorgos szereléknél viszont a lapos csúszóólmot ütköztessük harminc centire a horogtól.


Én leginkább borotvaéles Maruto horgot használok 2 - 8 - as méretben. A kosaras szerelék zsinórját áthúzzuk a gubancgátlóló csövön, melyről a kosár lóg, de rövidebben ütköztetem, hogy a végén lévő horog közel legyen a csalogató anyaghoz. Iszapos talajon érdemes felső horgot is kötni, vagy az alsót technopufival meglebegtetni. Akárhogy is szerelünk, a feederes horgászat lényege az izgalmasan be-begörbülő érzékeny botvég, amihez jó reflexet kívánok.