Az ilyen alkonyat kiválóan alkalmas pergetésre |
Én az utóbbit szimpatikusabbnak tartom, ezért ilyenkor előveszem nagyméretű wobblerjeimet. Nem azért, mert óriásharcsa a mániám, hanem mert a nagyobb csaliméret még a harcsánál is szelektál, ezáltal kevésbé lukasztom ki a retúrokat. A terelőlapok nagyobb mérete a mélységi merülést teszi lehetővé, tehát inkább nappali horgászathoz, mélyebb vízen ajánlatos, éjszaka – de néha a napsütéses déli órákban is – a kiscsőrű típusokkal érdemes vízközt próbálkozni. Vegyünk egy-két zörgőset is, mert van hogy az a nyerő. A wobblerek talán a legfogósabb harcsa műcsalik. Én különösen a Salmo-kat kedvelem, mert kevésbé sérülékenyek, és sokkal jobb minőségű horgokkal ellátottak, mint más, hasonló eredményességű műhalak.
Nyerő Salmo wobblerek harcsára |
A felszerelés összhangja talán sehol sem olyan fontos, mint a harcsapergetésnél. A nagyobb dobások és az esetlegesen komolyabb példányok miatt természetesen itt csak a jó minőségű fonott ajánlott, legalább húszas méretben. Az orsónál nagyon fontos, hogy masszívsága ellenére ne legyen nehéz – hiszen órákat dobálunk - és kifogástalan fékkel rendelkezzen, még nálam is, bár én visszaforgásgátló nélkül fárasztok, de ha már közel van az állat, néha kell, hogy a fék besegítsen.
Az ilyen nagycsőrű wobbler akár négy méter mélyre is lemegy |
Ilyen például a Quick Fighter 50-es, mely nagy de könnyített fém dobjával, akár marokra fogható hajtókarjával, 5,1:1-es áttételével, 6+1 csapágyával komoly esélyt ad a jobb harik ellen is. A botnál szintén elsőrendű követelmény a könnyűség, természetesen a gerincességgel egyetemben, mert nem csak a terhelést kell bírni, hanem át kell ütni tudni a harcsa kefefogazatát is, amihez a minőségi, nevében is bizalomgerjesztő Grizly hármashorgok nagy segítség.
A hármashorgok miatt inkább ilyen szorítófogóval érdemes megfogni a harcsát |
Mivel az itteni, jobbára akadálymentes vizeken nem igazán jellemző a kapitális méret, én a 30-80g-os Spin Blade háromméteres, minden szempontból kifogástalan pálcájával dobálok, az ennél rövidebb mérettel még csónakból sem lehet jól terelni a halat. A hosszabb bot előnye bevágáskor is megmutatkozik, hiszen ugyanazzal a lendülettel nagyobb utat tesz meg a spicc, ami szeles időben, áramlásban fontos előny: jobb az akadás.
A Quick Righter 50 orsó és a teflonbevonatú, körszövött Power Braid zsinór a pergető harcsázás nyerő párosa |
A jó felszerelés mellé természetesen kell a szerencse is, ami nekem a múltkor nem volt meg.
A híd alatti mély kevergőben húztam a műhalat. Még alkonyat előtt ugyan akadt egy kettes bajszi sárga, nagycsőrű Salmo-ra, de ment is vissza azonnal. Aztán egy ezüstös változattal próbálkoztam, egészen leütköztettem a talajig, de mindössze egy 60-70 dekás süllőgyerek csimpaszkodott rá, az is a csónak előtt lemaradt.
Az ekkora harcsa már a nagyméretű műhalakra is rávág, ezt májusban sem kell mérni |
Lassan teljes sötétség borult rám, még a hold sem világított a csillagokkal teleszórt égen. Már vagy három órája dobáltam eredménytelenül, váltogattam a helyemet és a wobblereket, kezdtem elfásulni.
Három szép harcsa egy jól sikerült pergetésből |
Félálomban, automatikusan dobtam, tekertem, dobtam, tekertem, egyszer csak mikor már emelném ki a csalit, a csónakmotorom mögül-alól felnyúlt egy borjúfej nagyságú feketeség és óriási lendülettel ráfordult, majd vissza a mélybe. A spicc és a hal között lehetett vagy nyolcvan centiméter, a húszonkettes fonottnak nincs nyúlása, a bot majdnem egyenesben volt, tehát szinte semmi hajlása.
Harcsaportré wobblerrel |
Az előttem felrobbanó víz beterített, a karom majd kiszakadt a hatalmas rándulástól és bevallom őszintén, rettenetesen megijedtem. Hihettem volna az egészet álomnak is, de a csüggedten előttem lógó zsinórvég szabadon tapintható volt. A túl közeli negatív élménytől végleg elment a kedvem, vert seregként vonultam a kikötőmbe. Másnap reggel kinyitottam a levelezésemet, ott mosolygott Béla barátom egy embernyi harcsával az oldalán, melyet ugyanazon az éjszakán, ugyanezen a vízen, az általam ajánlott műcsalival fogott - csak neki szerencséje volt.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...