Amint a vizek háta megkeményedik, következik az a horgászat, amelyet a horgászok döntõ többsége egy kézlegyintéssel elintéz – értelmetlen fagyoskodás a jég hátán, kevés hal – mondják. Aztán vagyunk páran, amolyan megszállottak, akik a téli idõben is dacolnak a hóval, jéggel, csak horgászhassanak néhány órát ebben a nehéz idõszakban is.

Lássuk elõször is a fontosabbakat… Mi is szükséges a léki horgászathoz? A legfontosabb: öltözzünk minél melegebben, termo-ruha, termo-bakancs jöhet! Aztán szükség lesz egy éles lékfúróra, vagy egy hosszabb nyelû fejszére, amivel kivághatjuk a lékeket. Természetesen néhány alkalomhoz illõ horgászbot is kelleni fog – olykor megfelelnek a két-három részes botok nyéltagjai is, amelyiken legalább egy gyûrû található, de ezekkel a vaskos bottagokkal szinte semmit nem érezhetünk a fárasztás alatt, és máris oda az érzés, amiért kijöttünk… Így hát legszívesebben a rövid lékes botokat használom: az ENERGO TEAM botcsalád ICE BASS és ICE PIKE botjai jelen vannak majdnem minden lékes akciómon!


A lékes horgászat általában az úszós horgászathoz áll közelebb, de olykor sikereink lehetnek a különbözõ vertikális mûcsalikkal is – de errõl majd a késõbbiekben.
Gondoljunk arra, hogy elméletileg ebben az idõszakban is majdnem minden halat megfoghatunk, amire nyáron számíthatunk – persze a ragadozókkal való találkozásra nagyobb esélyeink vannak. Én úgy vagyok vele, hogy ha már kint lehetek a jégen és leshetem az úszómat a lékben, már az is örömmel tölt el…Ha meg fogok néhány keszeget, esetleg süllõt is, vagy sügért, az csak tovább fényezi a téli kalandot.


A legnagyobb dilemmát talán az jelenti, hogy hová is fúrjunk léket… Hol lehetnek a téli idõszakban halaink? A süllõket általában a mélyebb részeken, a meder egyenetlenségei, a törések közelében találjuk, míg a csukák az egészen sekély részeken: egy-egy bedõlt fa ágai, vagy a nádtorzsák közt is jól érzik magukat. A lényeg, hogy olyan helyen próbálkozzunk, ahol rejtekhelyet találhatnak a halak maguknak, mivel ilyenkor kevésbé aktívak és nem úsznak be olyan nagy területeket az élelem után kutatva – így hát közvetlenül az orruk elõtt kell felkínálnunk csalinkat!

Igazán érdekes látvány, amint a lékben bukdácsoló úszó a víz alá merül… Ilyenkor nagyobb türelemmel legyünk a bevágásnál, mint nyáron, mert a halak a hideg miatt jelentõsen lassabbak, ráadásul óvatosabbak is!

Izgalmas esemény a lékben történõ fárasztás is. Képzeljük el, amint a damilunk meredeken fúródik a vízbe, a másik végén meg elevenen rugdalózik a megakasztott hal, és mindez szó szerint a talpunk alatt történik! Ez az a pillanat, ami kárpótol minden egyes jégen töltött fagyos óráért!

Legszívesebben elõ csalikkal horgászom a téli idõszakban. Süllõre és csukára kishalat, míg más halfajokra szúnyoglárvát használok. Nálam kishalból csak a jól mozgó virgonc halacskák jöhetnek számításba, amit akár a testesebb sügerek és domolykók is szívesen elkaphatnak.




Volt olyan eset, hogy a jégen még nem volt hó, és teljesen átlátszó volt a páncél – a majdnem kétméteres kristálytiszta vízben könnyen észrevehetõek voltak a halak. Érdekes látvány volt, amint alattam úszkáltak a kisebb nagyobb halrajok – olyan érzésem volt mintha egy üveglapon sétáltam volna, ami egy akváriumra van helyezve... Ilyen látványra nyáron semmi esélyünk nincs!

Télen az átlagnál is óvatosabbak a halak, ezért különösen ügyelek arra, hogy a damilt akadály nélkül tudja maga után húzni a kapó hal. Mivel nem kézben tartott bottal horgászom, az orsó felkapó karját mindig nyitva hagyom, és a botot úgy állítom be, hogy a spicc közvetlen a lék felett legyen, így sehol nem tud elakadni a damil.



Ne feledkezzünk meg a lékes pergetésrõl sem, ilyen a mormiskázás, vagy a különbözõ vertikális mûcsalikkal történõ, úgymond „emelgetõs” horgászat. Az aktív horgászatot kedvelõknek ajánlom ezt a módszert. Õszintén bevallom, hogy sokáig nem hittem e módszerek eredményességében, de mivel kíváncsi típus vagyok, elkerülhetetlen volt, hogy kipróbáljam ezt a részét a léki pecázásnak.

Többféle csalit is kipróbáltam, de sajnos egy ideig semmi eredményt nem sikerült elérnem velük. Már-már lassan elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy feladni készültem a jég alatti mûcsalis horgászatot – hiszen ott voltak az élõcsalis sikereim...

Azon voltam, hogy elajándékozom a lékes-mûcsalis készletemet, amikor megtörtént a csoda és egy SALMO CHUBBY DARTER-el megfogtam az elsõ lékes-pergetett halamat. Ettõl kezdve újabb halakat is fogtam a kis Salmóval, és mai napig szívesen használom lékrõl a Chubbykat.




Ahhoz, hogy nyugodtan élvezhessük a lékes horgászat által nyújtott élményeket, oda kell figyelnünk néhány dologra a biztonságunk érdekében. Elsõsorban mindig figyeljünk a jég vastagságára, hogy legalább a 10 centimétert haladja meg, ezért soha ne rohanjunk ész nélkül a jégre!

A horgászat alkalmával vágott lékeket jelöljük meg néhány nádszállal a horgászat befejezése után. És senki nem lép majd bele a vékonyan fagyott lékbe.

Ugyanakkor figyelnünk kell az úgynevezett „gázlyukakra” is, ezek ott keletkeznek, ahol az iszapból feltörõ gázok nem engedik, hogy rendesen befagyjon a víz, az ilyen helyeken csupán pár centis a jég vastagsága, még tartós hidegek mellett is. Ezeknek a lyukaknak az átmérõje extrém esetekben meghaladhatja az 50 centis átmérõt is, és ha egy ilyen lyukba lépünk, könnyen a halak szemszögébõl nézhetjük a világot…


És végül néhány szót a segédeszközökrõl. Jó, ha van nálunk egy hosszabb kötél, amivel szükség esetén kihúzhatjuk bajba jutott társunkat, ha netán beszakadt alatta a jég. Az sem árt, ha váltóruhát viszünk magunkkal, amit azonnal felvehetünk, ha szükséges.

Ha mindezekre odafigyelünk, igazán varázslatos léki horgászatokat tudhatunk majd magunk mögött!