Az idei, szokatlanul enyhe január lehetőséget adott arra, hogy szinte minden héten, illetve hétvégén horgásszunk, gyakoroljunk, valamint igen szélsőséges körülmények között is bevessük a napokon belül forgalomba kerülő, 2023-as Benzár újdonságokat. Ennek megfelelően igyekeztünk sokféle vízre ellátogatni és olyan hideg vízi információkra szert tenni, amelyeket a közelgő horgászkiállítások alkalmával meg tudunk osztani majd az érdeklődőkkel. A legizgalmasabb víz, ahol be tudtuk vetni új termékeinket, kétségkívül a Ráckevei Soroksári Duna, egy 57 km hosszú vadvíz, amely nagyon szép halállománnyal rendelkezik, ugyanakkor rendkívül szeszélyes és kiszámíthatatlan.

Egy ekkora vadvízen már az is nagy fejtörést okoz, hogy egyáltalán hol próbálkozzunk, hiszen év közben sem valószínű, hogy mindenhol egyformán lehet fogni a halat, télen pedig fokozottan felértékelődhet a helyválasztás jelentősége. Ennek megfelelően nagyon sok telefont megeresztettünk a horgászatot megelőző napokban és igyekeztünk minden, a helyválasztást megkönnyítő információt begyűjteni. Végül az RSD dömsödi szakaszára esett a választásunk, hiszen itt a víz a hírek szerint kellően mély, így jó eséllyel jelenthet a szakasz téli tartózkodási helyet a halaknak.

Bázisunkat egy ~4 méter széles, kulturált stégen állítottuk fel.

A rozsdamentes leszúrók, kereszttartók és a praktikus adapterek nagy segítséget jelentettek számunkra a botok elhelyezése során. 

Persze a hely kiválasztása után még megannyi eldöntendő kérdés maradt a fejünkben Raffer Kristóf barátommal és csapattársammal, hiszen korábbi, releváns tapasztalatunk nem nagyon volt az ilyen, nagy kiterjedésű vizek eredményes, januári meghorgászását illetően. A stratégia meghatározása során végül két irányt is kijelöltünk, melyek mindegyikében bíztunk. Készítettünk egy kisebb alapozóetetést magunk elé középre, a parttól pontosan 100 méterre, melyet mindketten a belső botunkkal horgásztunk, a másik pecánkkal viszont keresőhorgászatot végeztünk és hol jobbra, hol balra, hol beljebb, hol pedig kijjebb dobva igyekeztünk pontyot találni.

Az etetéshez bojlit, illetve némi kendermagot használtunk, melyet etetőrakéta segítségével juttattunk be a 100 méteres távolságba. Azért döntöttünk ezek mellett, a method feeder horgászat esetében korántsem megszokott csalogatóanyagok mellett, mert nagyon tartottunk attól, hogy az RSD-ben milliószám megtalálható keszegféle majd ellehetetleníti a pontyfogást. Semmiképpen sem szerettünk volna tehát por állagú etetőanyaggal vagy kisebb méretű és viszonylag gyorsan oldódó halas pelletekkel etetni, hiszen ezekre garantáltan ráálltak volna a dévérek. A bojli viszont biztosan megvárja a pontyokat, míg az aprómag segítette az esetleges helyben tartásuk. Ez volt legalábbis az elgondolásunk.

Az etetéshez bojlit és némi kendermagot használtunk, hiszen igyekeztünk nagyon szelektívek lenni.

A kosárba a Concourse Pellet Mix-et, és kedvenc májas etetőanyagunkat töltöttük váltakozó eredménnyel.

A kosárba azonban mindenképpen olyan etetőanyagot és pelletet szerettünk volna keverni, amelyet jól ismerünk. Ezért esett a választásunk kedvenc pellet mixünkre és májas kajánkra, melyek oly sokszor segítettek már minket kimagasló fogásokhoz. Persze a vadvízi horgászat mindig tartogat meglepetéseket, így nagyjából egy óra horgászat után kiderült, hogy ezúttal a por kaja nem lesz jó választás, hiszen gyakorlatilag 1-2 percen belül keszeg jelentkezett az ezzel megtöltött vagy megsapkázott kosárban elrejtett csalira. Így innentől kizárólag a pellet mix és a különféle aromák jelentették a variációs lehetőségeket.

Az első horgászat az egyébként kellemesen hideg időben nagyon mozgalmasan alakult! Rögtön az etetést követően sikerült pontyot, sőt pontyokat fognunk, ráadásul, mint később kiderült, a nap egyik legnagyobb hala, egy bő 5 kg-os tükrös is ekkor jelentkezett. Gyorsan megkaptuk tehát a víztől a visszajelzést, miszerint jó úton járunk és nem rossz az a stratégia, amit kigondoltunk. A csalik is nagyon szépen működtek, sőt, nagy meglepetésünkre még az aromákra is kifejezetten jól reagáltak a pontyok, ami a vadvizeken nem mindig van így.

Reggeli dupla kapás, ettől jobb kezdésről nem is álmodhattunk volna!

A horgásznap a későbbiekben is várakozásainkon felüli módon alakult, hiszen sikerült legalább 7-8 pontyot fognunk, amire előzetesen egyáltalán nem számítottunk. A keszegfélék azonban borzasztóan megnehezítették a horgászatot és tényleg minden furfangot be kellett vetnünk, hogy ne őket, hanem a 2-5 kilós pontyokat fogjuk. Úgy tapasztaltuk, hogy a kevés, de folyamatos etetés mindenképpen fontos a pontyoknak, erre szemmel láthatóan jól reagáltak. Márpedig, ha sok ponty tartózkodik az etetésen, kevésbé jelentenek problémát a keszegek!

Megpróbáltunk továbbá a csalival is szelektálni. Jobban mondva, nem is a csalival, hanem annak felkínálásával. Elengedtük ugyanis a csalitüskét 1,5-2 centire a horogtól, így egészen jól ki tudtuk védeni a kisebb-nagyobb keszegek „támadásait”. Persze nem 100%-ban, de szemmel láthatóan csökkent a keszegkapások száma attól a pillanattól kezdve, hogy ily módon kezdtünk csalizni. Emellett arra is figyeltünk, hogy felcsalizott horgunkat jó mélyen elrejtsük a mikropellettel töltött kosárban, ezzel is késleltetve a csali kibukkanását a töltetből, így adva több időt a pontyoknak felcsalizott horgunk megtalálására. A trükkök pedig működni látszottak, hiszen a második horgásznapunk elején rögtön sikerült egy 8-9 kg-os ponttyal indítani, ami már minden előzetes várakozásunkat felülmúló fogás volt!

A csalit akár 2 cm-re is elengedtük a horogtól. Ez a keszegeket igen, a pontyokat viszont cseppet sem zavarta.

Az XL-es kosarunkat nagyon erőteljesen töltöttük, ezzel is késleltetve a csalink szabaddá válását. 

Tökéletesen azonban így sem tudtuk kikerülni ezeket a szépségeket!

Persze hiába az egészen jól működő stratégia, illetve a szelektív praktikák bevetése, sajnos adódott egy olyan körülmény, amely rajtunk abszolút kívül állt és nagyban megnehezítette, már-már ellehetetlenítette a pontyfogást a második napon. Elkezdett ugyanis a víz erőteljesen apadni. Reggel 7 és délután 4 között, amíg horgásztunk, legalább 15, de az is lehet, hogy 20 centimétert apadt a vízszint, ami ráadásul erőteljesen be is zavarosodott, ez pedig az RSD-t jól ismerők szerint nem épp a legjobb együtt állás a pontyfogáshoz. Ettől függetlenül próbálkoztunk becsülettel és egészen jó napot zártunk második nekifutásra is, hiszen sok szép pontyot és gyönyörű dévéreket, karikákat zsákmányoltunk újfent.

Az erőteljesen áramló vízben a vékony főzsinór nagyon sokat segített. 

Összességében tehát nem lehetett okunk a panaszra, hiszen nagyon szép pontyokat fogtunk a két egymást követő horgásznapon, illetve az új csalik is remekül muzsikáltak! Egyértelműen az eper-tintahalas, pink-narancs színű Concourse Twister csali volt a legfogósabb, mely feltűnő színével a bezavarosodó vízben is kellően figyelemfelkeltő volt, egyedi, a halak által még biztosan nem látott formájával pedig még egy igen tapasztalt, érintetlen szájú, 8-9 kg-os pikkelyest is becsapott a sok kisebb példány mellett. Azt gondolom, hogy ezekkel a csalikkal bizony az intenzíven telepített tavak mellett a természetesen vizeken is érdemes lesz próbálkozni az év későbbi részében, hiszen nagyon sok kellemes meglepetést fognak majd okozni!

A Concourse Twister csalik több szempontból is egyedülállók a piacon. 

Ez alkalommal az eper-tintahalas működött a legjobban a májas spray-vel kiegészítve. 

A szintén új, tesztelésük legvégső stádiumában lévő Concourse Twister aromák közül pedig ezúttal egyértelműen a sós ízű variánsok működtek a legjobban. A legtöbb pontykapáshoz a májas segített hozzá minket az RSD-n, de fogtunk pontyot a chili-tintahal ízesítésű variánssal is.

Az ilyen szépségekért bizony megéri fagyoskodni! 

Az RSD Kristófnak és nekem is nagyon-nagyon tetszett, így még biztosan visszatérünk ide a jövőben!

Szabó Bence