Csónakos pergető OB. I. forduló Gyöngyös 2010.

Mint ígértem a Mátrai Pergetők versenye után, az idei csónakos pergető OB. I. fordulójáról szeretném beszámolómmal tájékoztatni a pergetés elkötelezett híveit. Az előjáték után, mely a mi versenyünk volt az OB. -t megelőző hétvégén, már körvonalazódtak a fogási lehetőségek a Deli-tavon. Sok csapatnak módjában állt felmérni a terepet a nagy megmérettetés előtt. Sokan, köztük én is biztos taktikával érkeztem a versenyre. Az OB. idén három fordulóból tevődik össze, és így a fordulókon megszerzett pontok alapján dől el, ki lesz 2010 csónakos pergető bajnoka. Nem utolsó sorban kik képviselhetik hazánkat a 2011-es világbajnokságon, Olaszországban. Így beláthatjuk, a tét nem volt kicsi, igaz a három forduló miatt belefér némi kisiklás is. Az izgalom, és a tét nagysága miatt a feszültség tapintható volt a verseny rajtjáig.

Sajnos az OVHB (Országos Versenyhorgász Bizottság) az idei kiírásban nem vette figyelembe, hogy pergető versenyről van szó, így a legjobb pergető időszakot kihagyva, 8.30 perckor elkezdődött a küzdelem. Akkor még a megálmodott biztos taktika, és a jól kiválasztott csalikollekciómban bízva, csapatunk akár még a dobogós helyezésben is bízhatott. A beindulási sorrend után a 26 csapat elfoglalta a számára legjobbnak ítélt helyeket. A többség a mélyvizeket részesítette előnyben, vagy a tározó zárógátja mentén helyezkedett el.

Mélyvizek lovagjai

Akadt pár csapat, akik az előző heti verseny tapasztalataira alapozva a tó északi részén a sekélyebb részeket vették birtokba. Több Mátrai pergetős csapat, köztük a mi csapatunk is így tett. Itt jegyezném meg, hogy egyesületünk 8 csapattal vesz részt az idei OB. fordulókon. A sekélyvizes különítményhez csatlakozott a Kalacsi – Kalacsiné páros, kik mintha zsinóron húzták volna Őket, a keleti oldali befolyóban horgonyoztak le. Számomra teljesen meglepő volt ez a taktika, mivel az utolsó edzésnapon (csütörtök) mi is meglátogattuk ezt a helyet. A radarunk 11ºC vizet mutatott, mely a patakon keresztül érkezett, míg a tározóban 16 ºC –os volt a víz. Nem hittem volna, hogy van olyan hidegvérű állat, mely a hidegebb víz irányába vándorol, vagy ott tartózkodik. A mi általunk meghorgászni kívánt területen a víz 0,5- 1m mélységig terjedt. Az edzések, valamint az előző heti verseny tapasztalata alapján felszín közeli jerk csalikkal horgásztuk meg a területet. A kívánt zsákmány a süllő volt, melyet eddigiek folyamán szépen tudtunk fogni a sekély részeken. A kezdés után nem sokkal meglett az első döbbenet (megkezdtük az ámokfutást) Kalacsiéknál csukát mérlegeltek a befolyóban.

Kalacsiné csukesza

Erre szerintem az Angol fogadó irodák egy garast sem fizettek volna. Sajnos nálunk a halak nem méltányolták a fáradalmainkat, egy- két koppintáson kívül, melyet akár az akadók is okozhattak, semmi esemény nem történt velünk. Lassan túl voltunk az első órán, de mi következetesen kitartottunk az eredeti taktika mellett. Közben a mélyebb vizekről szállingóztak a hírek. Varga – Tarsoly párosnak már volt egy süllője.

Tarsoly süllője

A nádszéli szélvizeket vallatók is betermeltek egy két kisebb csukát. Kalacsiék megfogták a második csukeszukat a befolyóban. Már kezdett derengeni, itt valami baj van a taktikánkban, de mi derekasan kitartottunk. Virág – Zakar páros nem messze tőlünk a befolyó torkolati részére váltott helyjegyet, látva a kisebb ragadozók rablásait. Közben egyre több hírt fújt felénk a lengedező szél a mélyvizek fogásairól.

Elekék sücije

Kovács – Kürti páros is elkezdett araszolni a sekély vizek felől a mélyebb felé. Még sokan voltunk hal nélkül a verseny második óráján túlhaladva. A süllők nem nagyon jeleskedtek, viszont több csukafogásról értesültünk. Mi is megkezdtük a vándorlásunkat, igaz először nagyon kis lépésekkel. Egy-egy dobástávolságot lépkedtünk. Közben több csapat is elkezdett a sekélyebb vizek felé vándorolni. Takács – Fürtös páros a nádszéleket vallatva a közelünkbe horgászott. Nem sokkal lekötésük után fogtak egy kisebb csuka-ifjoncot. A párom, Kállai Peti idegszálai már pattanásig feszültek a sikertelenségünk miatt, amikor csalit váltottam és egy ducibb Bomber woblert tettem fel kínomban, hátha. Közben Peti folyamatosan adagolta a szélvizi csukázás lehetőségét, mellyel teljes zavart okozott az eddigi elképzelésimben. A kis ducim elnehezedett egy vélelmezett iszapba fúródáskor. Egy kicsit erőltetve meghúztam, hogy kipattanjon az iszapból. A válasz, majdnem a vízig vágódó spicc, pedig nem UL bottal horgásztam. Ijedtemben viszonoztam az erőteljes húzást és határozottan bevágtam. A halam, mert a tettes nagy valószínűséggel az volt, a bevágásom irányával ellenkezőleg fordult, és mint a mesében, hol volt- hol nem volt és távozott. A tragédiámat tetézte, hogy közben Takács Laci a nádszélből megint kivarázsolt egy csukát. Kajánul, vigyorgó arccal átkiabált nekünk: mi van Ferikém, nem rág a süllő?

Takács csukesza

Szerintem fejem olyan lehetett, mint a főtt cékla, majd szétrobbantam az idegtől. És ekkor Petire hallgatva elkezdtük a szélvizeket vallatni csuka reményében. Közben megint híreket fújt felénk a szél, Varga – Tarsoly párosnak megvan a második süllője. Elek – Farkas párosnak szintén. Vándorlásunk közepette összefutottunk (csónakáztunk) az Algailer –Schlotthauer párossal, nekik is volt már egy csukájuk. De nem adtuk fel! Az első beállásunknál az északi oldalon a sekélyvizes nádszéleket horgásztuk. Az ideges görcsösség megtette a hatását, 10-ből háromszor a nádra dobtunk, nem győztünk csalit szabadítani. A versenyből már csak másfél óra volt hátra. Unszolásomra megint a mélyvizek felé váltottunk. A tőkésnek nevezett szakaszt horgásztuk, én mélyre törő woblerrel, míg Peti gumival horgászott. Megint érkezett a hír Weidel – Ferenci páros süllőt fogott, Elekéknek meg lett a harmadik sücijük. Na talán beindulnak a süllők és mi jó helyen vagyunk, erről a területről még mindig sikerült süllőt fognom, biztattam magamat. A csalit nagyon éreztem, szinte minden tuskót, csököt végig kopogtattam, de semmi. Közben Nagy – Karádi páros a közelünkbe jött a szélvizet horgászva. Mit fogtak, kérdésünkre lesújtó volt a válaszuk, 2db csuka, ebből az egyik 2kg feletti.

Karádi csukesza

Közben nem messze tőlünk a nádszélben a Tokapatak régi medrénél egy komolyabb felszíni rablást vettünk észre. Persze Nagy Robiék is észrevették. Egyszerre indultunk a hely felé. Nekünk volt egy kis helyzeti előnyünk melyet ki is használtunk, gyorsan lekötöttünk. Robiék nem messze tőlünk, mellénk kötöttek. Megkezdődött a küzdelem a látott hal megfogásáért. Peti kollegámnak gyorsan az elején egy fékre húzós kapása volt körforgóra. Sajnos nem akadt jól. Az adrenalin megindult mindkettőnkben, és az utolsó tartalékokat felhasználva, koncentráltunk a horgászatra. Már nem érdekelt ki mit fog, csak mi fogjunk értékelhető halat. Peti koncentrálása sikerült jobban. Egy 86dkg-os csuka személyében. Az örömünk leírhatatlan volt. Maradt még 30 percünk a verseny végéig, elkezdtük a gát felé haladva a szélvizeket szisztematikusan vallatni. Peti a nádszéleket csuka reményében, én a mélyebb belső részeket süllőben bízva. A Tokapatak befolyójánál láttuk, hogy a Muth – Simon párosnál is mérlegelők jártak. Az elhagyott helyünk közelében Nagy – Karádi páros kitartásuk eredményeként megfogta harmadik csukáját. Ők már ekkor biztosan a dobogón érezhették magukat. Közben a fenékürítő műtárgy mellett horgászó Virág – Zakar páros nagy halat sejtetően fárasztott. Zakar kétségbeesetten kapaszkodott a pálcájába, kicsit irigykedtem is, mekkora mázlijuk van. A vége előtt 15 perccel egy ilyen nagy halat akasztani, de drukkoltam is nekik, legyen idejük kifárasztani. Sikerült is egy 4-5 kg-os potyka személyében. A verseny végén meg is jegyeztem Zakarnak: már megint nem figyelt oda az eligazításon, hogy békés halra itt most fölösleges horgászni, és az etetés is tilos.

Zakar fáraszt

A verseny végéig már nem sikerült halat fognunk. Kifelé motorozva több csapattal beszélgetve, némi reményre adott okot, hogy az egyhalasak közül nekünk volt a legnagyobb halunk. Bíztunk benne, hogy egy kis szerencsével az első tízbe kerülhetünk, de sajnos ezt a számításunkat derékba törte az egy darabos süllőfogások nagyobb súlya. A kikötőben meglepetés volt számomra, hogy a Szappanos – Demeter páros, akik hagyományosan jól szerepelnek a Deli-tavi versenyeken, értékelhető hal nélkül fejezte be a versenyt. De mint látni fogjuk nem maradtak egyedül. Az OB. győzelemre is esélyes csapatok közül többen betliztek. Nem volt egyszerű halat fogni a Gyöngyin. A nyár folyamán nagyon sok süllő esett zsákmányul, és mi erre alapoztuk a taktikánkat. Meglepetésre a csukából fogtak többet a versenyzők. A süllő szeszélyességének köszönhetően a papírforma felborult, a statisztikákból ez egyértelműen kiderül. Sajnos erre több csapatunk ráfázott. Nyolc csapatunkból 5 betlizett, ez RÉMÁLOM. Az eddigiek folyamán a tavon lebonyolított versenyeken, nyerni 8-10kg-os fogásokkal lehetett. Most ennél sokkal kevesebb is elég volt a boldogsághoz. De ettől szép az egész! Az idei évben egyesületünknek ez volt az utolsó versenye melyet megrendezett. Ezen okból kifolyólag szeretném megköszönni támogatóinknak a 2010-es évben nyújtott segítségüket: az Eurohorgász magazinnak, a tiszaroffi AGROROFF Kft-nek, az Energofish Kft-nek, a horgászonline webáruháznak, a jászberényi Center horgászboltnak és minden önzetlenül segítő barátunknak! Találkozunk a többi versenyen.

Eredmények

Dijazottak