Az ET. pergető táskában minden szükséges dolog elfér

Hiába a sok rendszerezett műcsali, a hagyományos dolgok nem működtek

A Drop Shot módszerhez létezik külön horgászbot is, de én már nem akartam a kisebb teherautónyi botom mellé még egyet, így a meglévőket vettem sorba. Megakadt a szemem a Perch Blade 240-es változatán. Mivel a patakra nem kell nagy ólom, és csalik méretét is csökkenteni akartam, ezért úgy éreztem tökéletes választás lesz. Érzékeny spiccével könnyedén tudom ugráltatni az apró gumikat, de a gerince olyan erős, hogy akár egy komolyabb csuka sem ellenfél neki. A 240-es hossz is pont megfelelő, és ha úgy gondolom, Drop Shot szerkó helyett akár egy könnyű fejjel szerelt apró gumit is el tudok vele dobni. Miután bot megvolt, már csak szereléket kellett gyártanom. De hogyan? A horog, amit kiválasztottam, egy egyszerű kisméretű süllőző horog volt. Ezt kétféleképpen is felszerelhettem a zsinórra. Az első verzió szerint Palomar csomóval megkötöm, úgy, hogy a megmaradó zsinórrészre kerüljön az ólom. A másik egy kevésbé ismert verzió, amikor a horog egy rövidke előke végén van. Ezt módszert kimondottan folyóvízre szokták ajánlani. Mivel csukára is számítottam ezt a második verziót csináltam meg úgy, hogy a kis előke harapásálló, köthető drótelőke volt. A módszerhez szükség van egy speciális ólomra is, ami nekem nem volt. Hogyan tudnám helyettesíteni? A dolog lényege, hogy az ólom nem fixen rögzül a zsinór végén, hanem a helyzete változtatható a horoghoz képest. Rövid gondolkodás után megvolt megoldás. Volt otthon egy csúszó ólom készletem, amiben különböző súlyú műanyag betétes ólmok voltak. Egy megfelelőnek tűnő, 8 grammos került zsinórra. A zsinór végére kötöttem egy csomót, nehogy teljesen le tudjon csúszni, és az ólmot egy kombinált fogó segítségével annyira összenyomtam, hogy még szorosan kézzel lehessen a helyzetét változtatni a zsinóromon. Mivel igazi Drop Shot gumim nem volt, aprócska Mann’s twister került a horogra. Minden készen volt, mehettem horgászni.

Itt simul egymásba a két víz

Az első próba aztán meghozta az első halakat is. A kedvenc patakom torkolati részén dobálgattam. Itt egyesül a hasonló méretű Nádor csatornával. Talán a másodikat dobhattam, amikor rövid sorozást éreztem a boton. Bevágtam, meg is akadt, csak éppen egy olyan hal, amire nem igazán számítottam. Tenyeres kárász kívánta meg a twisterem. Miután kicsodálkoztam magam, és elengedtem, újfent elkezdtem szűrni a vizet. Pár dobással később, egy erőszakosabb kapásnak vághattam be. Szép sügér volt a tettes. Innen aztán nem jött több hal. Dobálgattam mindenfelé, de hiába. Kicsivel feljebb aztán egy hagyományos módon szerelt apró twisterre egy kisebb csuka ugyan beköszönt, de éreztem, hogy ez így még nem az igazi.

Ki látott még ilyet? Kárász pergetve!

Gyönyörű sügér

Csuka az apró Hard Nose gumira

Otthon aztán tovább törtem a fejem. Első lépésként beszereztem pár igazi Drop Shot gumit. Szerettem volna az előke nélküli normál verziót elkészíteni, de nem tudtam, hogyan tegyem harapásállóvá az egész szerelékemet. Aztán eszembe jutott. Mi lenne, ha az egészet megkötném Pike Wire köthető drótelőkére? A sügérhez használt 6kg-os verzió jónak tűnt a feladatra.

Másnap a hajnal már a patak partján talált. Igazi ködös hideg reggelünk volt. Kissé dideregve toltam össze a pálca két részét. Elsőre csak magammal szembe a túlpart elé ejtettem be a szerelékemet. Kettőt, vagy talán hármat emelhettem rajta, amikor apró kopp, majd egy megtolós kapás. Bevágtam, és már hajlott is karikába az érzékeny Perch Blade pálcika a kezemben. Nem akartam elhinni! Első dobásra hal! A hideg víz ellenére igen jó erőben volt. Mindent megtett a szabadulásért, de hiába. Pillanatok múlva már a merítőben volt. Gyorsan lefényképeztem, megmértem, és már csúsztattam is vissza a vízbe. Egészséges 46cm-es példány volt. Gyorsan dobtam is a következőt, most kicsivel lejjebb. Újabb kapás, ami viszont sajnos nem akadt meg jól. Lelkesen dobáltam tovább. Talán egy negyedórányi eredménytelenség után, ismét a szokásos kis kopp, és a megtolás. A bevágásra jókora kirohanással válaszolt az ellenfelem. Még kétszer eljátszotta ugyanezt, mire sikerült magam elé terelgetnem. Toltam is alá gyorsan a merítőt. Megvan! 47cm, nagyobb, mint az első. Horogszabadítás, fotó, és irány vissza a vízbe.

A hajnal ajándéka

Hibátlan szépség

Ködös volt a reggel

Dobtam még párat, de innen már nem jött több csuka így pár méterrel feljebb vonultam. Itt viszont nem bírtam kapásig jutni. Vissza a kezdő helyre, hátha megnyugodtak a kedélyek. Talán az ötödik dobásra újabb kapás, újabb csuka. 42 cm. Kisebb volt, mint az előző kettő, de pont olyan szép. Több érdeklődő nem volt, így most jóval feljebb vonultam. Itt szemben egy kisebb nádfal elé kellett beejtenem a szerelékem. Rögtön első dobásra kapást rontottam, majd ugyanitt, ugyanúgy még kettőt. Nem is erőltettem a dolgot dobtam lejjebb. Ahogy terelgettem magam felé a gumit, apró kopp. Kicsit kivártam, és már éreztem is, hogy sorozza gumimat valami. Bevágtam. Meg is akadt. Nem túl nagy, de csuka, 38cm. Egy fotót azért ő is megérdemelt, aztán úszhatott is tovább a kishalakat zaklatni. Több kapás itt nem volt, így még feljebb mentem. Szemben két fa is bele van dőlve a vízbe. Jól nézett ki, ezért jól körbe is dobáltam az ágakat. Már majdnem feladtam, amikor az egyik dobásnál a szinte egy helyben ugráltatott csalimra valami keményen odavágott. Újabb csuka volt a horgomon. A vízbedőlt fa ágait célozta meg, de sikeresen elkormányoztam a veszélyes zónából. A sodrásban aztán már viszonylag hamar kifáradt. A parton mértem 42cm. Jó mélyre nyelte a horgomat, de egy óvatos műtét után komolyabb sérülés nélkül tudtam szabadon engedni.

Jöttek a szebbnél szebb csukák

Éppenhogy meglett…

Az én szerelékem

Újabb gyönyörűség

A kis csuka is csuka

Ez is szép

Ismét feljebb költöztem. Itt szemben nádfal, alatta kiszélesedik a patak. Nyáron több csukát is fogtam innen. Most azonban elég süketnek látszott a víz. Szinte centiről centire fésültem át medret a Drop Shot szerelékemmel. A sokadik dobásra kapás. Nem akad meg. Ugyanazon a helyen még vagy ötször végigemelgettem a gumit, mire egy bágyadt kopp, majd határozottam megtolta valami a csalimat. Bevágtam, és meg is akadt. Ismét csuka volt horgomon. Nem volt egy óriás, de azért csuka. A parton mértem, pontosan 40cm. Kegyetlenül benyelte horgomat, de szerencsére ő is megúszta a műtétet. Nézem az órámat 10:30. El is fogyott a horgászidőm, így aztán be is fejeztem. Aznap rajtam kívül vagy öten horgásztak csukára. Az én csukáimon kívül egyetlen fogást láttam, azt is élő hallal fogták. Végre sikerült egy igazán jót horgásznom.

Na hol a gumi

Az utolsó hely

Az utolsó hal

Számomra ez a sikeres nap bebizonyította, hogyha valami nem működik, nem kell kétségbe esni. Le kell ülni kicsit gondolkodni, és valamin változtatni a megszokotthoz képest. Előbb vagy utóbb meg lesz a megoldás. Az általam kiválasztott 240-es Perch Blade pálcika, tökéletesen alkalmas a Drop Shot módszerhez. Érzékeny spiccével akár helyben is tudom ugráltatni a különféle gumicsodákat, de határozott gerince van a bevágásokhoz, és a fárasztáshoz is. Én ezen a napon a reggeli fagy miatt a monofil főzsinór mellett döntöttem, de ha nincs fagy ajánlatos vékony, jól látható fonott zsinórt használni. Ilyen pl az ET: Power Braid teflon sárga változata. Ha nincs éppen otthon speciális Drop Shot ólmunk, akkor sem kell kétségbe esni. Egy hagyományos műanyag betétes csúszó ólom némi kreativitással állítható helyzetű Drop Shot ólommá varázsolható. Aki teheti, próbálja ki ezt a ma még alig ismert módszert. Bizonyos helyzetekben, megdöbbentően eredményes.

Érdemes új dolgokat tanulni