A februárban hirtelen betörő meleg már a vízpartra csábított annak ellenére, hogy a kis patakok vize még el sem kezdett melegedni. Érdekes volt megtapasztalni, hogy ahol egy hónappal ezelőtt még korcsolyával a kezemben sétáltam egy befagyott belvizes terület felé, ott már pergetőbottal felszerelkezve ejtem meg a domolykószezon első dobásait...

Ez az első dobás azonban nem csak a szezon megkezdését jelképezte, hanem a frissen feltöltött wobbleres dobozom új tagjait is szerettem volna megmutatni a halaknak. Mivel a vízállás még kedvenc folyómon igen magas volt, így egy kicsiny patakon kezdtem meg a domolykók üldözését. 

Ha a folyón nagy a vízállás, akkor feljebb kell menni a patakok irányába.

Wobbleres dobozom új tagjai.

Gyorsan összeállítottam a szokásos felszerelésemet, majd mivel rikító sárga fonott zsinór volt fent a WIZARD MXT orsó dobján, ezért kb 80 cm fluorocarbon előkét is kötöttem, hiszen a letisztult, hideg vízben minden részletnek jelentősége van.

Az MXT orsóban mindig bízhatok.

A teljesen áttetsző vízhez igazodva egy sötét színű (BSS) 2,5 cm-es süllyedő HORNET-et tettem fel a kapocsba, miközben azon gondolkoztam, hogy milyen jó sztori lenne, ha már az első dobásnál halat tudnék fogni vele. Hát majdnem ráhibáztam, ugyanis néhány tekerés után már erőteljes ütést éreztem, de nem akadt meg. El sem akartam hinni, hogy valóban hal támadta meg a csalit, így a következő dobásnál lassabban kezdtem el vezetni a wobblert. Ismét néhány fordulat az orsó hajtókarján és már jött is a kapás. Ezúttal azonban nem tudta a kis domolykó kikerülni a hármashorgot, így a hosszú fagyos hetek után nagy örömmel vehettem kézbe a szezon "első fecskéjét". 

Másodjára már nem tudta kikerülni a hármashorgot.

Gyorsan gazdára talált a BSS színkódú HORNET.

Ebből a szögből nézve nem is tűnik olyan kicsinek.

Lehet, hogy az új kedvenc wobblerem lesz.

Az aznapi második halam azonnal elkapta a vízbe hulló csalit nem kis ijedtséget okozva számomra, de szerencsére ismét jó volt az akadás és fotózás után már iszkolhatott is vissza. A következő domolykóért sem kellett sokat gyalogolnom, kb száz méterrel lejjebb egy kanyar után érkezett szintén erre a csalira. 

Rendesen megijesztett, amikor ledurrantotta a vízbe hulló csalit.

A fények fogyásakor viszont egyre több fordulást, rablást lehetett látni a felszínen, így egy kevésbé mélyre törő műcsali került fel. A fehér hasú SALMO TINY CC cserebogarat utánzó festése nem csak nekem, hanem a domiknak is tetszett. Egyébként a TINY wobblereket emellett akkor is merem ajánlani, ha finnyásan esznek a halak, ugyanis alacsonyabb frekvenciával veret és (egy kis gyakorlással) oly könnyedén és légiesen tud a vízre pottyanni akár egy röppályát tévesztő rovar.

A CC TINY-nek nem tudott ellenállni.

Már naplementében indultam haza nem kis örömmel és megelégedettséggel, de hogy keretet adjak a történetnek, a vasúti híd alatti meglassuló részen még rápróbáltam, hogy hátha nem csak az első, hanem az utolsó dobás is ad halat. Hát aznap nagy szerencsém volt, ugyanis éppen a nap legnagyobb halát sikerült elcsípnem ezen gondolatmenet után, így igazán különleges élményekkel gazdagodtam.

Gyönyörű februári naplemente.

Az utolsó dobás adta a nap halát

Írta és fotózta: Ország Bálint 2024.03.25.