Időnként azért kiderül, ki az addikt horgász és ki nem az. Például akkor, amikor az egyszeri pecás kitalálja hogy spiccbotos keszegezésre indul egy félig kiolvadt tiszai holtágba. Sikerül ismerősöktől egy csónakot szerezni, de az időjárás nem kegyelmez.
Egy elvetemült tiszai horgász: mögötte még áll a jég... |
Hiába bujkál a nap a felhők között, és süt le a idő nagy részében a levegő hőmérséklete mindössze 3 fok. A tiszafüredi holtág két nagy kikötője előtt már kiolvadt a víz, de ezektől jobbra és balra is áll a jég, összességében a holtág nagyjából 20%-án szabad a vízfelület. A víz hőmérséklete ennek megfelelően nulla fok körül lehet. Ehhez jön még egy metsző észak-keleti szél, ami csak amiatt nem generál nagyon nagy hullámokat, mert kevés még a vízfelület.
Tímár Mix alapú etetőanyaggal horgásztunk |
Ennek ellenére, hogy a körülmények ilyenek, két másik csónakból is vallatják a vizet. Na, ők az igazi addikt horgászok (velem együtt)!
Az idei első spiccbotos hal: egy szép bodorka |
Bepakolom a felszerelést és próbálok olyan helyet keresni, ahol a szél nem telibe kap. Ehhez viszont vagy 4-500 méterre kell elevezni. Oda még hagyján, mert félig hátszél segít, de ez visszafelé lesz kellemetlen full szembeszélben. Hátha estig eláll! Indulás!
Feszül a hasa a sok ikrától |
Bekarózok, és első az etetőanyag összeállítása. A holtág keszegállománya igen jó, itt a nagyon visszafogott etetés, ritkán hoz optimális eredményt. Tavaszi első etetésre egy kis pörkölt Tímár Mix alapon indulok el. Kerül bele egy kis Tímár Dévér Extra, kis PV1 és a hideg vizeken elmaradhatatlan piros X21. Összesen 2,5 kg száraz etetőanyagot kevertem be, az normálnál kicsit nedvesebbre. A téli vízszint itt nagyjából 3 méteres mélységet ad, s én azt akartam, hogy az etetőanyag az alsó régióban bontson, és ott fejtse ki a hatását. Ehhez az alapos átnedvesítés segít hozzá. Így kevesebb alkotórész kezd el az aljzatról emelkedni.
Snecik 3 m mélyről, ilyen is van |
Egy ET Excalibur spiccbot kapta a főszerepet, 6 méteres hosszban. A kellemetlen hullámzás ellenére sem akartam 2 grammosnál nehezebb úszót használni. 0,14-es főzsinór, 0,12-es előke volt a kezdő végszerelék. Csaliként csonti és giliszta volt a menü, szúnyoglárvát egész egyszerűen nem kaptam.
Egy alaposan megmart bodorka |
Az alapetetés után viszonylag gyorsan sikerült 3 darabosabb bodorkát megfogni, de utána hosszas csend következett. Húzgáltam az eresztéket, próbáltam lejjebb, feljebb, de csak óvatos belehúzások érkeztek, nem volt olyan kapás, amire be lehetett volna vágni. Éreztem, hogy ott van a hal, de valahogy nem evett. Repültek a percek, aztán órák. Pár apróság, de ennél azért több van ebben a napban! Vajon a 0 fokos víz miatt van? De a bodorkák úgy vitték el az úszót, mint nyáron...
16-os horog, egy szem csonti |
Elő a szerelékes dobozt, az előketartóról levettem az egyetlen megkötött 0,08 mm-es előkét 16-os horoggal. Hátha ez segít! Lőn csoda, az első úsztatásra egy arasznyi karika máris ráragadt a horogra. Aztán még egy pár darab. Valószínűleg ezek cibálták eddig is. Lassan beindult a hal. Jött egy bő tenyeres dévér is, és kis meglepetésemre 3 méteres mélységben jócskán beállt úszóra snecik egymás után.
A giliszta valamiért nem működött, csak a csontit ették |
Nulla fokos vízben, ami alul sem lehet sokkal több. Lassan elérkezett az utolsó órahossza. A hullámzás ellenére határozott feltolós kapást észleltem. A bevágásra testesebb hal rúgott vissza, s az óvatos fárasztás után 70 dekás dévért siklattam a szák fölé. Hoppá! Ilyen is van? Rögtön a következő dobásra egy félkilós forma társa követte, majd egy jobb bodorka következett.
A kezdő horgok és az előketartó |
Közben is idő nem javult, reméltem, hogy az este közeledtével majd eláll a szél, de épp az ellenkezője történt. Az órámba integrált hőmérő közben már csak nulla fokot mutatott, még ha nem is 100%-ban megbízható, láttam a csontik lassulásán is, hogy bizony esik a hőmérséklet.
Estefelé elindult a hal, sok kapás érkezett |
De kitartottam, mert szinte minden dobásra kapásom volt. Elég sok időbe került, hogy beálljon a hal, de most itt voltak. Nehéz lett volna egyébként megmondani, hogy az etetés érett be későn, vagy az utolsó óra ajzotta fel a halakat, de lényegen úgyse változtat. Ettek.
Ez a dévér is ragadozó szájából szabadult |
A következő bevágásomra abszolút nagytestű hal indult el a mélyben. Mi ez, ponty? Nem, ha az, akkor kicsi, ...vagy öreg dévér? Ahogy megláttam átfordulni, megesküdtem volna, hogy egy kilós compó, de a lefordulást követően megkönnyebbült a szerelés. Csalódottan vizsgáltam meg mi volt a gond. Kihajlott a horog. Hát igen, egy 16-os, igen vékony testű szúnyoglárvás horgot használtam. Ehhez képest túl szigorúan bántam a hallal. Gyors előke csere. 0,10-es zsinór, 14-es erősebb horog. Ha egyszer eszik a hal! Nem is finnyáskodnak, kijön megint vagy három tenyeres dévér, meg egy jobb bodorka. A legvégére marad pár arasznyi karika.
Első keszeges teríték, nem volt az rossz! |
De ekkorra már le is vagy fagyva a kezem, hoppá, -2 fok. Csontik mozdulatlanok. Ez szép. Tavasz, persze...majd egyszer! Amíg van egy kis fény, elsütök pár képet a fogásról. Lesz ez még jobb is, de elsőre nem volt ez rossz, főleg ilyen időben.
Mindezt spiccbottal meghorgászva |
Halak vissza! Gyorsan pakolok, majd nekifeszülök az evezőnek. A metsző szél a csontomig hatol, főleg amikor kibukkanok az enyhe szélárnyékból, és teljes szembeszélben kell tolni a facsónakot a kikötő felé. Még jó, hogy fizikai munkát végez az ember, ez utasként még rosszabb lenne.
Az összefagyott haltartó |
Egy negyedóra kell, míg kiérek. Ekkor veszem észre, hogy ennyi idő is elegendő volt a csónak orrára odadobott haltartónak, hogy összefagyjon. Na ezt még lefotózom - poénból. A címből már akkor kihúztam a "tavaszi" szót. Maradjon csak első idei spiccbotozás, március eleje ide, vagy oda...
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...