Az úti cél - Delta!
Megjelent: 2009. október 12. | Forrás: Murányi János | Írások


Minden egyes Delta-túrámra pontosan emlékeszem. Nincs két egyforma! Bár vannak hasonlóságok… Vörösen lenyugvó nap, mezőn kószáló tehenek és lovak, szerteágazó vízi utak, és a távolban erőlködő motorcsónakok. Ja, és madarak mindenütt.


Úton vagyunk!


Tehéncsorda halad a Duna árterén

Ezúttal úgy terveztük, hogy egy megfelelően igénytelen autóval vágunk neki a deltai rengetegnek, és lehetőleg nem tesszük le a járgányt sehol. Ennek nyomán választottuk ki az útvonalat is – persze a számunkra érdekesebb horgászhelyek irányába. A végcél természetesen a Chilia Fénye panzió volt, ahol már luxuskörülmények között lehet tusolni, telefont tölteni, meg aludni is – bármilyen zord vidékre vetődjünk azelőtt. Így hát nyugodt szívvel bevállaltunk egy kis nomádozást a Sulina-ág mentén. Ezzel kezdtünk.


Autós sorban állás a kompnál

Tűrhetetlen kánikula a Szentgyörgy-ágon, aki teheti, inkább a vízből horgászik


Csónakok kikötve, nagy a nyugalom mindenütt

Talán nem túlzás megállapítanom, hogy a Deltába érkező horgászok (és egyéb utazók) jelentős része a Sulina hatalmas csatornáján özönlik be a Deltába. Ez a legegyenesebb, legrövidebb út a Delta középpontja felé, jelentősen sűrűbb a hajóforgalom is, meg a turizmus is kiépültebb. Ez így persze jól hangzik, de a helyszínen kissé bosszantó lesz a késő este is tízpercenként elhúzó motorcsónak zaja – nem beszélve egy szombat déli forgalomról. Ezért hát nagy kedvet kaptunk a kevésbé látogatott oldalágak, eldugott kis csatornák felkutatására, és a Sulina élővizét inkább az éjszakai órákra tartogattuk.

A csatornákon főleg csukákra készültünk, de nem reméltünk sokat. Az augusztusi kánikulában csukát fogni nem egyszerű, meg aztán a deltai csukaállomány sem a régi… A folyamatos rabsictevékenység, halászat meg húshorgászat mára kezdte igazán éreztetni hatását, a Delta csukaállománya kimerülőben van. Inkább kósza példányokba futhat bele az ember, és az is ritkán haladja meg a két kilót. Ha pedig valahol mégis tömegesen kapnának a csukák, azt szentperc alatt ellepik a horgászok, akik nem ismernek mértéket, majd a hálózó halászok zárják a sort. Az igazán jó deltai csukáshelyek megismeréséhez ma már nagyon jó kapcsolatok kellenek.

Ahogy alkonyodott, beélesítettük süllőző botjainkat – a Sulina kövezett partja mindig is a legjobb süllőző helynek számított a Deltában. Nem titok, csak emiatt jöttünk be erre az ágra. Tóni bátyám továbbra a legyezéshez ragaszkodott (külön erre a helyre kötött süllős legyeit akarta mindenáron kipróbálni), jómagam viszont inkább a jó öreg Salmo wobblereimet vettem elő – Minnow, Fanatic, Sting, Perch – mind jól hangzó nevek ezen a vidéken! Nyilván nálam a GT szín az isten, mást nem nagyon használok, már puszta babonából sem.

Sötét éjszakánk volt, süllőrablást mégsem hallottam a felszínen. Néha egy-egy balin mozdult, vagy valami más hal. Az éjszaka első óráiban semmi jel nem utalt arra, hogy áhított süllőim a part mentén várakoznának. Csak eregettem a wobblert jobbnál jobb helyek előtt, mígnem éjfél körül megjött az első igazi rávágás. Alig kilós volt szegénykém, de legalább volt benne jóindulat… Én is hasonlóan kedves voltam vele, és immár nagyobb bizalommal haladtam tovább.

Éjjel három körül kimerülten vettem az irányt a sátor felé, útközben Tóniba botlottam, ő is visszafelé tartott éppen. Volt valami? De ő is kiábrándultan ingatta fejét: – Pár kierőszakolt rávágás, de nem nagyok a halak.


Az elkövetkező napokban tettük még egy kört Gorgova irányába, de aztán mihamarabb nekivágtunk a Chilia felé vezető útnak. Nem véletlenül választottuk a Delta eme távoli pontját – a Chilia mentén még megtalálhatjuk azt az ősi Deltát, ami a látogatottabb részeken már eltünedezőben van. Rosszak az utak, persze, kevesebb a luxus, viszont itt nem volt mederszabályozás, a turistáknak meg túl messze van.


Balinhajsza a Chilia felső részén

Elvesztette a munkáját, és kirúgta a nője…


A kecskét nem mi hoztuk

A Chilia más különlegességeket is hordoz. Amíg a Szentgyörgy-ág partja inkább mosott, elsekélyesedő arcot mutat, a Sulina sziklás kövezéssel kirakott, addig a Chilia inkább a nagy partszakadásokról és mély partalámosásokról híres, ami ideális terep a hatalmas harcsák számára. Mondanom sem kell, hogy egyes számú célhalunk a harcsa volt. A süllőt meg csukát meg letudtuk a Sulinán, nem foglalkoztunk többé velük.

Természetesen az időszakot is úgy választottuk ki, hogy az augusztusi sötét éjszakákra érkezzünk, így teljes hosszában végig tudjuk pergetni az éjszakát, és talán a legnagyobb eséllyel ebben az évben. Házigazdáink, a Kóta testvérek azonnal értették a vágyainkat – lévén ők is elszánt rablóhalazók, és maximális odaadással igyekeztek a siker felé terelni túránkat.


A Kóta testvérek (pirosban) már korábbi Delta-túráinkon
is maximálisan segédkeztek

Relax a Chilia Fénye panzióban

A Chilia még szinte érintetlen, vadregényes, de éppen emiatt nem egy könnyű pálya. Vagy fordítva? Talán éppen ezért érinetetlen, mert nem egyszerű meghorgászni. Emiatt aztán az első próbálkozások a Chiliá-n szinte biztos kudarcra vannak ítélve: a horgász keresi a helyeket, a módszereket, méri a mélységet, gondolkozik… Mert mélyek a vizek, tíz méter körüli átlagmélység nem ritkaság, de Főágon simán belefuthatunk húsz-huszonöt méteres mélységekbe is. A sodrás nagy, és bedőlt fák tucatjai hevernek az aljzaton. Nem véletlen, hogy talán ez az egyetlen hely a Deltában, ahol ma is fognak 60-70 kilós harcsákat.


A nap itt is lenyugszik, minden este

Volt pár szúnyog is esténként, úgy száz-kétszázezer…

Sokan inkább fenekezővel horgásszák meg e mély vizeket, néhányan kuttyogatnak is. Kis csapatunk szinte kizárólag a pergetésre alapozott, kivéve Tóni bátyámat, aki még a harcsák ellen is legyezőbottal indult – de erről majd részletesebben beszámolok a következőkben. Most inkább azt a megfigyelésemet osztanám meg az általánosságok között, hogy a mély víz miatt viszonylag kevés a felszíni halmozgás. Pontyok is ritkábban ugranak, felszíni süllő- meg balinrablást pedig szinte egyáltalán nem hallani. Minden műcsalit a mélybe küldtem le tehát, és az igazi meglepetések mindig a meder aljáról érkeztek. Evidens tehát, hogy a gumihalazás jelent sikergyanúsabb megoldást a Chiliá-n, illetve a mélyen vezethető wobblerek. Ennek megfelelően a késő ősz egy izgalmas időszak lehet ezen a vidéken, amikor a mély gödrök gumival való áttapogatása egyértelmű stratégiának mutatkozik. Vigyázat, gigantikus méretű süllők kerülhetnek elő!


Alkonyati pergetés a Kis-Csernovka-ágon

Kis hajó halad a Tataru-ágon


Ja, ez meg én vagyok a Tataru-ágon…

Tenger-fíling a Duna partján


Szép reggelünk van, nem?

A távok nagyok, házigazdáink motoros csónakjai és pontos útmutatásai nélkül nem sok esélyünk lett volna. Sokszor még plusz benzint is magunkhoz kellett vennünk, a csordultig töltött tank mellé – így már nagyobb nyugalommal motorozhattuk körbe a Delta eme távol eső részét. Eltévedni nem egyszerű, a főágak mutatják az irányt (éjszaka pedig villogó zöld lámpák jelzik az ukrán határt, ami érdemes tiszteletben tartani), de tökéletes mobil lefedettség van a környéken, szorult helyzetben telefonálhatunk is.

Delta-túránkról egy rövid videó is készült, amely megtekinthető az alábbiakban:

––-––



Húsvéti peca a Verba tanyán
Megjelent: 2024. május 04. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Van egy tó Nyíregyháza mellett, ahová sokan járnak pecázni. A családom, barátaim és én is nagyon szeretjük. Szép, tiszta, kulturált környezet, gyönyörű halak, barátságos emberek. Mi is kellhet még egy jó horgászathoz?. Minden évben igyekszem 2-3 napot eltölteni itt, családi vakáció címszóval. Verba-tanya a hely neve, de szerintem sokaknak nem kell bemutatni.  Szerintem, a legtöbben, a rendkívülinek számító ponty és amur állomány miatt...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake II.
Megjelent: 2024. április 27. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A mindössze kettő napba szorított katlovi pontyos túránk számos tapasztalattal gazdagított minket a rövid idő ellenére. Bár a nappali órák a jóslatoknak megfelelően nem hoztak pontykapásokat, Zsolti kollégám számtalanul fogta a szebbnél szebb dévéreket az aranyhasúaknak szánt kisebb wafterekkel, pop-upokkal. Naplemente után viszont minden megváltozott, a sötét éjszakában teljesen új arcát mutatta meg a tó. A szélrózsa minden irányából hatalmas...

Csömöri peca
Megjelent: 2024. április 24. | Forrás: Pető Gábor | Írások

A hosszú hétvégére nem terveztem pecát, de 16-án mégis úgy adódott, hogy a család nélkülözni tudott néhány órára. Emiatt hirtelen felindulásból „reggel”, 08:30 körül úgy döntöttem, hogy kilátogatok a lakóhelyemhez közeli Csömöri Horgásztóra.    Gyors pakolás - persze minimál felszerelés, csak a legszükségesebbek – és 08:45-kor már úton is voltam.    Mivel tényleg elég közel van hozzánk a tó, 9 órára oda is értem. Amíg a...

Kis csali, nagy hal – avagy tévhitek eloszlatása a csaliválasztásról
Megjelent: 2024. április 20. | Forrás: Sudár Gergő | Írások

Az utóbbi hetekben a természet elkezdett éledezni és a tavaszi időjárás is már megmutatta magát. Ennek köszönhetően a körülmények ideálissá váltak ahhoz, hogy elkezdjem a 2024-es horgász szezont. A Törökbálinti Horgászparkot vettem célba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nagy testű halakat is eredményesen horogra lehet csalni kifejezetten kisméretű csalikkal.  A Törökbálinti Horgászparkot methodos körökben azt gondolom...

A pazar SCOBAR
Megjelent: 2024. április 06. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A spiccbotos horgászat mindig is a legkedveltebb módszereim közé tartozott. Gyermekkoromban (sokakhoz hasonlóan) ezzel az úszós módszerrel fogtam meg az első halaimat és mind a mai napig szívesen nyúlok az orsó nélküli botokhoz. A FeHoVa kiállításon találkoztam először a CARP EXPERT új spiccbotjaival és a SCOBAR névre keresztelt típust kézbe véve egyből éreztem, hogy egy pazar eszközről van szó... Hol vannak már azok az idők, amikor bambuszbottal...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake I.
Megjelent: 2024. március 30. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Szeptember második hétvégéjét már nagyon vártuk a srácokkal. Mindannyiunk gondolata, napokkal az indulás előtt, Csehország egyik legszebb és legszerethetőbb pontyos vizének partjára kalandozott. Teljes joggal, hiszen azoknak az estéknek a hangulata semmihez sem hasonlítható: a levegő lehűl, pára borít mindent, a természet zaja elhalkul. Majd a pontyóriások sorra, egymás után csobbannak bele a katlovi éjszakába. Isten hozott valóság! Az előzetes...