A 2007-es esztendő egyik látványos „dobása" Koós Ferenc, az ismert harcsahorgász és a Banax együttműködéséből megszületett botcsalád. Ebből a 1200 g-os kuttyogtató botot vettük górcső alá. Nem csak az íróasztalon, hanem szó szerint a mélyvízben is.

Amit még előjáróban nem árt tudni, hogy az 1,90 m-es, kifejezetten csónakos horgászatra, azon belül is kuttyogtatásra szánt pálcák kétféle „dobósúllyal" kerültek a polcra. A könnyebb, 1200g-os változat mellett létezik még egy 1600g-os gyári adattal rendelkező modell is. A nagy számoktól nem kell megijedni, egyáltalán nem „dióverő, durungokról" van szó, nagyon is érzékeny botok ezek a kategóriájukban, de erről majd bővebben az anyag végi értékelésben…

A kemény tokban egyszerűbb szállítani, s a sérülés veszélye is minimális

Koós Ferenc aktívan részt vett a fejlesztésben és tanácsai, módosító javaslatai alapján készültek a botok. Már első látásra megmutatkozik, hogy a minőség volt az első szempont, amit a gyártó kitűzött maga elé. Valamennyi Koós bot esztétikus, s nem utolsó sorban a botnak megfelelő védelmet nyújtó kemény, hengeres tokban kerül forgalomba. Kivéve a nyelet a tokból, kiderül, hogy kétrészes, EVA-szivacs nyeles, SIC gyűrűs modellről van szó. A viszonylag rövid hossz megengedi, hogy a toldás közvetlenül a szivacsnyél után kerüljön elhelyezésre, így a spicc tagon helyezkedik el valamennyi gyűrű. Ez rendkívül kedvező abból a szempontból, hogy nem a gyűrűkötések környezetében helyezkedik el a toldás, ezért behajlott, terhelt állapotban gyönyörű, s működésében hibátlan a bot íve (munkája).

A bot gyűrűi és gyűrűzése is kiváló minőségűek

A gyűrűk háromtalpasak, erőteljes kialakításúak, SIC betét gondoskodik a zsinór védelméről és a gyakorlatilag korlátlan élettartamról. A spiccgyűrű borított, s itt sem spóroltak a szilícium-karbiddal. A gyűrűkötéseket külön érdemes megdicsérni, a rögzítő gyanta sehol sem folyik rá a gyűrűk lábára, az egész művelet szépen tükrözi a gyártó hozzáállását a folyamatokhoz. Az EVA fekete szivacsnyél idomul a kemény botok világpiaci trendjéhez, hogy sós vízi környezetben is bátran lehessen használni, kerülik a parafát, mert azt szép lassan elemésztik a tengeri körülmények. Ráadásul a szivacsnyelet tisztán tartani is könnyebb, s kicsit puhább, ezáltal biztosabb fogást is biztosít a hosszabb, és általában nagyobb halakkal folytatott fárasztások során.

A toldás közvetlenül a nyél felett került kialakításra

Horgászat

Nyilván egy botról a horgászat során derül ki, hogy mennyire képes a horgász együtt dolgozni vele, hogy miként is viselkedik éles körülmények között. Szerencsére ideális tesztkörülmények közepette sikerült kipróbálni a kuttyogtatós botot, jó pár igencsak darabos, sőt, néhány kapitális harcsa közreműködésével.

A botra fémházas BANAX SI 2000DX orsó, 180 g-os kuttyogtató ólom, és 8/0-ás MARUTO került

A horgászat három komoly fázisra osztható, már ami a bot közreműködését illeti. Az első és legizgalmasabb a kapás. Egy jó kuttyogós bot spicce elég érzékeny ahhoz, hogy „spiccről" horgászva is jelezze a kapást. Továbbítsa a klasszikus ráütést, majd a behajló fázisban elég érzékeny legyen ahhoz, hogy a ragadozónk ne tépje le a csalit.

A fárasztás utolsó szakasza, a hal megragadása előtt

Ezt követi a bevágás pillanata, amikor nagyon sok minden eldől. Ez a mozzanat kíván a legtöbbet a bottól. Hisz, ahogy említettük a spiccnek elég érzékenynek kell lennie a kapás közvetítéséhez, viszont a bot további részének kellően keménynek a bevágás hatékonysága érdekében. Ha túl durvák vagyunk, akár a bot is eltörhet, vagy a zsinór szakadhat, ha meg gyengélkedünk, nem fog a horog áthatolni a harcsa vastag bőrén, és ezért elveszíthetjük azt a fárasztás során. Ehhez a folyamathoz kell, hogy maximális segítséget adjon a bot.

Éjszakai kuttyogtatás eredménye a vaku fényében

A harmadik fázis a fárasztás, ahol már komoly szerep jut az orsónak is, mellyel harmonikusan együtt kell dolgoznia a botunknak. Itt végképp kiderülhet, milyen tartalékok vannak a botban, hogyan képes lekezelni egy komoly kirohanást, vagy mennyire bírja a fárasztás végi komoly emelőmunkát, mellyel egy kapitális harcsa a felszínre kényszeríthető.

Fárasztásban szép a bot íve s megfelelően dolgozik

Tapasztalatok

Mint említettem, nagyon halas pályán sikerült tesztelni a Koós-Banax együttműködésből megszületett botot, számos komoly harcsa fárasztása közben nappal és éjszaka, kisebb mélységben és 20 fölötti vizeken is.

Egy olyan mondattal kell kezdenem az értékelést, amely megadja az alaphangot: valamennyi Koós bottal megakasztott harcsa a csónakba került, s a horog minden esetben jól akadt. Ehhez nyilván kell egy kis szerencse is, de ezzel együtt igaz, hogy nem láttuk hibázni a botot.

A bot és a zsákmány

A kapás közvetítésében kiválóan teljesít a nyél, a spicc tényleg remekül dolgozik. Gyorsan hozzá is teszem, ahogy a dobósúlyokból is látszik, nem 1-2 éves pudrákhoz találták ki, de egy 6-8 kg-os harcsa már gyönyörűen lecsavarja a vízre. A bevágás során partnereim elhűlve mesélték, hogy időnként a felfelé meredő nyélrész alá görbült a spiccszakasz, azaz borzalmas terhelést kapott a bevágás felső holtpontján, ennek ellenére se egy „igazító" reccsenést nem hallottunk, se egy lakkrepedést nem tudtunk találni később a boton. A bevágások mindig ültek, a horgok (MARUTO MS 4310, 8/0 méret) kiválóan tartották a halakat.

Fárasztásban a bot íve (parabolisztikája?) szemre is kellemes, az erőelosztása kifogástalan. Minél erősebben húz a harcsa, annál közelebb kerül a botot tartó kezünkhöz az a pont, amin a terhelés maximuma jelentkezik. De a bot mindent bír, lehet bele kapaszkodni bátran. Az az ember benyomása, hogy nyúlik, mint a gumi, mindig marad benne tartalék, végül megfordítja, vagy feljebb kényszeríti a halat. Akik kevesebbet horgásznak ehhez hasonló rövid nyelekkel, azoknak meg kell szokni, hogy az erőkar kicsit rövidebb, máshogy kell bánni a hallal. Az emelések mértéke kisebb, de nagyobb erővel tudjuk azt kivitelezni.

A nagyobb harcsák alsó álkapcsát már nem is olyan könnyű átfogni

Az összbenyomások nagyon kedvezőek. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a botokra írt 1200 és az 1600 g-os dobósúly nagyon soknak tűnik. Valószínűleg simán elbírják ezeket az alapsúlyokat is, de már a harcsák ellen is vétek lenne valóban ennyire erős botokkal harcolni. Úgy „érzésre" a könnyebb bot 3-400 grammos, a keményebb pedig 5-600g lehet. Ez utóbbinál nagyobb kapacitás a 100 kg feletti példányok ellen sem kellene… Egyébként meg, hogy hány grammos? Hát kézbe kell fogni, meg kell „hajtogatni" s véleményt kell formálni róluk. Az 1200-as és az 1600-as szám a botokon pedig tökéletesen megfelelő arra, hogy azonosítsuk azokat. Az egyik kemény, a másik még keményebb. Ennyi. J

A botokat kipróbáltuk úszós kuttyogtatáshoz is, erről a következő írásban fogunk beszámolni!