Ezúttal a magyar tengert sikerült célba vennem. Igazság szerint családi nyaralás volt az apropó, de a horgászat sem maradhatott el! Egy újdonsült horgászcimbora jóvoltából egy kis csónak is rendelkezésemre állt, így nem csak parti betyárkodásról lehetett szó, hanem komolyabb lehetőségekkel is számolhattam.
A főszereplők a képen: kétféle kukorica és az ET Classic Carp Match |
A Fűzfő és Almádi közötti ősnádas mára megmaradt része is impozáns. Ha itt nincs hal, akkor sehol, gondolhatja az egyszeri horgász - igaza is van! A nádtömbök víz felőli oldalán 2-2,5 méteres a víz, az én szemem tisztábbnak is látja, mint a Balaton más részein. Horgásszák is becsülettel, vannak karók, és a jelzőbóják a nyílt víz felé is, de tumultus azért nincs. Tudtam jól, hogy etetgetni még csak-csak lejutok esténként, de igazi hosszadalmas horgászatra azért sokszor nem keríthetek sort, első a család ezekben a napokban. Azt terveztem, hogy kinézek egy helyet a nádban, kitakarítom, megjelölöm, megetetem 2-3 alkalommal, majd horgászok rajta egyet. Ezúttal szóba sem jöhetett semmiféle gombócos etetés, kizárólag szemes kukoricával akartam szoktató etetést létrehozni, hátha a várható halak egyedsúlya nagyobb lesz valamivel. E célból hoztam magammal nagyjából 10 kg házi főzésű „öreg” kukoricát, és jó pár nagydobozos konzerv kukoricát is.
ET Fighter Match 30-as |
A házi kukorica főzése már maga művészet számomra, mert állítom, nagyon komoly sztenderdeknek kell megfelelni, hogy a beszórt anyag a lehető legjobb hatást váltsa ki. Lassan főzöm órákig úgy, hogy a szemek kb. egy harmada szétnyíljon. Ekkor még bőséggel maradnak benne teljesen egész, szépen megduzzadt szemek, de már válogathatunk horogra a szétnyílt, csábító falatokból is. Ekkor a puhasága, a horogállóssága és az emészthetősége optimális egyensúlyba kerül. Mindenképp erjesztem akár pár hétig is, amíg eléri azt az állapotot, hogy az ember családja nem képes a szagát elviselni. Na, akkor van kész.
A félig szétnyílt szem, nagyon sok halat becsapott már |
Át kell mosni friss vízzel, le kell önteni a levét annyiszor, hogy már csak tiszta lé jöjjön alóla. Ha a tisztában zavarosodás nélkül elvan egy napig, utána már nem marad az ember keze büdös tőle, viszont a halak igencsak kedvelik, és nagyon hamar megemésztik. A Balatonnak ezen a szakaszán szinte mindenki csak áztatja a kukoricát, s úgy etetik be, kevesen hajlandók megfőzni. Ezzel talán elérik azt, hogy kevesebbet „rabolnak el” belőle a keszegek, de a pontyok is sokkal lassabban emésztik meg, és közel sem járnak vissza nap, mint nap az etetésre. Nem beszélve arról, hogy a főtt kukorica erjedt zamata messziről is odavonzza a halat, azaz egy etetés sokkal hamarabb beérik, mintha sima áztatottal próbálkoznánk.
Szép keresztszálas erősítés a boton |
Egy pofás kis öblöt találtam, ahol gyakorlatilag három irányból voltam védve a széltől, a vízmélység a nádfal vastagsága ideálisnak tűnt. S messze sem kellett evezni a számomra csak lélekvesztőnek tűnő kis balatoni dióhéjjal. Két este csak etettem, majd harmadjára már horgászatot is terveztem.
A kiegészítő felszerelések |
Korábban sokat próbálkoztam feederrel balatoni mólókról, egyéb parti helyekről, s az a benyomás alakult ki bennem, hogy azért kapitális halakra kevéssé kell számítani. Úgy döntöttem, hogy egy erős matchbotot szerelek feltolós úszóval. A választásom az ET Classic Carp Match 3,90-es modelljére esett. A névleges 5-20 grammos dobósúlynál érzésre többet is elbír. Tényleg egy pontyos matchbot annak minden előnyével. A blank anyaga IM10-es karbon, a gyűrűi kompromisszum mentes SIC-ek, orsótartója alulról záródó, stabil, megbízható. Itt természetesen a hagyományos csavaros változat található. A nyele osztottan parafa és EVA gumiszivacs. Ahol a kéz potenciálisan érintheti, mindenhol puha, kényelmes. A bot erejét csak növeli a folyamatosan végighúzódó keresztszálas erősítés, ami nem csak dísz, hanem komoly funkcióval bír.
Fudo és Maruto horgokat használtam |
Orsó tekintetében az ET Fighter Match 30-as modelljét rögzítettük a botra, ami könnyű súlya, és harci fékje miatt szeretünk. No meg a gyors nagy áttételezése miatt, ami a versenyszerű horgászatban sem hátrány. A sima futásért 7 csapágy felel, a dobja persze fém és további 2 grafit pótdob is jár hozzá.
A súlyokat nagyobb csoportokban helyeztem el, hogy a feltolós kapások egyértelműen jelentkezzenek |
Úgy gondoltam, hogy egy ET Ultra Power 0,20-as zsinór elég lesz a feladathoz, az 5 kg feletti szakítószilárdsággal már lehet gazdálkodni. Vékonyabbat nem akartam használni, mert nád van mindenütt, időnként meg kell tartani a halat akár erőből is.
Rengeteg vörösszárnyú keszeget fogtam |
Az öblözet nem volt túl nagy jogosnak tűnt, hogy egyetlen bottal fogjam vallatóra a vizet. Különösen azok után, hogy az első 8-10 dobásomra alig tudott az úszó beállni, máris vitte a csalit egy vörösszárnyú. Tudjuk milyen sok van errefele, s, hogy a maga nemében kapitális egyedei is viszonylag szép számban vannak jelen. Hát, ezt most magam is megtapasztalhattam. Itt aztán vissza is utalhatok a helyi áztatott kukoricás szokásokra, nem csoda, hogy sokaknak elfogy a türelme a puhább csalikkal. Annyi a keszeg, mint a ménkő! De ezt én kifejezetten élveztem, úgyis minden halat vissza akartam dobni, a feltolások száma, a megfogott halak összessége számított. És ebben aztán nem panaszkodhattam.
A három legnagyobb kárász majd 4 és fél kg volt |
Aztán egy óra múlva csendesedtek a vörösök, és horogra került az első kárász, mindjárt egy kiló feletti példány. Nagy meglepetésemre ez volt fajtájából a legkisebb, amit aznap este fogtam. Jött utána még egy 1,30-as és egy 1,40-es is. Aztán karikák, 3-4 jobb dévér (olyan 70-80 dekások). Kedvenc horgászvizeimen sem szórakozom jobban. Végül, mint a mesében, a naplement meghozta a pontyot is. Láttam a nádmozgást is, persze így utólag már okos az ember, akkor nem lett volna senki, aki hitelesen meg tudja mondani, hogy egy másfeles kárász, vagy egy közepes ponty dugja ki a fejét a rejtekéből. Mindenesetre szép nádmozgást követően emelkedett az úszó felfelé, szépen kitartotta a hal a kapást, amire szokásosat akasztottam.
A másnapra megtartott halak és a felszerelés |
Rögtön éreztem, hogy itt nagyobb halról van szó, s amikor beugrott a nád sűrűjébe, már sirattam is a fogásomat gondolatban. Legalább két méterre nyargalt be a viszonylag sűrű nádba. Mást nem tehettem, mint feszesen tartottam a zsinórt és próbáltam óvatosan visszaterelni. Csodák-csodájára sikerült, egyre közelebb húztam, s éreztem, hogy már szabadon úszik, kikeveredtünk a nád fogságából.
A ponty igen derekasan küzdött |
Ilyenkor jobbára erőből meghúzom magam felé a halat, hogy az öböl közepén, a tiszta részen folytatódjon a küzdelem, ekkor viszont nem nagyon tudtam, hogy mennyire sérült meg a monofil, nem akartam durvulással eltépni. De halam már nem kívánkozott vissza a növényzetbe, engedelmesen rótta a köröket, s rendre meg tudtam fordítani, a szélső pontokon. Persze nem volt óriás, a maga 2,5 kg-os súlyával, így nemsokára a merítőben nyugodhatott. Szép befejezése volt a napnak.
Végül minden halat visszaengedtem |
Közben rám sötétedett és egyedül is voltam, ezért úgy döntöttem, hogy a három legnagyobb kárászt, a pontyot és más halfajokból (dévér, vörösszárnyú, bodorka, karikakeszeg) 1-1 darabot beteszek egy tágas pontyzsákba, s reggel majd jobb fényviszonyok között fényképezkedek. Így is lett, és végül minden hal visszanyerte szabadságát.
Mint mindig, a Balatonon hemzseg az apróhal |
Sok panaszos szót hallattunk az utóbbi években a Balaton horgászatával kapcsolatban, így nincs, hal meg úgy… Meg, hogy le van rabolva, stb. Egy bő hetes nyaralás persze nem nagy merítés a statisztikában, de annyit elmondhatok, hogy egy rossz szó nem tudja elhagyni a számat (vagy billentyűzetemet), amerre jártam, kiváló lehetőségeket, és szép fogásokat láttam. Éledezik a magyar tenger, ha vigyázunk rá, törődünk vele, éveken belül tovább regenerálódhat a halállomány, és ismét sokunk kedvence lehet horgász szempontból is!
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...