Balinok kedvenc játékai â- második rész
Megjelent: 2008. május 22. | Forrás: Murányi Antal | Írások A következő napon csodaszép tavaszi időre ébredtünk. Biztosak voltunk benne, hogy halaink is érzékelik a változást, így tehát némileg új helyzetben kell helyt állnunk. Ez új taktikákat, új műcsalikat és új helyeket jelenthet. Induljunk! Vagy ahogy János szokta mondani: „Lécc rákkendróll!”


Új nap, új csalik, új halak…

Átrendeztem a csónakot, kipakoltam belőle minden fölösleges cuccot. Ez már az a fajta egybotos horgászat, ami szívemhez legközelebb áll. Amíg beizzítottam a csónakmotort, Jánost elküldtem a parti kisboltba, hogy vásároljon némi hamuba sült pogácsát az útra, a balinozás izgalmaitól biztosan megéhezünk majd… János gyors volt, ásványvizet is hozott, magának viszont ismét azt a piros címkés fekete vizet vette – hiába intik többen, hogy egyszer majd kilyukad a bele tőle.
– Az egész világ ezt issza, ennyi ember nem tévedhet! – vág vissza ilyenkor János, de nincs kedvem vitázni, így inkább arra a deltás gájdra terelem ismét a szót, aki egyszer bevett a csónakjába, hogy megmutassa a Deltát… Csak a benzint kellett kifizetnünk neki. Cserébe elsorolta, hogy a Duna hány kilométer hosszú, hány országon és fővároson folyik át, hány ágra szakad, és melyik tengerbe ömlik. Aztán énekelt hozzá németül, franciául és spanyolul – nem volt valami csengő hangja, de érdekesebben szólt, mint a csónakmotor. Aztán elsorolta a nevesebb deltai madarakat, és amikor a halakból akartuk levizsgáztatni, ügyesen elterelte a szót:
– Tudtátok, hogy a Delta vize iható? Ne tévesszen meg a barnás színe, ez csak a benne élő planktonok miatt van! Vegyileg abszolúte tiszta!
– Micsoda? Hogy ez iható? – és belenéztem a zöldes-szürke vízbe… Lehetetlen! Hogy vegyileg tiszta lenne? Te tudod legjobban, hány ország retkes vize gyűl itt össze… Láttad például, hogy milyen betétcsomók úsznak az Ördögároknál vagy a Kopaszi-gát alatt? Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz! – szálltunk vitába a vezetőnkkel, de az hajthatatlan volt:
– A folyó megtisztul, mire ideér! A szennyeződés felhígul, vagy lerakódik útközben. A Delta állóvizeiben pedig tovább tisztul.
– Okés, akkor lássuk! Igyál a vízből! – hergeltük a fickót, közben odasúgtam Jánosnak: hátha kidől, és akkor nem lesz több bajunk vele… Én majd hazavezetem a csónakot!
A gájd kihajolt a csónakból, szájába vett egy marék vizet, egy pillanatig bent tartotta, majd lazán kiköpte, mint a tévémaci. Végül csillogó szemmel csettintett:
– Látjátok, mondtam, hogy iható! Csak én most nem vagyok szomjas…

Szóval, ez a kis történet jut eszünkbe mindig, ahányszor vizet veszünk magunkhoz a Deltában. Többször hallottunk már történeteket, hogy a deltai embereket hiába kínálták ásványvízzel, azok földre locsolták, és a Dunából merítettek ivóvizet maguknak. Hm… Ezek körülbelül 500 éves történetek lehetnek, szerintem. Mert ma már nagyon sok ásványvizet lehet kapni a deltai kisboltokban.

Mire a balinos pályához értünk, János már meg is itta a kóláját. Sebaj, majd iszol a Dunából! Tudtad, hogy vegyileg teljesen tiszta? – ugrattam, de neki már csak egy fél mosolyra futotta… A felszerelése készen állt, és nagy lendülettel küldte messzire a körforgót. Nemsokára én is mellé álltam a twiszterrel, de az első félórában totális csend fogadott. Mi van velük? Hová tűntek el?

Beindítottam a motort, és lassan körbejártuk a helyet, hátha rábukkanunk a csapatra… Én kormányoztam, János a csónak orrában állt, és rádobott mindenre, ami mozgott. Hiába, a környék roppant kihaltnak tűnt, nyoma sem volt az előző nap balinjainak. Itt most nagyon talpraesettnek kell lennünk, igazán jó horgász-szimatra lesz szükségünk, különben nem találjuk meg őket! – mondta János fejét vakargatva, én pedig mobilon tárcsáztam Leventét, aki ennyit mondott:
– A tavak bejáratához menjetek! Ott vannak.


Megjöttek!


Elmehet, nem kell már semmire

Hát ennyi volt. Tíz percen belül le is súlyoztunk az említett helyen, és második dobásból horgon volt a balin… Nem olyan nagy téma ez. Mondtam, hogy buta halak! Nemsokára János is aratni kezdett a körforgójával, és úgy tűnt a balinok ezúttal kevésbé válogatósak. Így hát elővettem a Salmo-készletet, hogy néhány wobblert is felavassak ezen a szép napon.


A SALMO THRILL munkában…

A MINNOW-okat gyakran lekövették az őnök, de igazán bátor kapásokat a SALMO THRILL hozott… Ez a műcsali nagyon ügyesen egyesíti magában a balinólom és wobbler előnyeit: jelentős súllyal bír, jól dobható, gyorsan vontatható, és közben sűrű remegést is produkál – zseniális! A mintázata pedig annyira élethű, hogy néha attól tartok, ki ne ugorjon a kezemből… A THRILL egyébként arról nevezetes, hogy kizárólag egy méretben készül (7 cm), három különböző mintázattal, ja és arról, hogy még a nagykerekből is gyakran szétkapkodják… Aki tehát birtokol pár ilyen modellt, az szerencsés fickónak tarthatja magát! Én az vagyok. János is az.


Egy utolsó érintés…


Szandra az enyém, velem marad!


Sipirc!

Kis idő múltán úgy tűnt, hogy a balinok tudatosan elhúzódnak előlünk, folyton dobástávon kívülre kerültek, és kénytelenek voltunk utánuk motorozni. Okos halak! Úgy rémlett, hogy szó szerint, hajtjuk őket… Már nem is engedtem le a csónaksúlyt, csak a sodródó csónakból lőttünk rájuk.


Hatalmas csutakot fogott a gumihal – persze, úgy tűnik, mintha János fárasztana, nem? Szerintem, elég élethű lett…

Szürkületkor sűrűsödtek a kapások, és ismét minden balin a hófehér Sandrát óhajtotta. Ha ez kell, hát ez kell… Serényen dobtam a gumit. Már messziről virított a víz alatt, némileg érthető volt tehát, hogy az alkonyatban inkább ez izgatja a fenekeszegeket.


Ahogy sötétedik, a pálya is egyre izgalmasabb

Amikor már alig láttunk, javasoltam, hogy szedjük szét a botokat – mert könnyen előfordulhatna, hogy twisztereink kapitális süllőt vagy harcsát fognak a sötétben, ami sehogy sem passzolna bele egy balinos cikkbe… Meg némileg sajnáltam is már ezeket a fürge halakat, néha olyan szerencsétlenül akadtak, hogy majd megszakadt a szívem. Óvatosan visszaengedtük őket, majd beindítottam a motort, és hazafelé vettük az irányt. Közben azon elmélkedtem, hogy ezek a halak tényleg olyanok, mint a bátyám vizslái – nagyon hülyék meg okosak is egyszerre. Rejtély marad ez örökre, de elvégre jól van ez így. Ennyi nekik is jár.
Akasztói pontycsodák
Megjelent: 2025. június 26. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...

Nyári etetési praktikák tigrismogyoróval
Megjelent: 2025. június 19. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán.   A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...

Zsebpeca balinra
Megjelent: 2025. június 12. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...

Tavaszi pontyok magmixekkel
Megjelent: 2025. május 29. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket.  A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...

Dévérek a Szücsi-völgy tóból
Megjelent: 2025. május 22. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos  volt.   Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake IV.
Megjelent: 2025. május 15. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Az első katlovi délutánunk és éjszakánk tapasztalatai és történései alapján kijelenthettük, hogy a mostani túránkat nem az éjszakai kapások fogják uralni. A pontyok aktivitása a nappali órákra esett, végig ez is volt a jellemző - s itt jegyezném meg gyorsan - hogy a tavalyi túránk során viszont csak és kivételesen az éjszakai órák voltak eredményesek, nappal lehetetlen volt kapást kicsikarni.  Ritka pillanatok egyike, amikor elállt az eső,...