Kétféle horog, egy mini forgókarika az előke csatlakoztatásához és a 0,14-es zsinór

A spiccbotok kapcsán már többször említettük, hogy alapvetően fontos, hogy bármelyik botcsaládról beszélünk, olyan súlyú modellt válasszunk, amivel még élvezetes a horgászat és nem a bot önsúlyára, tartására kell koncentrálnunk, hanem a horgászat élvezeteire. Ez a hossz a megfizethető, széles körben elterjedt nyelek esetén jobbára 5-6 méter körül van. Kivéve az E.T. Blade Pole, amiből a 7 méteres csupán 27 deka, és olyan karcsú, mint néhány évvel ezelőttről a közepes 4 méteresek. Ebből is látszik, hogy a horgászcikk-gyártók nem pihennek, a fejlesztések folyamatosak, minden évben jobb és jobb eszközök kerülnek piacra. Szóval a 7-es változat is elképesztően könnyű, és könnyen kezelhető.

Előre legyártottunk pár szereléket

A sekély vízre apró úszókkal készültünk

A horgászat előtti estén elkészítettem néhány szereléket, melyeket létrára tekercseltem fel. A méteresnél alig nagyobb víz miatt 1, 1,5 és 2 grammos Dínó úszókban gondolkodtam. Hogy ezek közül pont melyik lesz optimális, azt a szél iránya, ereje, és a halak kapókedve fogja meghatározni. 0,14-es Carp Expert főzsinórt használtam, 0,12-es előkével. Mivel a várható halak mérete legalább közepesre, nagyjából 20-30 dekásra volt tippelhető, túl apró horgokat nem szerettem volna felkötni. Gyártottam pár előkét 14-es méretű Maruto 9411-es szúnyog horoggal és fekete színű Fudo Chinuval is. Aztán ha kisebb, vagy nagyobb kell, lehet a parton is rögtönözni.

A Blade Pole vége kicsavarozható, jól záró, fém dugója van

A gombócos etetéshez 3 kg száraz etetőt kevertem be, a vízmélység miatt igen kevés nehezítéssel. Némi konzerv kukoricát is belekevertem, a nagy tavaszi bodorkák és dévérek helybentartása érdekében. A horgászat csónakból zajlott, így olyan területre érkeztünk, ahol a világon senki sem volt még a környékünkön sem. Nagy szó ez manapság, ki is élveztük becsülettel. A területen akadó még véletlenül sem volt, a meder egyenletes, szinte, mint egy biliárdasztal. Az etetéstől legalább 7-8 méterre volt a gyékényfal, így ha azt elérte volna 1-1 hal, azt jelentette volna, hogy már nincs a horgon. Vagy szakított, vagy leakadt. (Szerencsére ezek egyike sem következett be.)

A „Hand made" felirat sokat elárul

A tiszta vízhez inkább sötétebb etetőanyag dukál, vagy ha kifejezetten nagyhalazunk, akkor világosabb. Mi az előzőre szavaztunk. Az aljzat gondos bemérése után 4-5 kétkezes gombócot alapoztunk, s lőttünk rá pár adag csontit is. Szúnyog ezúttal csak horogra volt.

A szúnyog mellett a pinki és a csonti is fontos szerepet kapott

A Blade Pole elképesztően karcsú és könnyű

Az időjárással hatalmas szerencsénk lett, szinte szél sem rezdült, és a jó beállás miatt az is hátulról érkezett. Éppen ezért a legkisebb, 1 grammos úszóval kezdtünk. A tenyeres karikák egyből jelentkeztek a csontira. Belekeveredett pár bodorka és a vörösszárnyú is. Egy óra alatt több kiló vegyes hal jött össze, amikor is szúnyoglárva csalira váltottam. A snecik miatt hamar cseréltem 2 grammos úszóra, de még így is nagyon sokszor elcsípték vízközt az értékes horogravalót, így talán minden második csalizással sikerült elérni a feneket. Inkább messzebb dobtam az etetéstől, és amikor leért a csali, akkor húztam közelebb a végszereléket a kajához. Érdemes volt taktikázni, mert az előzőeknél nagyobb egyedsúlyú halak húzták el az úszót, melyek nagyrészt dévérek voltak. Volt köztük pár sötétebb hátú, bronzosabb, azaz öregebb darab is. Ezek feje dorozsmával volt tele, máris a násztól részegülve úszkáltak az etetésen.

Az alapanyaga IM12-es carbon

Érdemes volt visszatenni a csontikat is a horogra, mert azt meg a darabos, ikrától vagy tejtől feszülő hasú bodorkák díjazták. Szúnyogra véletlenül sem jött egy sem. Így aztán váltogatva a csalit, szinte folyamatosan jött a hal. Csontira elesett egy szép kövér kárász is, az már megdolgoztatta a botot, és az egész felszerelést. Az élvezetes fárasztás ellenéra nem igazán mondhatjuk, hogy volt esélye, maximum egy rossz akadás jöhetett volna szóba. Végig érezni lehetett, hogy ha jól ül a horog, ez a hal el nem mehet! Simán szákba is került. Egy nyolcvandekás kárász sokkal jobban megdolgoztatja a cuccot, mint egy hasonló dévér. Utóbbinál inkább arra kell figyelni, hogy a sokkal gyengébb szájából nehogy kiszakadjon a horog. Ehhez kell a puha spiccű bot, a könnyű kéz - különösen a szákolás előtti pillanatokban.

Halak sorozatban: elsőnek szép vörösszárnyú

Aztán egy bodorka

Végül bőven 10 kg feletti fogás jött össze, amiből a kisebb karikákat a szákba se dobtuk be, annál több szép bodorkát, dévért és kárászt. Ezen a helyen nap közben ritka a ponty, de a naplement környezetében, vagy kora hajnalban akár azt is foghattunk volna.

Egy erős kárász

A bot értékelésekor feltétlenül meg kell állapítani, hogy a könnyűségének azért ára van. Nyilván a tagok falvastagságának csökkentésével, újszerű botépítési technológia bevetésével lehet 7 méteren is csupán 27 dekán tartani az önsúlyt. Nagyon sokat számít a kiváló carbon alapanyag, esetünkben az IM12 jelzésű botanyag, de még ezzel is megfelelő óvatossággal kell horgászni. A halak röptetését tenyérnyi méretnél is meg kell gondolni, nagyobbak esetében pedig, még vastagabb zsinórral is tilos. Egészen egyszerűen nem erre való egy ilyen érzékeny pálca. Sőt, a fárasztások utolsó fázisában sem árt odafigyelni, hogy a lábunk alatt lévő hal miatt az erősen visszahajló spicc el ne törjön véletlenül. Ebben a stádiumban van a legjobban megterhelve a bot, és pont a hal zsákmányul ejtése előtti pillanatokban vagyunk hajlamosak megfeledkezni erről.

Végül egy dorozsmás dévér

Egy sokkal nehezebb, pl. kompozit anyagú bot ekkor sokkal jobban bírja a hajladozást, csak ugye egy olyan bot önsúlya akár a duplája is lehet a Blade Pole-énak, és a horgászat teljes ide alatt érezzük ennek állandó hátrányát. A kompozittal sokkal nagyobb halak is biztonsággal fáraszthatók, csakhát a belógása, a súlya, elveszik a horgászat élvezetét.

Csak a nagyobb halakból is szép teríték jött össze

Ésszerű kompromisszumot kell találni a botgyártás során az anyagminőség és a falvastagság optimális meghatározásakor. Ha túl vékonyra vesszük a bot fazonját, akkor előbb utóbb törni fog (pont a legjobb halainknál), ha meg túl vastagra, akkor ugyan erős, lesz, de nehéz is. Ezen csak az abszolút prémium anyagok használata tud változtatni, azok ára viszont majdnem megfizethetetlen egy sima mezei horgász számára. A Blade Pole elképesztően könnyű, mi nem tudtuk határon terhelni (akkora halat nem akasztottunk vele), de végig van egy olyan érzése az embernek, hogy ez 7 méterben már túlzottan könnyű, inkább lett volna 10 dekával nehezebb, de akkor 30%-kal nagyobb falvastagságú. Azt bátrabban lehetne terhelni. A másik oldala viszont az, hogy a horgászat egyébként valóban kifejezetten prémium érzéssé válik. A bottal dobni, lendíteni nagyon egyszerű, és szinte el sem hisszük, hogy valóban 7 méteres. A szél nem tud oldalról belekapni, olyan karcsú. Szóval valódi, első osztályú pálca, olyanoknak, akik vigyázni tudnak rá, nem ütik oda semmihez naponta, és nem akarnak félkilós halakat mellre röptetni sorozatban.