Megjelent: 2008. szeptember 17. | Forrás: Zákonyi Botond | Írások
Kicsit patetikus a cím, nem véletlenül, hiszen bármennyire sáros, áradó vízen horgásztunk egy hétig csekélyke sikerrel, azért nagyon a szívünkhöz nőtt a Delta legnagyobb és legizgalmasabb Duna ága, az északi Chilia.
Gazdag a Delta madárvilága..
A 116 km hosszú folyó határfolyó Románia és Ukrajna között, miközben két tucat kisebb- nagyobb torkolaton át beömölve a tengerbe, 243 000 hektárnyi fiókdeltát hoz létre-, tudjuk meg Kiss J. Botond nagyszerű: A Duna-Delta könyve című művéből. Kiss munkája alapmű, az első kiadáshoz a nyolcvanas évek elején úgy jutottam hozzá, hogy egy erdélyi barátom kilopta a könyvtárból. Könyvet lopni az én szememben bocsánatos bűn- nézzék el nekem. Most a harmadik magyar nyelvű kiadás van a kezemben, és ugyanolyan élvezettel, izgalommal olvasom, mint 24 évvel ezelőtt az elsőt.
A rideg tartás ma is él A Chilia-ág nem okozott csalódást, és ezt jó szívvel írom le, tartottam tőle, hogy a mai felgyorsult világban ide is elérnek azok a változások, melyek aztán visszafordíthatatlan kárt okoznak a Delta világában. Nincs még errefelé elég pénz - szerencsére -, mondom én a kiránduló, csavargó, horgászgató, madarakat fényképező kívülálló szemével, így aztán még rácsodálkozhatunk az örökségre, amit a Duna hozott létre. Vannak már luxus yachtok és motorcsónakok a Chila-ágban, és van euróért őrzött parkolóhely is luxusautókkal, de párkilométer csorgás után már az a vidék tárul elénk, amit Kiss J. Botond oly érzékletesen megírt.
Elindulnak a rózsás gödények...
Balatoni emberként évtizedek óta szorongok a balatoni nádasok pusztulása miatt, itt elkápráztat a nádrengeteg, mely takarója, menedéke, kerítése, tűzrevalója a delta lakóinak, legyen az ember vagy más élőlény. Pedig ez a nád már alig emlékeztet a hajdanira, de mégis rengeteg ez nekünk, aki a csatornák, tavak útvesztőjében bolyongunk. Korábbi horgászásaink során sok mérget ettünk a sulyom miatt, amit a kirándulóhajók, motorosok felszaggattak, és a lassan áramló vízzel rárakódtak a bevetett zsinórokra.
Landolás közben... Ráadásul utálatos sebet is ejt a gyanútlanul vízbe gázoló lábán a tűhegyes fogazott tüskéjű termés, amit azért gond nélkül befal a vándor- és vízipatkány, a nyári lúd és a vaddisznó. Az ember is ráfanyalodott, régi történetekben felbukkan egy-egy lipován öregasszony, aki főttsulymot árul Tulceában a Komarovka negyedben papírtölcsérből.
Lipován templom az egyik szigeten Mindig megcsodálom a fűzfák sokaságát, ha gyerek lennék, bizonyára szörnyekkel álmodnék egy-egy kiadósabb deltai csónakázás után. Kiszálkásodott gyökérzetük, odvas üregeik alkalmasak a szellemek megidézésére. Egyik ilyenből macskabagoly pislogott rám egész közelről, nem tudom, melyikünk kapott nagyobb frászt a váratlan találkozástól. Fűzből van számtalan: fehér fűz, kecskefűz, rekettyefűz. Mindenestre jólesett rekkenő hőségben megkötni hozzájuk a csónakot, menedéket lelni a forróság elől, elbújni benne madárlesre a nehéz objektívvel.
Templom belső Bármerre jár az ember, fehér tündérrózsával meg a sárga tavirózsával úton-útfélen találkozik, már ami a tavak, kiöntések, csatornák rengetegét illeti. Jellegzetes növénye a deltának a fehér tündérrózsa, hatalmas leveleit megemelve választ kapunk arra, mit keres oly nagy sokadalomban a keszegnépség a rózsásban. Tele van apró élőlényekkel a levél alja, terített asztal a potyázóknak.
Szabadon szárnyalva... Horgászként nem rajongok a kárókatonákért, van itt belőlük szép számmal, de valahogy másként látja itt őket az ember, mint a százhalombattai Dunán kecsege ivadékfalás közben. Erőlködnek rendesen, míg nekifutva felemelkednek, repülésük nehézkes, bezzeg a vízben annál jobban érzik magukat. Napozó, szárítkozó helyüket könnyű felismerni, messziről világlanak a fehér lecsupaszított fák. Táplálékuk bőséggel akad, halásznak is becsülettel.
Rendszeresen kotorni kell a csatornákat Van néhány tó, ahol az ember biztosan találkozik pelikánnal, melyből kétféle él errefelé, a borzas gödény és a rózsás gödény. A borzas gödény magának való, többnyire egyedül, néha társaságban halászik ellentétben a rózsás gödényekkel, amelyek csatárláncot alkotva meghajtják, összetömörítik a halat. Nem tudom, milyen egyezség köti őket a kormoránokhoz meg a dankasirályokhoz, de a kárókatonák beszállnak a mulatságba. A víz alatt üldözik a halakat, a gödények csak csőrhosszig "dolgoznak" a dankasirályok meg a csérek a hajsza közben megsérült halakat takarítják el. Indulásuk elég nehézkes, mint ahogy leszállásuk is hagy kívánnivalót maga után. Jókat korcsolyáznak a vízen, mire megállnak.
"ismeretlen" iszapművész műve Ékessége a Deltának a hófehér kócsag, melyből kétfajta él errefelé, a kicsi és a nagy. A nagy kócsag nem kapkodja el a dolgát, lesből vadászik, a kis kócsag szertelenül rohangál össze-vissza, de a megzavart, megriasztott apró víziállatokat rendesen megszigonyozza.
A delta egyik cimeres virága Szürke gém, vörös gém, kanalasgém mindennapos útitársak, de velünk tartanak a vöcskök is. Közülük a búbosvöcsök a legnagyobb. Kétoldali bóbitája és pofaszakálla tekintélyt sugároz és megkülönbözteti a többitől. Nem a repülés bajnokai.
Úton hazafelé... Gólyák és hattyúk sokfelé láthatók, de nekem sokkal kedvesebbek a nyári ludak. Csapatban, V alakban repülnek, hangjuk jellegzetes, és elég csapodárok. Összeállnak a házi lúd csapatokkal, a gazda, akinek ilyen lúdjai lesznek, még pipe korban levágja őket, mert ha megnőnek, hívja őket a vér szava és elrepülnek. A deltai lúddal a nagy lilik-kel nem találkoztunk, pedig állítólag ezres csoportokban is repül. Igaz ők ősztől tavaszig tartózkodnak itt.
Magányosan... Récéből sokféle van, talán a leggyakoribb a cigányréce.
Az egykor nagyszámban itt élő keselyükről manapság nincs hír, mint ahogy ritkaságszámba megy egy-egy rétisas is. Tartja még állásait a rétihéja, vannak sólymok, vércsék, és ha szerencsénk van, megleshetünk halászsast is. Kabasólyom az egyik leggyakoribb ragadozó, de láthatunk vörös vércsét is, amint magányosan üldögél valamelyik telefonhuzalon.
A kompot ma is kézzel húzzák... Nem tudom, hogy az élet minősége mennyit változott az elmúlt húsz évben. Az üzletekben mindent lehet kapni a Red Bulltól a legújabb DVD-ig. De az utak épp olyanok, mint harminc vagy ötven évvel ezelőtt. A kompot ugyanúgy kézzel húzza a révész, mint időtlen idők óta. A Tulceától Chilia Veche-ig tartó úton most is legalább háromszor igazoltatnak gyerekképű, de fontoskodó arcot vágó határőrök, polgárőrök, meg valamilyen más testülethez tartozó emberek. A vízen sincsen másként, jön a román, az ukrán határőr, jön a természetvédelmi őr, az erdészet megbízásából a halőr.
Égbetörő szárnyalás... A faluban, mármint Chilia Veche-ben van egy diszkó, iszonyúan lepusztult, de a fiatalok épp olyan barom módra viselkednek, mint kortársaik szerte a világban. Másnap hajnalban kocsideréknyi az eldobált üveg, üvegszilánk borítja a csónakkikötő felé vezető utat. Még jó hogy Kóta Petiék, a horgásztanya tulajdonosai söprik a kikötő felé vezető utat.
A lipován házak semmit sem változtak Börtön is van a falu egyik végén, állítólag korszerű. A rabokat naponta viszik nyitott teherautón át a falun, dolgozni a földekre. Egy őr ügyel negyvenöt rabra, szökni nem nagyon szoktak, a Deltában hamar utolérik a rabot. Már csak emlékek az ötvenes-hatvanas évek börtönbarakkjai lejjebb Periprava mellett, sok száz erdélyi magyar sínylődött ott embertelen körülmények között. Mint ahogy a csatornák nagy részét is rabokkal építették, látszik még néhány gigantomán vállalkozás maradványa, többek közt egy félbe maradt óriási celluloid feldolgozó üzemé. A csatornákban időnként feltűnik a kotróhajó, a Duna teszi a dolgát, hordja befelé a hordalékot.
Ellenfényben... Munkát elsősorban a halászat ad, nyilván csurran-cseppen valami a földművelésből is, akadhat elfoglaltság az önkormányzatoknál, és talán valamit hoz az idegenforgalom is.
Nem tudom, régebben, míg kötelező volt beszolgáltatni a halat, mennyit adtak le a halászok. Nyilván sokat. Most sem fognak keveset. Nagy kérdés, hogy a kimeríthetetlennek tűnő deltai halállomány meddig pótolja önmagát. Tíz évvel ezelőtt volt olyan délután, hogy hárman ötven csukát fogtunk mártogatva, hogy pergetve mennyit, azt nem tudom, mert nem győztük számolni. Manapság egy jó csukás délután adhat egy tucat kisebb-nagyobb csukát, de ez már csak halványan emlékeztet a korábbi nagy fogásokra. Az is igaz, hogy virágzik a horgászturizmus, mert a Delta vizeiben benn van a sok és nagy fogások ígérete. De az biztos, hogy hozzáértő kísérő nélkül nem sok halra számíthat az idegen. A Duna Chilia-ága hál'istennek vadvíz, ahol minden korábbi tapasztalat újragondolható. Fényes nappal lehet remek süllőket, balinokat vagy éppen csukákat fogni, és nincs ez másképp a sodrófa formájú pontyokkal sem. Az éjszakai horgászat kísérő nélkül istenkísértés, meg a szúnyogok gondoskodnak is róla, hogy ne éjszakázzunk kint a folyón vagy a tavakon.
Én már megérkeztem... A bajai halászlé elkötelezett híveként mindig fenntartással viseltettem az ecetes hallevessel szemben, amely a Delta egyik legnevesebb étke. Most is volt alkalmam megkóstolni, és nem győzött meg. Bezzeg a dunai hering roston sütve annál inkább, és kedvenceim közé tartozik a bádoglapon sült hal is. Mindkettő elkészítése egyszerű, ízük természetes, illik ehhez a világhoz, mely még állja a múló idő rohamát.
Európai Uniós Pályázataink