Vannak helyzetek, amikor ki kő űnyi, és vannak, amikor meg kő keresnyi


Ifj. K. Szénája sok vendéghorgászt elégített már ki.

A cserkészős kalandok talán a horgászat igazi oldalát domborítják ki, azt az arcát, amiben minden együtt van. Persze nem mintha nem lenne izgalmas leülni egy horgászládára, és megfejteni az előttünk terpeszkedő vízszelet titkait, vagy legmélyebb álmunkból felriadni a kapásjelző sivítására és úgy fogni meg életünk halát… Nem, ezek is érdekes technikák, és semmit nem von le az így fogott halak értékéből, az, ahogyan fogták őket. Viszont szívem csücske mégis az olyan peca, amikor kicsit utána kell menni a zsákmánynak, kicsit vadászat, de mégsem, hiszen egy vadat jószerével folyamatosan vizuális kontroll alatt lehet tartani (tudom, a vadászok, most nagyon hümmentenek), míg a halak csak néha mutatják meg magukat. Ha azonban megmutatják, nincs visszaút, egy kis tapasztalattal nyomot olvashatunk a vízben, és elcsíphetjük őket.


Az akadók zöme partszélben. 10-20 méternél közelebb ne menjünk.

A legszebb baranyai vizek közé tartozik a kis kovácsszénájai tavacska, és ezzel az állítással szerintem kevesen vitatkoznak. Tavacska? Igazán víztározó ez, az orfűi rendszer utolsó eleme, egy eldugott zsáktelepülés eldugott zsákutcájának végénél. Költői túlzással, de valami ilyesmi.
Ennek vannak hátrányai is, többek között kedvelt célpontja az orvhalászoknak, akiket már nem egyszer riasztottak, zavartak meg, de kit tudja hányszor nem? Mindegy is, elvégre telepítik a tavat rendszeresen, így azért van még mire horgászni, nem is akárhogyan.
Kis, tizenhat hektárnyi mérete ellenére engedett a csónakhasználat, ill. helyben lehet bérelni.
Mondanom nem kell, egy cserkészős horgászat elengedhetetlen kelléke – legalábbis ilyen széles víz esetén – a csónak.


Magért beszél

Fogtam magam, bepakoltam, beültem. Motor be, indulás. Szigorú energia-takarékosságból, és ha már elfáradt az akksi, szoktam én evezni is, de olyan kényelmes és csendes haladást ad a kis elektrohajtás, hogy ritkán válok meg tőle.
Megaztán lehet kutakodni is, hatékonyan, nem háttal a célnak evezve! És a kiszemelt terület közelében a csendes haladás fél siker. Különösen, hogy az egyes fokozat és a nulla között néha találok egy feles fokot, a csiga lapátjainak forgását szemmel tudom ilyenkor lekövetni, és szélcsendben úgy haladok vele, mintha pár tatba kapaszkodott béka tempója lökné előre a hajót. Ez nyilván csak egy szemléltető hasonlat, hiszen még életemben nem láttam, hogyan hajtanak vízijárművet a békák – pláne egyesült erővel –, lévén, hogy nem kötöttem egyszer sem csónakhoz ilyen kétéltűt. De ötleteket sem akartam adni ezzel, úgyhogy felejtsük el az iménti kitérőt…

Szokták mondani, hogy a halak mutatják magukat, és ez így is van, hozzáteszem, ez a mi nagy szerencsénk. Hogy miért ugranak ki a vízből, miért kavarnak burványokat a hátukkal, azt még nem fejtette meg senki szerintem, talán ezért is izgalmas ez a békéshalaknál tök triviális jelenség.
Persze nem kell etenborózni állandóan, a puszta horgászvágynak az is elég ha meglát egy fürdő pontyot, máris lázba jön.
Ilyenkor cserkészem magam közelebb.
Tartsd a távolságot Csuvi, de ne vegyék észre, hogy tartod a távolságot! Evörgrín szavak ezek, és még akkor is van földi vonatkozásuk, ha egy kitalált ember egy kitalált vukinak mondta, réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban. Ami szintén kitalált volt.
A koréliai olyan tanácsot adott – nyilván egy kicsit más szituban –, amit minden cserkésző horgásznak el kell felejtenie. A távolságtartással semmire nem megyünk, hiszen az a cél, hogy közelebb kerüljünk a halakhoz. Lehet persze újítani, én megtettem egyszer Szeliden. Cérna match-cuccot jól megküldtem a forgolódó pontyok közé. Fel is vették kétszer. Szakítottak is kétszer. Közöm nem volt hozzájuk. Egyszer. Sem.

Amikor Kovácsszénáján cserkészgetek, főként az ágbogas part alatt mozgó pontyokat figyelem. Egy kis tolóhullám, egy kis cupizás, egy kis pancsolás. Ez utóbbi a legfeltűnőbb, száz méterről is könnyen észre lehet venni, de talán még messzebbről is.
Megjegyzem a pályát, és óvatosan, folyamatos kémelelés mellett tartok az irányába. Húsz méterre a belőtt helytől meztelencsiga üzemmódra kapcsolok. Élesített felszereléssel várom az alkalmat, esetleg még egy jelet, de az sem kell. Lényeg, hogy minél előbb a fürdés környékén legyen a csali.
Utána jöhet egy marék kukorica. A csúzni jó segítő, hiszen lesből lehet vele lőni. Nem kell felállni, nagy karmozdulatokra sincs szükség. Pár töltéssel bejuttathatjuk azt a kevéske magot, ami szükséges.
Már persze, ha szükséges. Előfordul, hogy etetés nélkül, vagy pont etetés közben tűnik el az úszó.
Apropó úszó és végszerelék. Lehetőleg hosszú, természetes színű jelzőt válasszunk. Én legtöbbször túlsúlyozom, és ha idegen a terep, és nem vágom pontosan a vízmélységet, akkor előbb egy hosszú ereszéket hagyok. Így láthatom kb. mennyit kell még állítani, és a másodikra el is tudom találni. A túlsúlyozott hosszú úszó azért is jó, mert nem kell centikkel bajlódni. Ha kicsit jobban kiáll az is jó, ha épp az antenna lóg ki az is jó. Kényelmes. Nekem való.


Partról is kényelmes, de kicsit statikus

Mindennek azért van jelentősége, mert a becserkészett halak nem nagyon szeretik, ha ötször tízszer rájuk dobnak. Új zaj, ismeretlen csobogás, ami talán érdekes is lehetne, de mindig társul valami fura hasító zizegéssel, gondoljuk meg, milyen érzékelésekre lehetnek képesek az oldalvonalukkal. Mi még csak elképzelni sem tudjuk, hogyan csapódik le az agyukban a horgászatunk során keltett zajok, mozgások ingerülete. Százas, hogy többet tudnak rólunk és gyanakvóak lesznek, ha széthajigáljuk a pályát.
Ezért csak egy dobást, és az pontos legyen. Esetleg kettőt, de akkor a második még pontosabb.


Nem minden csónakos horgász cserkelő

Leginkább akadók mellett találunk haljeleket. A látható akadóval, partközeli bokrossal könnyebb dolgunk van. Néha a nyílt vízen fürdik a potyka. Vagy vonul a csapat, ez igen izgalmas. Vagy a mélyben tartás van. Ez nem különben. Ezek már nehezebb ügyek. Ezért maradok inkább a part mellett.

A beállt úszó, ha jó helyen van, akkor jó helyen van. Ne bántsuk. Én sem szoktam.
Kevés olyan esetet tudok elképzelni, amiért egy jó helyről kivenném a horgot. Pl. szül az asszony, lázas a gyerek. Ámbár ha én szülnék, vagy lennék lázas, biztos maradnék!


Olajvízen minden mozgás látható

A horog erős, 4-6-8-10 ilyenek. Lehet vastag is, rögtön kiderül miért.
A horgon mi van? Kukorica. Konzerv. Pár szem, ami eltakarja a vasat, aztán szevasz. Persze tehetünk a nagyon jó minőségű, igazán hatásos Carp Expertből is fel egy-két szemet. Ez keményebb, tartósabb, és ízesebb. A lényeg, hogy eltűnjön a hegy, hiszen akadós terepen nem szerencsés, ha minden bibaszaszt összeszedünk a fenéken. Elakadás, feszegetés, rángatás, beszakadás. Randa ügy.


A történet annyi, hogy a halnak egy centit sem szabad engedni. Ezért is kell a rugalmas, tettrekész bot.


Tipikus akadó, pontytartó, horogmarasztaló – ezekre a helyekre mindig érdemes rádobni, ha látunk ott hal jelet, ha nem

Végül is ennyi.
Jön a kapás, bevágunk, megtartjuk, húzzuk. El az akadótól, el a kapás helyétől. A csónak körül kifárasztjuk. Beemeljünk kézzel, megszákoljuk szákkal. Vagy kiakasztjuk a horgot a szájából, még a vízben. Én ez utóbbit nem tehetem, mert le kell fotózni a halat, meg az akadást, meg közöskép satöbbi, és ezt egyedül nehéz.
Ja, mert a lényeg talán, és ezt majdnem elfelejtettem: a cserkészős peca magányos műfaj. Ettől még lehet szórakoztató, kiváltképp ha halat is fog az ember!