Csukák a jég alól
Megjelent: 2010. március 01. | Forrás: EnergoTeam | Írások


Kovács Adriánnal a Salmo Team Hungary oszlopos tagjával nyomoztuk a jégbe zárt csukák kapó kedvét. Kivittük jó pár tipikus léki botot magunkkal, annyi léket fúrtunk, hogy kezdő olajtársaság is megirigyelhette volna. Könnyű felszereléseket fabrikáltunk, mozgékony, friss bodorkákat kínáltunk a ragadozóknak, szóval minden együtt volt, hogy fogjunk is végre valamit.


Alszik a holtág, de a mélyén
azért zajlik az élet


A vízterület, ahol próbálkoztunk egy kis eldugott holtág, ami nincs is horgászkezelésben, de tudjuk, hogy igen termetes csukák lakják. A víz mélysége csupán másfél-két méter, és alja még télvíz idején is növényes. Ezért az úszó eresztékét úgy kell meghatározni, hogy a csalihal ne bújhasson be a megfáradt növényi szálak közé, mert akkor aztán várhatnánk a kapást!


A 18 grammos úszó pont megfelelt az elképzeléseinknek


Felszereltünk néhány botot az ICE Pike és az ICE Zander kínálatból, de Adrián egy felszerelt „normál méretű" Banax botot is bevetett, minek átszerelgetni, ha egyszer már meg volt csinálva. Ezt a cuccot egy gyékényes-közeli, még az itteni viszonyokhoz képest is sekély részen engedte a jég alá. A kisebb célszerszámokat a közepe felé, mélyebb vízen élesítettük be. Szerettük volna inkább ezeket kipróbálni.


Az orsóval szemben nincsenek
végletes elvárások. Gyakorlatilag,
ami van, megfelel. Itt egy
ET Excalibur állt csatasorba


Az összes végszerelék, ami aznap a vízben ázott, teljesen azonos egységekből állt. Azt gondoljuk, hogy csuka nem lát a hóval borított jég fölé, így akár azt is mondhatnánk, hogy mindegy, milyen botot használunk. A fontos, hogy azért egy hatékony bevágást abszolválni tudjunk, és legyen a botnak egy használható rugalmassága, ami jól jöhet egy termetesebb hal fárasztásakor. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott a „jó" hal Adrián hosszú botjára érkezett.


A rövid bot, ha nincs nagy szél,
felállítható a képen látható módon,
és nem fagy a zsinór a jéghez


Az úszó, mint a villám tűnt el a lékben, s láttuk, hogy az orsóról már pereg is a zsinór szorgalmasan a jég alá. Kicsit megállt, ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy forgatja befelé a halat. Ez jól hangzik, de valójában fene tudja mi történik, nem látta még senki. Mindenesetre, amikor újra elindul, akkor szokás megakasztani. Esetünkben is ez történt. Adrián rögtön felnézett és rá is bólintott, hogy ez bizony komolyabb ellenállás, valamire való hal van a horgon! Nem is volt olyan egyszerű zsinórt nyerni, illik óvatoskodni, a lék alsó pereme éles lehet, és a nekifeszülő zsinórt el tudja vágni.


Adrián fáraszt, jó hal lesz ez…


Lassan felbukkant a lék szájában az úszó, ami azt jelezte, hogy már nincs messze a hal. A lék fúrásakor némi vizet felhúztunk a fúróval a lék köré, ami megolvasztotta a körülötte a havat és egy kisebb körben átlátszóvá tette a jeget. Nagyon furcsa látvány volt, ahogy megjelent a csuka az átlátszó jég alatt, s dühösen rázva a fejét próbált szabadulni a horogtól. Amikor a feje a kék közvetlen közelébe került, Adrián egy erőteljesebb mozdulattal a fejét kikormányozta, s a lip grippel megragadta a száját. Innen már nem szabadulhatott!


Aha, ott az úszó, már nincs messze a csuka sem


Gyönyörű, 4-5 kg közötti csukát fogott, ami jég alól már igen szépnek számít. Sőt pergetve se fog az ember minden nap ekkorát. A horogszabadításhoz dukál egy stabil szájfeszítő, és egy hosszúnyelű fogó is jó szolgálatot tehet. Csukánk egyébként mutatva agresszivitását, a megszabadulva a horogtól egy ugrással elkapta Adrián botjának parafa nyelét, és úgy szorongatta, hogy alig akarta elengedni. Benne hagyta a fognyomát, nem lett volna kellemes, ha a tenyerébe próbálkozik ugyanezzel.


Hű, ez bizony darabos lesz…


Ezek után folyamatosan fúrtuk a lékeket és költöztünk egyre távolabb, hogy újabb kapásokat csikarjunk ki. A szép kezdet ellenére úgy érzetük, hogy valahogy mégsem esznek a csukák igazán. Fogtunk egy bugylit, volt pár merítés és marcangolás, de kicsit többre számítottunk.


Ahogy a feje a lék fölé kerül, egy határozott
mozdulattal kifordítható a feje


Végül egy nagyobb ugrásra szántuk el magunkat, és a holtág egyik távolabbi zugába cuccoltunk át. Az új lékekbe friss csalihalak kerültek, s reménykedtünk, hogy ezen a részen talán több kapást kapunk.


A nagyobb halak esetében
jól jön egy lip grip


Sajnos hamar kiderült, hogy nem igazán a helyekkel van itt a gond, inkább a levegőben volt valami, talán a nagyon alacsony légnyomás nyomasztotta a csukákat. Arra jutottunk, hogy a sekély vízen a kapások akkor következtek be, ha viszonylag távol helyezkedtünk az adott léktől, mintha közelségünk zavarta volna a ragadozókat. Aztán a távolmaradás meg is bosszulta magát majdnem.


Adrián tudja, innen már megvan!


Már figyelgettem vagy 10 perce, hogy az egyik úszó antennája időnként abnormálisan mozdul egyet-egyet oldalra, de merülni nem akart így nem mentem közelebb. Aztán megelégelve a dolgot, ellenőriztem a léket. Rögtön megértettem mi történik. Az úszó rendesen belefagyott a lékbe, és a csuka elragadva a kishalat, az ereszték beállításához felcsomózott gumigyűrűt is megmozdítva szakaszosan lopta a zsinórt, úgy, hogy az úszó szinte egy helyben maradt. Amikor megiramodott a zsinórral, akkor bólintott néha az úszó, de annyira körbe volt fagyva, hogy inkább az ereszték gumi engedett.


Jogos a mosoly, egy ekkora csuka
már komoly siker a jég alól


Ahogy betörtem a vékony jeget, az úszó úgy tűnt el a jég alatt, mintha egy föld-víz rakéta csapódott volna az óceánba. Itt már nem volt értelme, hogy várjunk a bevágással, ki tudja mióta küzdött már a csukánk a bodorkával. A bevágás elsőre nem is ült rendesen, annyi cikk-cakkot csinált a ragadozónk a növényzet szárai között. Amikor újra megéreztem az ellenállását, még egyet akasztottam, az volt az igazi bevágás. Legalább 40 méterről húztam vissza, de éreztem, hogy a húzott növénnyel együtt halam is van.


Gyönyörű, téli, telített színekben pompázott a halunk


Végül kibukkant a lékből egy két és feles forma megfáradt csukaarc. Szegény jól megküzdött a zsinórral, de nem volt hajlandó a bodorkát elengedni. Ezt a nap korábbi részével nehezen tudtuk összeegyeztetni, hisz nagyon gyengén kaptak a halak. Kivéve ezt. Ez a hal végre az ICE Pike botra kapott és elég hosszasan küzdöttem a visszahúzással, így a rövid nyelet is sikerült élesben kipróbálni.


A Banax bot nyelében otthagyta a fognyomát


Jó hideg nap volt, végig mínuszokkal, így jól esett a nap végén belesüppedni az autó fűtött üléseibe. Nem lékelünk túl gyakran, így nagyon örültünk, hogy azért voltak események, és szép halakat fogtunk. Talán a saját elvárásaink voltak kicsit túlzóak, a víz képességeit ismerve, mert valljuk be, három fogott csukával, és további néhány kapással azért elégedett lehet egy léki horgász, különösen, ha az egyik hal majd 5 kg-ot nyom.

Használt termékek:


ET Excalibur FD

ET Halkiemelő

ET Ice Zander

ET Ice Pike





Úszók minden helyzetre! - iBite
Megjelent: 2025. augusztus 21. | Forrás: Frankó Zoltán | Írások

Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...

Extrém pontyozás a Balatonon
Megjelent: 2025. augusztus 14. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...

Nyári kalandok - Wizardos halak a Dunán
Megjelent: 2025. augusztus 07. | Forrás: Bokor Károly | Írások

A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...

A Duna óriásai - egy felejthetetlen nap az amurok között
Megjelent: 2025. július 31. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...

Amikor préda a kősüllő
Megjelent: 2025. július 24. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...

Horgásznak a rendőrök!
Megjelent: 2025. július 11. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...