Ez a nap is pontosan úgy kezdődött, mint a többi átlagos horgásznap: koránkelés, gyors időjárás előzetes, és mivel jónak ígérkezett az idő, egy szűk órányi autózás volt még csak hátra. Azt terveztem, hogy próbára teszem zordabb körülmények közt is a nemrég kapott Spin Blade pálcámat, ami a botcsalád legizmosabb tagja, a maga 30-80 grammos dobósúlyával. A botra a szintén alig használt, igencsak impozáns küllemű 4000-es Ryobi Zauber orsó került, aminek a dobjára a már sokat próbált Sufix Performance Braid 0,18-as zsinórja volt felcsévélve.

Minden a tervek szerint alakult: időben megérkeztem a vízpartra, de nem csak úgy egyedül, erősítést is hoztam magammal Levente barátom személyében – jaj a csukáknak a mai napon! Persze csak képletesen, mert csak egy darabot terveztem hazavinni belőlük, hogy kulináris élvezeteknek is hódolhassak.

Gyors névsorolvasást végeztem: műcsalik – jelen! Digitális mérleg – jelen! Horogszabadító csipesz – jelen! Fotómasina – jelen!
Mivel minden rendben volt, máris lendültek az első dobások. A reggeli csendet halk csobbanások törték meg – elsősorban a mélyebb vizet vallattuk különféle csodacsalikkal, abból az elgondolásból, hogy az elmúlt napok lehűlései ebbe a rétegbe kényszeríthették a halak apraját, és ahol a kishal van, ott lesz a csuka is!

Másfél óra eredménytelen dobálás után rá kellett jönnünk, hogy igencsak mellé trafált az elméletünk… Vagy csak egyszerűen nem éhesek a csukák és kész. Van ilyen is néha. Pedig van csuka a tóban, ez holtbiztos!

Lassan a nap is kikandikált a felhők közül, sugarai szétáradtak a tó tükrén – szinte meg is feledkeztem, hogy miért is jöttem ma, annyira lekötött a látvány…
Hamarosan újabb elméletet alítottunk fel, ami elég kézenfekvőnek tűnt: a napsugarak valószínűleg kicsalták az apróhalakat napfürdőzni a sekélyebb vízbe, és akkor ott lesznek a csukák is! Ráadásul ők sem vetik meg a meleget ebben a hűvös időben… Irány tehát a tóvégi lapos részek!

És igazunk volt… Az egyik kisebb öböl alig kétaraszos vízében erőszakosan marta el egy csuka a Slidert!


Csukám idegesen forgolódott a sekély vízben – így próbált szabadulni, de a Slider horga igencsak jól tartotta


Oldalra dőlve jelezte, hogy elkészült erejével

Igencsak látványos volt a jelenet, amikor a csuka valósággal felrobbantotta a sekély vizet, a haladó wobbler mögött. Parádézott is rendesen! Ijedtében ki-kiugrott, majd hatalmas fröcskölésekkel kavarta a vizet az iszappal együtt, míg be nem látta, hogy esélye sincs a felszerelésemmel szemben... Levente barátom elképedve nézte végig a jelenetet, majd így szólt:

– Hm, nincs két perce, hogy megdobáltam ezt az öblöcskét, de a csukának semmi nyomát nem láttam! – majd némi okoskodás után megfejtettük sikertelenségének okát… Hogy miért nem kapta el az ő műcsaliját? Mert én egészen a zsombék széléhez dobtam, és ott kapaszkodott rá a koma, Levente viszont többnyire a nyíltabb vizet dobálta, mert ott látta az apró kárászokat mozogni. De a csuka ügyet sem vetett a kárászkákra, inkább a növények alatt rejtőzött a sunyi útonálló.


Nem teketóriáztam, hamar nyakon csíptem!


Majd következett a rituális fotózkodás, hogy maradjon némi emlék az „utókornak” is…

Az első halat kötelező módon szabadon bocsátom, már csak babonából is, különben is lesz ma még csuka, úgy érzem! Így a holnapi meg holnaputáni csukasült is biztosítva van! Gyors mérés után mehetett vissza, hadd gyarapodjon pár kilót a már meglévő kettő mellé… Talán egy-két év múlva ismét lesz még szerencsénk egymáshoz!


Első áldozatom, amint éppen amnesztiában részesül…

A sikeres kaland után elhatároztam, hogy a mai nap a Slidereké lesz! Mint utólag kiderült, nagyonis jól döntöttem… A sekély vízben elképzelni sem tudok jobb csalit! Ezért meg is szakítottam a horgászatot, hogy nyomjak gyorsan egy-két fotót eme sztárcsalikról, és a férfiasan helyt álló Zauber orsóról…


Íziszlájder, öcsém, íziszlájder… Kód szerint a következők: SD7F RP, SD7RGS, SD7FRH, SD7S YS, SD7S GT.


Az első csukám rejtekhelye: közel a parthoz, a növények mellett lapult

A kezdeti siker igencsak feldobott mindkettőnket, újult lelkesedéssel dobáltunk. A következő csuka csak egy fél óra múlva jelentkezett Levente botján… Az egyik pillanatban arra lettem figyelmes, hogy barátom erőteljesen bevág, majd egy jókora örvény jelent meg – tétova tekergőzés után, iszonyatos fröcskölés közepette próbált szabadulni ez a csuka is…

Igyekeztem minél több fotót készíteni a menekülő hal látványos ugrásairól, de valahogy a legjobb akciókat mindig lekéstem, hát ez van... Az első kirohanásai közben már látszott, hogy valamivel nagyobb példány, mint az enyém. Csak meg ne lépjen idő előtt! Bizony, volt ok az aggodalmunkra, ugyanis a horog csak alig akad a csontos szájszélben… De végül ez is elegendőnek bizonyult, hogy partra segítsük a gyönyörű ragadozót.


Meglátott minket, és úgy döntött, gyorsan visszadugja a fejét a víz alá… Igencsak rondák lehettünk első látásra!


Itt már beletörõdve hagyta, hogy sorsa beteljesüljön

Amint parton volt gyorsan előkerült a mérleg is, hogy pontosan megállapítsuk a súlyát, még a visszaengedés előtt: a mérleg három kilót mutatott. Igazán szép példányt sikerült elcsípni! Nem is rossz – félóra alatt két szép csukát zsákmányoltunk… Soha rosszabbat!



A győztes wobbler: Salmo Minnow, 9 centis (M9F HP)

A nádas közt igen sok, a csukának különösen kedvező rejtekhelyeket fedeztünk fel, és nem utolsó sorban iszonyatos mennyiségű apró kárász is tartózkodott a nádas öbleiben. A terv egyszerű és nagyszerű volt: combcsizmát feltűrni és irány a víz! A legjobb helyek csakis vízben állva voltak elérhetőek – de erről bővebben a következő részben mesélek majd!

– folytatása következik –