Ahogy haladunk befelé a csukalegyezés sűrűjébe, újabb és újabb ajtók nyílnak meg, tisztábban látunk dolgokat. Cserélgetjük a botokat, zsinórokat, kipróbálunk új legyeket, és tovább finomítjuk a bevontatás technikáját. De mindenekelőtt egy dolog foglalkoztat: minél hosszabbat dobni, és minél pontosabban!

A csukalegyezés alapvetően a nehezebb, 6-9 osztályú felszerelésekről szól. A 6-os bot még alapszintű dobótechnikával is jól kezelhető (bár csali-készletünk kizárólag a könnyebb legyekre korlátozódik ez esetben), a nehezebb zsinórok lengetése viszont sok legyezőhorgász számára okozhat meglepetést, akik korábban abban a hitben éltek, hogy jól tudnak dobni.

Ha ez a nyúlszőr légy megszívja magát vízzel, könnyen meggyűlik a bajunk…

Elsőként a vizes zokniként suhanó nyúlszőr légy fog az idegeinkre menni, némi gyakorlat szükségeltetik ahhoz, hogy a súlyos légy felvegye a zsinór ritmusát, és együtt haladjon vele. Mondanom sem kell, ez külön mozdulatsor elsajátítását igényli, a 4-5-ös pisztrángozó botunkkal megszokott lengető mozdulat itt nem sokat ér.

Első és legfontosabb dolog, hogy ne próbáljuk függőleges síkban lengetni a zsinórt, mint általában, mert ez előbb-utóbb oda vezet, hogy a szembejövő súlyos légy eltalálja a spiccünket… Láttam ilyet többször is, egyik esetben egy szép 8-as bot bánta. Ma is megvan a spicce.

Próbáljunk inkább kifelé lengetve, egy oldalsó síkban dolgozni, hogy a légy minél távolabb járjon a felszerelés többi részétől. Ha ezt megszokjuk, ettől kezdve már nyugodtan koncentrálhatunk a dobástáv folyamatos növelésére. Persze lesz egy pont, amikor már a felszerelésünk határait döngetjük – a bot nem képes nagyobb zsinórt kiküldeni, a hurok összeomlik, és akár meg is jelölhetjük egy filccel a zsinórunkon: ennyi, és nem több!

Aki nem adja fel ezen a ponton sem, az ilyenkor kezd újabb botok és zsinórok után kutatni. Netán újabb legyekkel kísérletezik… Igencsak sokan agyalnak azon, hogy megkössék azt a nagyméretű legyet, ami jól látható a csuka számára, ellenben nem vesz fel sok vizet, és csekély súlya miatt könnyen eldobható. Észbontó ötletekkel találkozhatunk nap mint nap – sokszor úgy tűnik, hogy az egész légy egy üres horogra kötött csillámló szálból áll... De jó dobható, és működik!

Magam is csodálattal veszem kézbe a mások ultrakönnyű csukalegyeit, de ma még valamiért úgy érzem, hogy a szépen pulzáló nyúlszőrt igencsak nehéz bármivel is helyettesíteni… Egy szó, mint száz, a nyúlszőrcsík az egyik legkedveltebb alapanyagom, és ezért inkább hajlandó vagyok elfogadni a tényeket: a vizes nyúlszőr nehéz, a nehéz légyhez pedig erős bot kell!

Sokan azért is választják a finomabb, 6-os felszerelést, mert megrögzötten állítják, hogy légyre általában csak kisebb csuka jön. Nos, hiszek nekik, bár én úgy vagyok vele, hogy mindig léggyel nyúlok bele a nagyobb csukákba… Nem tudom, mi ennek az oka, de emiatt is nagyobb biztonságban érzem magam egy keményebb bottal – lehetőség szerint 8-as választok, illetve olykor alá vagy fölé megyek egy számmal.

Húz a hal, de már a közelben jár

Nem olyan hatalmas…

Már meg is szelídült

Tarka, mint a boci farka

Egy 8-as zsinór lengetésekor már érzi az ember, hogy nagyon kemény sport ez a horgászat… A csuklónk olykor megbicsaklik, a nyél csúszkál a markunkban, és csak nagy küzdelem árán tudjuk uralni a felszerelést. Ilyenkor fogunk igazán örülni a vastag Half Wells profilú parafanyélnek, szemben a markunkból folyton kicsúszó szivarnyelekkel.

Leggyakrabban a nádasok előtti tíz-tizenöt méteres sávot fésüljük át

És a hal megérkezik

Győztes mosoly… Csak a hal nem mosolyog

A nehéz zsinór elküldéséhez már rendes terpeszt kell felvennünk, és kínosan ügyelünk arra, hogy hátunk mögött ne érjen földet a zsinór. Ha éppen egy imbolygó csónakban vagyunk, egy probléma megduplázódik: a mozdulataink alatt ringó csónak hatalmas hullámokat küld szét… Na, ezt ne engedjük! Pláne, ha part menti csukákra hajtunk, igyekezzünk úgy mozogni, hogy az minél kisebb nyomot hagyjon a víz felszínén. Próbáljunk felvenni egy stabil terpeszt, és csak felsőtestből mozogjunk – lehetetlenül hangzik, de megvalósítható.

Rendszerint ezt a távot kell megdobnunk – olyan tizenöt-húsz méter lehet. Ennél nagyobb dobásra nemigen lesz szükség

Mire kézbe vesszük a halat, már így néz ki a légy meg az előke…

Egy másfeles csuka alatt is képes így behajolni a 8-as bot (Vision 3Zone #8 ’9)

A légy gyakran kerül mélyre, ezért a harapásálló előke nélkülözhetetlen

Mivel nagy távokra küldjük el a zsinórt, a visszaszedett zsinór mennyisége is nagy lesz, ezzel pedig valamit kezdenünk kell! Kényelmesebb megoldás, ha a beszedett zsinórunkat egy derékra csatolható kosárba gyűjtjük. Ennek hiányában kénytelenek leszünk megtanulni a zsinór hurkába szedését. Tökéletes megoldást mégiscsak a kosár jelent – parton és csónakban egyaránt, jobb ha rögtön fel is írjuk a listánkra.

Mindenképpen gondoskodjunk arról, hogy zsinórunk soha ne kerüljön földre. Így biztosan nem taposunk rá, és körülöttünk sem akad semmibe. Ha megtanuljuk óvni a zsinórt, az olcsóbb darabok is nagyon hosszú ideig fognak szolgálni. Jómagam már harmadik éve használok egy nem túl drága Vision Classic WF8F zsinórt, pedig hóban-fagyban dobáltam vele, és tényleg nagyon gyakran. Ezzel együtt, hasonló intenzitással hajtok egy Vision Attack WF8F zsinórt, amely még az előzőnél is olcsóbb, és mai napig nem látom rajta az öregedés jelét.

Kapcsolódó termékek:

Vision Attack

Vision Classic

Vision-3Zone