Megjelent: 2008. január 14. | Forrás: Gotthard Ferenc | Írások
Vége van a nyárnak, és egyre beljebb megyünk az õszben is, errõl tanúskodnak a fák sárguló levelei és a hûvös párás reggelek is, szomorú tény, de sajnos, ezen a helyzeten mi nem változtathatunk. Ilyenkor a legtöbb horgász, igyekszik minden lehetséges alkalmat megragadni a horgászatra, hogy elég élményt halmozzon fel a téli szûkösebbnek ígérkezõ hónapokra, ezzel én is hasonlóképpen vagyok.
A téli hónapokban is aktívan horgászom, ha az idõjárás elég kegyes hozzám, és nem tombol hóvihar. Sajnos a legkedveltebb módszeremnek nem tudok hódolni télen - ami nem más, mint a pergetés -, ezért az õsz, nálam e horgászmódszerrel telik. A hûvös idõ beköszöntével, horgászataim fõ célpontjai a csukák, amibõl sajnos egyre kevesebb van környékünkön, ezért messzebbre kell utazgatnom, ha e nemes ragadozóval szeretnék találkozni. Az idõm sajnos ezt nem engedte az elmúlt hetekben, ezen egyszerû okból nem is horgásztam rájuk, emiatt az elvonás kóros tünetei kezdtek jelentkezni rajtam, ami azzal járt, hogy már éjjel álmomban is horgásztam.
Az egyik ilyen éjszakai almomból felriadva, el is határoztam, hogy reggel horgászbotot ragadok, és bármi legyen, csukát keresek. Elszánt tervem a közelben lévõ ócfalvi tavacskákon akartam kivitelezni, ahová alig két éve, hogy csukaivadékokat telepítettek, ezért nem is számítottam nagy egyedsúlyra, de bármekkorával beérem, csak már csukát láthassak.
Ez a kis csukázás, remek alkalomnak bizonyult, hogy új szerzeményeimet is kipróbálhassam.
Sufix Performance Braid, kedvenc zsinórom, nemcsak a színe miatt.Vadonatúj SPIN BLADE 30 – 80 grammos 2, 70 méteres pergetõ botomra, egy szintén új 4000 – es RYOBI ZAUBER elsõfékes orsó került. Sok jót hallottam már az orsóról ezért elérkezettnek láttam az idõt, hogy én is beszerezzek egyet magamnak. Már elsõ ránézésre elnyerte tetszésemet az orsó igényes kivitelezése, a három fém dob (ami különösen tetszett), na meg persze a kitûnõen mûködõ elsõ fék. Az orsó dobjára a SUFIX PERFORMANCE BRAID 0, 18 mm – es fonott zsinór került. A zsinórt már ismertem régebbrõl és használtam is 0, 36 mm – es változatban harcsapergetésre, ahol sikeresen vizsgázott. Színe miatt, még gyenge látási viszonyok mellett is jól látható, hogy merre is jár a mûcsalink, ez nálam fontos tényezõ, hogy tudjam csalim pontos helyét, és kopásállóságában sem találtam kivetni valót. Röviden összefoglalva mindent tud, amit egy pergetõ zsinórnak tudni kell.
Végre a tóparton kuporogtam, és mûcsalik közt turkáltam, hogy kiválasszam a csukáknak is tetszetõs darabot, végül egy felúszó 6 centis SALMO MINNOW mellet adtam le a voksomat, pontosabban M6F-RR. Azért esett rá a választásom, mert hasonló méretû kishalak úszkáltak a felszínen, és valószínûleg a csukák is ezt a generációt fogyasztják, hiszen ebbõl van most a legtöbb.
Csalimmal a part menti részt pásztázom, itt láttam a legtöbb csukára utaló jelet.
Tízpercnyi eredménytelen dobálás után már a wobbler cserén gondolkodtam, mikor furcsán elnehezült kezemben a bot, pár pillanatig azt hittem, hogy valami elkorhadt vízinövénybe akadhattam bele, de lassan folyamatos húzást éreztem, és tudatosult bennem, hogy az biz nem növény lesz, hanem hal, ezért én sem voltam rest, tisztességesen odadörgöltem neki. Nem kis meglepetésemre komoly ellenállásba ütköztem, elõször még azt hittem, hogy egy pontyot fogtam meg kabátban, de nemsokára a csukákra oly jellemzõ kirohanásokat éreztem botomon, majd megtört a felszín is és hatalmas szaltókkal próbált szabadulni a meglepett csuka. Ekkor láttam, hogy mekkora is valójában, sosem gondoltam, hogy alig két év alatt képes ekkorára megnõni.
Ideges fejrázásokkal próbált szabadulni csukám a horogtól, de a kis Salmo horgai jól tartották.
Csak a wolfram elõke kandikált ki a szájából, a wobbler teljesen eltûnt a fogak közt.
Lassan – lassan elkészült erejével ellenfelem, és egy alkalmas pillanatban tarkón ragadtam, ekkor már mozdulatlanul tûrte kényszerû rabságát. Kíváncsiságomtól vezérelve hamar elõkerült mérlegem is, ekkor ért az igazi meglepetés, a mérés során a csuka 2, 10 kilógrammosnak bizonyult, mondjuk nem egy csukaóriás, de fiatal kora ellenére, igen – igen jó súlyban van.
A hat centis kishal színû Minnow – ot teljesen torokra vette a mohó csuka.
Örömteli pillanat, közös fotó a becsapott csukával.
Micsoda kezdet, soha rosszabbat, pár pillanatig gyönyörködöm még kecses ellenfelemben, aztán gyorsan visszahelyeztem a vízbe haltartó hálóval együtt, a rabsága csak pár órát tart majd, végûl úgy is visszaengedem, de ha lesz oly szerencsém, hogy egy hasonló méretû társat sikerül fognom még melléje akkor készítek róluk egy csoportképet és utána, mehet mindenki a saját elképzelései szerint. Hiu ábrándok nemde? - de sosem lehet tudni, az emberben mindég ott van a remény.
Egyre nagyobb elszántsággal kezdtem dobálni Salmómat újabb kapások reményében, a kezdõ lökés már megvolt csak a szerencse el ne pártoljon mellõlem. Lassan már fél órája szûröm a vizet a nyertes Minnow -val de semmi érdeklõdõ nem akadt, talán megérett az idõ arra, hogy más wobblerket is pályára küldjek a csukák ellen. Legalább tízféle csalit kipróbálok, nádas elõtt húzva, akadók környékén, nyílt vízen, de még a legapróbb pöccintést sem ikerült kicsikarnom, talán elrejtõztek a csukák elõlem. Lassan a szél is fújdogálni kezdett, némi esõfelhõket hozva, a meteorológusok által jósolt idõ csak megérkezik az õszi szellõ hátán. Talán ezért is kussoltak el úgy a csukeszek?
Lágy õszi szél borzolja a tavacska felszínét.
A kisördög nem hagy nyugodni, ismét felcsatolom a Minnow – t, talán vannak még csodák es nekem is részem lesz ma benne. A kis mûhalacska, halk csobbanás közepette ér vizet egy kisebb nádcsomó elõtt, alig tekerek néhányat a Zauber hajtókarján, máris éles ütést kapok, de a bevágás nem ül, újból sikerül a csalimat a nád elé pottyantanom, de ezt már a csuka sem tûri, ki meri zavarni szentéje csendjét? – agresszíven vág oda ismét, de ezúttal meg is akad a kis útonálló. Alig van túl a fél kilón és máris milyen agresszív a kicsike, mehet is vissza azonnal, hogy tovább riogassa a kis tavacska halacskáit.
Az agresszív ifjonc, reggel még õ sem gondolta, hogy fotómodell lesz belõle.
Minnow – ok a terítéken.
Újabb dobások következtek, de érdeklõdõ nem volt csali iránt egyelõre, talán kampánycsendet tartottak a halak. Lassan kezdtem lemondani a halfogásról, mert az én idõm is véges, és nagyon csak a végéhez közeledik, meg egyre inkább lóg az esõ lába is, ideje összekapnom magam. Alig futottak végig fejemben ezek a gondolatok, egy agresszív kapás ránt vissza a valóságba, és már vinné is a zsinórt az orsó dobjáról, de az nem olyan egyszerû ám, a Zauber keményen ellenáll minden kirohanásnak és csak akkor enged egy kis zsinórt, ha az feltétlen szükséges. Bõszen görbítgeti a csuka a botom hegyét, de esélye sem lehet a jó felszerelés ellen, néhány pillanat és máris a parton hever a legelsõ csukám testvére. Mégis érdemes volt reménykedni benne
A wobbler épp csak szájszélben akadt, jobban szeretem, mert könnyebb a horogszabadítás így.
Egy közös fotó a nap elsõ csukájával és mindketten mehetnek vissza éltetõ elemükbe, én meg haza.
Európai Uniós Pályázataink