| Ha egész nap hatalmas műcsalikat dobál az ember, a nap végére már egyre inkább izgatják a kis wobblerek, könnyű cuccok. Így voltam ezzel én is (Hm… tehát ember vagyok. Én pedig azt hittem eddig magamról, hogy… Várjunk csak! A félisten az félig ember is?) – mert a Delta nem csak nagy halakat rejt, hanem sok kicsit is (ez megint elég logikus, ugye?), tehát igazán kellemes terep lehet a könnyűpergetők számára is. | |
Minő szerencse, hogy „kituggya” alapon magammal vittem az apró Salmo wobblereimet is: kis Hornet, Minnow, Tiny meg társai kerültek elő a táskámból, és máris egy új kaland vette kezdetét. Csukák kizárva, harcsák kizárva – lássuk, mi jöhet még ezen kívül… A 2000-es RYOBI APPLAUSE, illetve RYOBI ZAUBER orsókra 0,12-es SUFIX MATRIX PRO fonottat tekertem, és 10-30 grammos BLADE SPIN botokkal egészült ki a szerelés – így horgonyoztunk le két csatorna összefolyásánál.  Balinok jönnek, balinok jönnek…
A lemenő nap vörös fényében Encikém rögtön egy kis balinnal indított, és akkor még nem tudtuk, hogy az est hátralevő részében bármerre dobálunk, ezek jönnek majd, számolatlanul. Mielőtt panaszkodásnak tűnne, gyorsan hozzá teszem, hogy ez így nagyszerű alkalom volt az apró Salmo-k próbálgatására. Sűrűn csereberéltük a kis fahalakat, és csak egy bő óra múltán emelkedett ki néhány darab a bőséges választékból – pontosabban a TINY (IT3F-BT), MINNOW (M5F-GS) és HORNET (H3F-T) annyira fej-fej mellett halad, hogy mindenfajta rangsorolás csak ezek után kezdődhetett. Futottak még a FANATIC és a nagyobb HORNET modellek. Sajnálatomra, a MINNOW hatcentis merülőjével semmilyen kapást nem sikerült kicsikarnom, pedig nagy reményeket fűztem hozzá. Lehet, hogy csak én csináltam rosszul valamit… Nem tudom.  A kisméretű Salmo tesztalanyok
Kétórányi balin-invázió után úgy döntöttem, hogy kiszállok a partra, és onnan folytatom a horgászatot – hátha más halak is előkerülnek… Olyan ez az alkonyat, hogy folyton az a benyomásom, mintha pillanatokon belül ránk sötétedne az ég. Emiatt aztán kapkodok, gyorsan el akarok végezni mindent. Fél gondolattal már a sötétedés utáni harcsapergetésnél kalandozok, így az alkonyati pergetés egy köztes szórakozássá silányulhat a fontosabb napi események között. Még jó, hogy rendszeresen felismerem ezt a hibámat, és igyekszem tenni ellene. Meg akarok változni, igen! Jobbá akarom tenni az életemet! És ilyenkor lassúbb tempóra váltok, csak ráérősen, igen könnyedén vezetem a fahalat…  Ryobi Applause, szép kis darab. A női kezekben is jól mutat. Negyedik dobásra máris megérkezett a várva várt koppintás, és a harcias nekifutamodásból rögtön sügérre tippeltem… Igazam volt, szép tenyeres fenevad bukkant elő a vízből, és valamit nagyon el akart mondani, de nem értettem egy szavát se… Visszavettem tőle a szalmót, és hagytam, hogy szabadon távozzon, megtöltve pánikkal a víz alatti világot. Mire jó ez a hiszti? Csak egy kis könnyed wobblerezés folyik itt. Meg a Duna.  A Hornet minden méretben kívánatos.
Encikém közben tovább aprította a balinokat. Hiába kérleltem, hogy ne bántsa a kicsiket, ő nem tudott lemondani a sűrű kapásáradatról. Újra és újra visszadobta wobblerét a kövek elé, emiatt pedig újra és újra fogott egy halat.  Nem túl nagy, viszont elég kicsi. Éppen jó lesz most.
| A következő bevágásnál hirtelen karikában marad a botja, majd két tolatós lüktetés jelezte, hogy valami nagyobb bestia is beszállt a játékba. Encike próbált uralkodni a helyzeten, de az első pillanatokban a hal diktált… Futott két nagyobb kört, a kis APPLAUSE sírva adta utána a zsinórt. Hirtelen nem tudtam, hogy érdemes merítőt készíteni elő, vagy fogadjuk el, hogy bukunk egy szalmót… De a következő pillanatokban a cucc (meg Encike, persze) kezdett felülemelkedni a halon, így hamarosan megpillanthattuk a bő kétkilós csukát. Pedig én másra tippeltem volna… Öreg balinra, vagy szebb süllőre. Eléggé esteledik már ahhoz.  Olyan, mint a balin, csak kicsit nagyobb, és csuka. Amikor Encike látta, hogy ismét ő vezet, magabiztosan hálóba terelte az ordast. A kis Salmo ott fityegett a szájszélben – ez csakis a sors keze lehetett! A cájg többi része is boldogan lélegzett fel: a zsinór, bot és orsó összeállítás ekkor még nem sejthette, hogy alig három óra múlva pontosan kétszer ekkora megpróbáltatással is szembe kell majd néznie! Igen, az éjszakai horgászatra gondolok… De addig még történt néhány dolog, amit szóvá kell tennem.  Szép az élet kettesben! Pláne, ha ennyi lé van körülötted… Éppen a naplementében, meg egyéb álmodozó semmiségekben gyönyörködtünk, amikor két puskalövés csattant el a túlpart felől. Nem volt vészes, de azért elgondolkodtam… Vadásznak? Itt a falu mellett? Mire? Hm… Igen furcsa! Később érdeklődtem a helyiek körében, hogy mire vadásznak itt a Deltában… Disznóra! – bökték ki nagy természetességgel. Vaddisznóra? Á, dehogy! Házi disznóra… Mi ebben a furcsa? Csak akkor állt össze teljesen a kép, amikor megismerkedtem a deltai állattartás rejtelmeivel. A házi sertést általában nem tartják háznál, hanem kicsapják őket egy szigetre, ahonnan nem tudnak elkóborolni sehova. Itt éldegél a konda télen-nyáron, anélkül, hogy emberrel találkoznának. Csak a falubeliek tartják számon, hogy kinek hány disznaja van, és melyik szigeten. A sertések közben elvadulnak, igazi szőrös vaddisznókká válnak, sőt olykor az igazi vaddisznókkal is kereszteződnek. Szóval, amikor először pillantottam meg egy ilyen elvadult sertést, rendesen megfagyott bennem vér! Aztán ha közeledik a disznóvágás ideje, a gazda kimegy a szigetre egy vadászpuskával, és frankón lő magának egyet a sertései közül. Ennyi az egész. Mi ebben a furcsa?  Kis hajó tart hazafelé a naplementében.
De nem akarom elterelni a szót legfontosabb teendőnkről: a horgászatról – hiszen már vacsora közben is fentük a wobblerek horgait! Mert ha beáll a teljes sötétség, a Delta még elevenebbé válik, mint hinnénk! De erről a következő részben beszélek inkább… Jó, mi? Murányi Antal - folytatása következik - |
Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...
A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán. A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...
Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...
A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket. A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...
Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos volt. Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...
Az első katlovi délutánunk és éjszakánk tapasztalatai és történései alapján kijelenthettük, hogy a mostani túránkat nem az éjszakai kapások fogják uralni. A pontyok aktivitása a nappali órákra esett, végig ez is volt a jellemző - s itt jegyezném meg gyorsan - hogy a tavalyi túránk során viszont csak és kivételesen az éjszakai órák voltak eredményesek, nappal lehetetlen volt kapást kicsikarni. Ritka pillanatok egyike, amikor elállt az eső,...
Európai Uniós Pályázataink