A kis folyó még sebesen rohan. A vízhozam jóval a szokásos felett van, a víz piszkos barna, de áttetsző, talán jó lesz pergetésre. A hídon állva elmélkedek, és azon vacillálok, hogy hazaérve mitévő legyek? Régen nem volt időm már horgászni, a könnyűpergetést az idei évben eléggé elhanyagoltam, többnyire nagyobb halak után jártam, mikor időm engedte. A gondolatok gyorsan cikáznak a fejemben és megszületik a döntés: –Kimegyek!

Gyorsan összeállítom a felszerelést. Kisméretű orsómra vadiúj damilt csévélek. Nemrég akadtam rá egy számomra tetszetős zsinegre, és itt az alkalom, hogy élesben is kipróbáljam. Specialist Bream, ez áll a csomagolásán. Most gondolom, sokan felkapják a fejüket -Keszegező zsinórral pergetni?! Én nem aszerint használom a madzagokat, amit ír rajtuk, hanem kézbe veszem, és ha a célnak megfelelőnek találom, akkor adok egy esélyt élesben is nekik. Ezzel is hasonlóképpen jártam el. Egy 0,18-as megbízható monofilra volt szükségem, ami kellően lágy, bírja a csomót és ellenáll a sérüléseknek. Mellesleg ezt írják róla: „Extrém módon lágy, ugyanakkor kiváló szakítószilárdsággal és minimális nyúlással készül a Specialist Bream. A víztiszta, fénytörő bevonattal kezelt felület kristálytiszta vízben is megtéveszti még a legóvatosabb halakat is.” Miért ne lehetne pergetni is vele?! Az is mellette szólt, hogy 300 méteres kiszerelésben van forgalomban, így elég sokáig kitart. Egy-két horgászat után mindig eldobom a madzagom első 5 méterét, ez használódik a legjobban. Köveken húzgálom, felakadok a fákra, bokrokra, elakadok, rángatom, valamint a jobb halak fárasztása közben is használódik. Űrtechnika jobbra-balra, semmi nem örökéletű, ezt már anno a jó öreg Murphy is megmondta. Szóval ez a damil az elvárásaimnak megfelelt, ezért ő került a dobra.

Keszegező zsineg pergetni

Orsó, bot, mindkettő Excalibur. Az utóbbi a legkisebb, 1000-es méret, míg a pálca a 10-30 grammos, 210 centis modell. Kissé durungnak tűnhet a 10-30 gramm, de a sodrás erős, és akad néhány darabos hal is a vízben. Ezekkel megküzdeni kell az erősebb bot. Hát igen, titkon reménykedek a velük való találkozásban.
Műcsalikból hoztam mindent, wobblert, körforgót, de leginkább a körforgók erejében bízom, a víz piszkossága miatt. Ezek a csalik igen jó nyomvonalat produkálnak és az ezüstös csillogás is figyelemfelkeltő. Ezek után talán nem is csoda, hogy elsőre rögtön velük indítok, mindjárt egy 3-as méretűt csatolok a karabínerbe. Nem aprózom el, nagy halkról ábrándozom.

Elsőre a gyengébb sodrású partszéli, térdig érő vizet vallatom, gondolván, hogy a halak nem küzdenek az áramlattal, és olyan helyeken tartózkodnak, ahol nem kell erőlködniük. Kapás nélkül húzom el a blinkert több helyen is. Nincs más választásom, megpróbálom a mélyebb részeket is. Néhány dobás után jelentkezőm akad. Egy 30 centit alig meghaladó domolykó, de a gyors vízben legalább kilósnak érzem. Igazi vadvíz lett a szelíd kis folyónkból. Alig combig állok a vízben és érzem, hogy elvisz a sodrás. Nemsokára újabb domolykó örvendeztet meg, ő is jól harcol a heves folyásban.

Az első delikvens

Jól akadt a horog

Kissé hagyom magához térni a merítőben, különben azonnal elragadná az ár a még kába halat

Egy újabb egészséges példány

Mások is felfedezték a nem átlagos vízhozamot. Két vadvízi kajakos surran el mellettem. A meglepetéstől tágra nyílt szemekkel bámulok rájuk. Kicsit még nézem irigykedve a fickókat, majd visszatérek a halakhoz, most értük jöttem.
Nemsokára már fáraszthatom is az új jövevényt. Elég rendesen cibálják a körforgót, nem is cserélem le, most szórakozni jöttem nem próbálgatni a csalikat. A legeredményesebb a folyón keresztben húzott csali. Az árral megegyező irányú csalivezetés is hoz halat, de az igazi mégis keresztben. Enyhén felfele dobok a túlpart elé és igyekszem minél mélyebben és a lehető leglassabban becsévélni a körforgót.
Árral szemben egyszerűen lehetetlen a bevontatás. A bot nyögdécsel, az orsó sem díjazza, a csali meg folyton pattog a vízen. Hamarosan figyelmetlenségemnek köszönhetően én is sodródok lefele. Megúsztatom a telefonom és a fotógépem is. Szerencsére gyorsan kievickélek, és talpra állok, nem éri káros mennyiségű víz az elektromos kütyüimet. A telefon megy a gázlóruha vízhatlan zsebébe, fotógépemre meg igyekszem jobban vigyázni.

Ő is megvan

Békésen tűri a fotózást

Szépek ezek a jószágok

Folyásiránynak szembe haladok felfele. Innen is, onnan is elcsípek néhány halat. Már vagy három órája is elmúlt, hogy a vízen vagyok, jól szórakozom, repül az idő.

Furcsa dolog történik. Egyik percről a másikra leapad a víz mintegy negyven centit. A zabolázatlan folyó immár békésebb képet mutat. A kilométerekkel fennebb levő völgyzáró gátnak elzárták valamelyest a zsilipét ezért ez a hirtelen vízszintcsökkenés. Értetlenül állok, mintha egy teljesen más vízen lennék. Gondolom a halak sem díjazzák a hirtelen jött változást, ennek ellenére tovább dobálok és láss csodát, változatlan hévvel támadnak a pikkelyesek. Szinte hihetetlen, hogy nem befolyásolta kapókedvüket az esemény. Kisebb méretű körforgót csatolok fel, egy fűzfalevél alakú kis Mosca az új alany, őt már árral szemben is el tudom húzni, egy próbát megér. Gyorsan egymás után fogok két domit, de picikék, csupán tenyérnyiek. Nem kísérletezem sokáig, visszacsatolom az eredményes darabot, és ismét formásabb halakkal hoz össze a sors.

Kis csali - kis hal

Ijedten néz

A rendesebb példányok a hármas méretre gerjedtek

Ő is a jobbak közül van

Természetesen kisebbek is rátámadtak a nagyocska körforgóra

Amilyen hirtelen elapadt a víz, olyan hirtelen nő meg újra. Zubogva érkezett az áradat, hordalékot sodorva magával, ezzel még piszkosabb lett az amúgy sem tiszta folyó. Még hosszú ideig kitartok, de csak egy jobb halat sikerül akasztanom és az is leköszön, amúgy apróbb domik jelentkeznek csak. Be kell látnom, hogy az áradás kedvüket szegte a halaknak és kár erőltetnem a dolgot. Kikászálódok a vízből, átöltözöm, majd hazafele veszem az irányt. Lesz majd újabb nap, újabb lehetőségekkel, vigasztalom magam.