A Drop Shot, vagy röviden DS módszer számtalan előnnyel rendelkezik hűvös, vagy kifejezetten hideg vízen is. A módszer elterjedőben van, de még bőven van tanulni való vele kapcsolatosan. Nézzük meg melyek a legfontosabb tudnivalók a megfelelő felszerelés kiválasztásakor és a végszerelék kialakítása kapcsán. S természetesen a horgászat alapvető technikáját is bemutatjuk.

<>

A Drop Shothoz megfelelő botok viszonylag tág dobósúly tartományban létezhetnek, hisz a módszernek van létjogosultsága akár 1-2 méteres állóvízen és még gyorsabb folyókon is. Értelemszerűen az előbbi szituációban elegendő néhány gramm súly, míg a másodikban akár 30-40 gramm is indokolt lehet. Ezt a két szélsőséget nem is lehet hatékonyan megoldani egy bottal.

A legfinomabb DS-hez, ami sügérekre, kősüllőre való lassú folyás mellett, vagy állóvízen, nagyjából 3-15, vagy 5-18 grammos dobósúlyhatár tartozhat. Nagyobb folyóink belső akadóinak, medertöréseinek meghorgászásához, gyorsabb vízben ennél erősebb botra van szükség. Akár a 20-40 grammos határig is el lehet jutni.

A botok hossza jobbára 210 cm körüli hossztól indul (kivéve az egészen könnyű, speciálisan csak sügérre való pálcákat, melyek még ennél is rövidebbek), és nagyjából 240-270 cm körül zárul is a határ, ritka az ennél hosszabb DS bot. A botok felépítése speciális. Igyekeznek a gyártók úgy kialakítani a nyeleket, hogy a kapások továbbítása a lehető leghatékonyabb legyen. Az orsó szerepe a pontos működés és a kifogástalan fék biztosítása. Ennél a módszernél nincs igazán nagy igénybevétel. Olyat válasszunk, mely jól kiegyensúlyozza a botunkat. Ezek 25-35-ös hagyományos méretezés közötti nagyságot feltételeznek.

Az igazi DS főzsinór fonott. A kapások továbbításához ez elengedhetetlen. Fontos viszont, hogy a végszerelék fluorocarbon zsinórra készüljön el. A hozzávalók minimálisak. Egy horog és egyetlen ólom. A trükk az, hogy valójában mindkettő bizonyos szempontból speciális. A legegyszerűbb "orros" műcsali tűzéshez egyáltalán nem használunk nagy horgot.

Egy öblös, rövid, vagy közepes szárú 6-os, esetleg 4-es horog megteszi. A lehetőségekhez mérten erős horgot kell választani, de a súlyát is kordában kell tartani. Ez a kettősség csak a csúcsminőségű horgok sajátja. Ne sajnáljuk rá a pénzt, megéri! Ha védett rendszert készítünk, akkor jönnek számításba a offset horgok.

Ezeknek is van egy speciális alakú DS változata (sőt még ún. támasztószáras horgok is léteznek), mely ezen a végszereléken a legjobban akad. Itt egy sajátos plasztik feltűzési technikát kell alkalmazni, melynek segítségével a horog a műcsali hátához lapul, vagy akár abban el is rejthető.

Bármelyik horogtípust választjuk Palomar kötéssel kell a főzsinórra rögzíteni.

Ha az ábrán látható módon kötjük fel a horgot, akkor az derékszögben eláll a főzsinórtól, és helyes tartást biztosít a műcsalinak. Néhány alkalom után már gyorsan köthető, nem bonyolult csomó. A kötés és a horog alatti zsinórszakaszt hagyhatjuk hosszabbra is a céljainknak megfelelően.

Ide rögzül ugyanis az egyedi szűkülő szemmel ellátott DS ólom, amit a fülbe csak beszorítunk, nem kötünk. Így a horog-ólom távolság gyorsan és nagy határok között változtatható. Ha tudjuk, hogy szinte csak fenék közelben szeretnénk horgászni, akkor ez a távolság a legrövidebb, akár 10-20 cm is lehet.

De ha egy komolyabb akadót vallatunk, aminek több méteres a magassága, előállhat olyan szituáció is, hogy a horog-ólom távolsága még egy méternél is nagyobb. Minél nagyobb ez a távolság, annál több lehetőség áll rendelkezésre a csali mozgatását illetően.

A tipikus DS plasztik nem tappancsos, és a tviszterekre jellemző forokrész is hiányzik. Gyakran egyszerűen csak elvékonyodik, vagy kis lándzsavégződése van. Talán a villás farokvégződés mondható a DS csaliknál klasszikusnak, de nincs szabály, a lényeg, hogy abban a bizonyos hosszban, a vertikálishoz hasonló mozgatás, a lehető legélethűbb variációt hozza ki belőle. Ennek érdekében a DS gumi jobbára lágy, és a fajsúlya nem sokkal nagyobb a vízénél, hogy a lebegtetését és a DS technikát minél inkább támogassa!

Tiszta vízre a legjobb színek általában a szinte átlátszó flitteresek, esetleg a kifejezetten sötét csalik. Általános használatnál a zöld különféle kombinációival és a valódi halakra hajazó, sötét hát - ezüstös oldal variációkkal nem nagyon lehet mellé lőni. Sügérre, kisebb kövesekre a 5-6 cm-es mérettől indulnak a csalik, de a másik végén nagyobb süllőre akár a 12-15 cm-t is meghaladhatják a gumik.

A behúzás technikája is többféle lehet. A legalapvetőbb, amikor a gumihalazáshoz hasonlóan lassú, szakaszos mozdulatokkal húzzuk egyre közelebb. A zsinórunk szinte mindig legyen feszes! A kapás a jobbára határozott koppintásként, jobb esetben ütésként jelentkezik. A bevágásunk lehet azonnali! Itt a célhal egy slukkal eltünteti a műcsalit, minél tovább várunk a bevágással, annál rosszabbak általában az esélyeink. A hal gyanút foghat, s egy idő után otthagyhatja a műcsalit. Ezért ne késlekedjünk!

A DS remekül alkalmazható célzottan akadók meghorgászására. Ha nagyon fás, akkor lehet a horgunk védett, vagy offset. A köves akadókkal az a baj, hogy ott leginkább az alsó állású ólom akad el, s ez gyakran megkeserítheti az életünket. Magam inkább a fát szeretem, abban az ólom nagyon ritkán akad el, s a horogra is tudunk némi tapasztalattal vigyázni. Ha karakteres az akadó, azaz érezzük, mikor érjük el a végszerelékkel a vonalát, akkor sokkal lassabb módszerre is válthatunk. Mintegy kivárjuk a halat. Ha sejtjük, hogy ott van, akkor a megfelelő helyen akár perceket is időzhetünk a csalival, kelletve, ügyesen mozgatva azt.

Ha jó a kezünk, és nem utolsó sorban a botunk, akkor ezeket az egy helyben való illegetéseket úgy tudjuk abszolválni, hogy az ólom mindeközben egy helyben marad. Ezért is írtam korábban, hogy minél hosszabb a horog-ólom távolság, annál könnyebb a csalit mozgatni. A spiccet némileg visszaejtve a plasztik süllyedni kezd, majd visszafeszítve az ólomra a gumi szépen megugrasztható. Néha elég ügyes remegtetéseket végigfuttatni a boton a kapás kiváltásához. A DS-es kapás tényleg hasonlatos a hagyományos jigfejes gumihalas horgászat esetén tapasztalthoz. A ránehezedés ritka, inkább az egyértelmű rávágás a gyakori.

A DS módszer egész évben működik, de kétségtelen, hogy késő ősztől a ragadozós tilalmakig a leghatékonyabb. A módszer elsajátítása egyáltalán nem ördöngösség, hamar ráérez az ember, s akkor igazán jó peca. Mindenkinek csak javasolható!

Forrás: EnergoTeam