Egy kis pergetés a Maros felső szakaszán - harmadik délután
Megjelent: 2007. december 11. | Forrás: Nagy Levente | Írások Sokan azt gondolják, hogy egy olyan horgász, aki egy adott vizen szinte két évtizede rendszeresen horgászik, az mindent tud róla, ismeri minden részletét és minden helyzetre kellõen fel tud készülni. Megint mások szerint, ennyi idõ után unalmassá tud válni bármilyen horgászvíz.
Szerintem mindkét meglátás helytelen! Az igaz, hogy vannak dolgok, amiket meg lehet tanulni, és vannak kialakult teóriák, amiket lehet követni, de mindig jönnek új helyzetek, amik még a „mindentudó” horgászt is gondolkodóba ejtik.
És éppen ezek a dolgok azok, amiért nem lehet megunni…

Ha a Maros fele veszem az irányt az izgalom még ma is ugyanaz, mint ezelõtt
néhány évvel, mikor édesapám elõször vitt el magával pecázni.
Azóta, csak a felszerelések változtak… Energo Team EXCALIBUR!!!

A szerdai napon is kínkeservesen teltek a horgászat elõtti, várakozás percei. Nagyon vártam már a pillanatot, hogy megcsörrenjen a telefon és a vonal túlsó végérõl, Csaba barátom feltegye a már tõle megszokott kérdést: Készen vagy, mehetünk?

Persze, hogy kész vagyok, hisz nagy készülõdésre nincs szükség, ha egy néhány órás pergetésre indul az ember. Veszi a botot, a kis táskát, benne tele dobozát színes mûcsalikkal, aztán kész, már el is mentünk. Ilyen egyszerû az egész.

Szerelés, és már repül is az elsõ kishal utánzat… Elsõre semmi, másodikra nulla, tízedikre még mindig semmi. Úgy látszik, ma nem mûködik a kis Hornet, legalábbis ezen a helyen nem.
Sebaj! Elõ a körforgót, hátha majd az erõsebb rezonancia felkelti az „alvó” ragadozók érdeklõdését… Néhány métert odébb állva, óvatosan legyintettem be a kis 1-es számú, villantót, szorosan a beszakadt gyeptéglák mögé, majd egy óvatos csuklómozdulattal jelt adtam neki, hogy indulhat.

Indulhat a móka…

Elsõ behúzásra az ismerõs „jó öreg semmi” de a másodikra mintha valami hozzápöccentett volna a kis villantóhoz, de az akasztás üres maradt. Hm… ez vajon mi lehetett?

Újabb dobások, és újabb sikertelen próbálkozások után se gondoltam arra, hogy lecseréljem a körforgót, hisz kíváncsivá tett az az aprócska jel, amit a finom SPIN BLADE közvetített az elõzõ dobások egyikénél. Csak kell lennie ma is valaminek a vízben, amit nekem tartogat a folyó. Addig nem nyugszom, míg meg nem találom! Ekkor eszembe jutott a tegnapi nap, mikor az elsõ dobások már rögtön halat hoztak. Hát igen, ez nem az a nap és nem az a hely! Vagy nem minden nap egyforma! Hogy is szokták mondani?
Aztán a következõ pillanatokban egy vízre hajló ág mögül, néhány tizedmásodpercre megálljt parancsolt valami kis jószág a körforgónak. Egy fiatal balin (mifelénk önnek hívják) volt az „áldozat”… egészen addig, míg óvatosan vissza nem adtam neki a szabadságát.

Bármennyire is sietünk vissza a vízbe, a fotózás nem maradhat el, az kötelezõ. Ne csak a nagy halaknak örüljünk, hisz jó látni, ezeket a kis jószágokat is. Így biztos az utánpótlás.

Közben Csaba is hívott, hogy csukát szalasztott élõ kishallal. Gondolkodás nélkül hagytam hátra a helyet és siettem felé, kíváncsi voltam, a helyre, ahol elmondása szerint az utóbbi fél órában kétszer is megrágta valami hegyes fogakkal rendelkezõ vízi élõlény a hármas kampóra fûzött kishalat.

Megvizsgáltam a körülményeket, a szétrágott kishalakat és igazat adtam neki. Ez bizony csuka volt barátom! A fognyomokból ítélve nem túl nagy, de csuka. Ha nem sérült a szája, akkor ez még ma ki fog jönni! Majd meglátod!
Gyorsan elõkerestem táskám zsebébõl a vékony csukabiztos elõkét, hogy ha tényleg valami krokodilpofájút akasztok, nehogy engem is megvicceljen és lelépjen mûcsalimmal.
Elsõként egy Salmo Minnow D-nek szavaztam bizalmat, és óvatos mozdulattal legyintettem át a túlsó partra, egyenesen az árnyékot tartó fûzek alá. Gyors vontatással indítottam, majd teljesen leállítottam a mûcsalit, néhány másodperc után ismét gyorsítani kezdtem, és akkor -bumm…

De jól dolgozik a SPIN BLADE a maga 10-30 gramm dobósúlyával. Itt még nem tudom, mivel állok szemben, hisz egy jó darab ágat is felhúztam a vízszínre.

Nagyot dobbant a szívem, hisz jókora súlyt és ellenállást éreztem, de késõbb kiderült, hogy ennek csak fele igaz, hisz az egyik fele egy jókora ág volt, és csak a másik fele a hal.

Végre megszabadult az akadótól…

Miután közös erõvel megszabadultunk az ágtól, már nem volt nehéz feladat partra tenni a halat. Ment minden, mint a karikacsapás.

Ugye megmondtam, hogy ez még ma ki fog jönni! Aztán nekiláttam a komplikált operációnak, hogy minél hamarabb és minél kíméletesebben megszabadítsam „páciensünket” a horgok hegyes száraitól. Nem volt könnyû feladat, hisz annyira mélyre nyelte a kis mûhalat, hogy majdnem az életébe került... De megoldottam.

Kritikus percek…

Úgy éreztem, hogy ez már méltó befejezése volt a három egymást követõ délutánnak, ezért tovább nem is erõltettem a dobálást, inkább néhány percre leültem a folyó partjára és számbavettem az elmúlt napok történéseit. Elégedetten állapítottam meg, hogy minden nap volt miért kijönni, és minden nap volt mit tanulni a folyótól. És ami a legjobb, hogy nyugodt lelkiismerettel könyvelhettem el, hogy még van mit keresni a folyóban.

Végezetül mielõtt még pontot tennék a történetem végére, engedjenek meg egy gondolatot. A közel húsz év alatt sok mindent megtanultam a folyótól, de úgy érzem, még ma sem tudok eleget!
Carp Expert Double Tip Max2-es szinten
Megjelent: 2024. november 16. | Forrás: Heincz András | Írások

Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....

Az őszi tradicionális kanalas csukázás az első hidegek után
Megjelent: 2024. november 09. | Forrás: Őze Dániel | Írások

Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...

Wizard őszi ajánló
Megjelent: 2024. november 02. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...

2022 után újra Freestyle Method Feeder MAGYAR BAJNOK lettem
Megjelent: 2024. október 26. | Forrás: Szabó Bence | Írások

A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...

MOL horgászverseny a Látóképi-tározón
Megjelent: 2024. október 19. | Forrás: Skultéti László | Írások

Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...

Kuttyogatás az alsó Tiszán
Megjelent: 2024. október 12. | Forrás: Csala Viktor | Írások

A Tisza az egész életem végig kiséri mai napig. Gyerekként a folyón tanultam meg horgászni, és annak kikötőjében, a hétvégi bulik előtt a szegedi rakpart ikonikus gyülekező hely volt, de egy találkozásnak is remek állomás. A munka helyem is ennek a folyónak a partján van: egy tradicionális halászcsárda. Az egyik kedvenc horgászvizem. Előre le szeretném szögezni, hogy nem tartom magam nagy rablóhalas horgásznak. Szeretek beülni a csónakomba és kevés...