Egy kis pergetés a Maros felső szakaszán - harmadik délután
Megjelent: 2007. december 11. | Forrás: Nagy Levente | Írások Sokan azt gondolják, hogy egy olyan horgász, aki egy adott vizen szinte két évtizede rendszeresen horgászik, az mindent tud róla, ismeri minden részletét és minden helyzetre kellõen fel tud készülni. Megint mások szerint, ennyi idõ után unalmassá tud válni bármilyen horgászvíz.
Szerintem mindkét meglátás helytelen! Az igaz, hogy vannak dolgok, amiket meg lehet tanulni, és vannak kialakult teóriák, amiket lehet követni, de mindig jönnek új helyzetek, amik még a „mindentudó” horgászt is gondolkodóba ejtik.
És éppen ezek a dolgok azok, amiért nem lehet megunni…

Ha a Maros fele veszem az irányt az izgalom még ma is ugyanaz, mint ezelõtt
néhány évvel, mikor édesapám elõször vitt el magával pecázni.
Azóta, csak a felszerelések változtak… Energo Team EXCALIBUR!!!

A szerdai napon is kínkeservesen teltek a horgászat elõtti, várakozás percei. Nagyon vártam már a pillanatot, hogy megcsörrenjen a telefon és a vonal túlsó végérõl, Csaba barátom feltegye a már tõle megszokott kérdést: Készen vagy, mehetünk?

Persze, hogy kész vagyok, hisz nagy készülõdésre nincs szükség, ha egy néhány órás pergetésre indul az ember. Veszi a botot, a kis táskát, benne tele dobozát színes mûcsalikkal, aztán kész, már el is mentünk. Ilyen egyszerû az egész.

Szerelés, és már repül is az elsõ kishal utánzat… Elsõre semmi, másodikra nulla, tízedikre még mindig semmi. Úgy látszik, ma nem mûködik a kis Hornet, legalábbis ezen a helyen nem.
Sebaj! Elõ a körforgót, hátha majd az erõsebb rezonancia felkelti az „alvó” ragadozók érdeklõdését… Néhány métert odébb állva, óvatosan legyintettem be a kis 1-es számú, villantót, szorosan a beszakadt gyeptéglák mögé, majd egy óvatos csuklómozdulattal jelt adtam neki, hogy indulhat.

Indulhat a móka…

Elsõ behúzásra az ismerõs „jó öreg semmi” de a másodikra mintha valami hozzápöccentett volna a kis villantóhoz, de az akasztás üres maradt. Hm… ez vajon mi lehetett?

Újabb dobások, és újabb sikertelen próbálkozások után se gondoltam arra, hogy lecseréljem a körforgót, hisz kíváncsivá tett az az aprócska jel, amit a finom SPIN BLADE közvetített az elõzõ dobások egyikénél. Csak kell lennie ma is valaminek a vízben, amit nekem tartogat a folyó. Addig nem nyugszom, míg meg nem találom! Ekkor eszembe jutott a tegnapi nap, mikor az elsõ dobások már rögtön halat hoztak. Hát igen, ez nem az a nap és nem az a hely! Vagy nem minden nap egyforma! Hogy is szokták mondani?
Aztán a következõ pillanatokban egy vízre hajló ág mögül, néhány tizedmásodpercre megálljt parancsolt valami kis jószág a körforgónak. Egy fiatal balin (mifelénk önnek hívják) volt az „áldozat”… egészen addig, míg óvatosan vissza nem adtam neki a szabadságát.

Bármennyire is sietünk vissza a vízbe, a fotózás nem maradhat el, az kötelezõ. Ne csak a nagy halaknak örüljünk, hisz jó látni, ezeket a kis jószágokat is. Így biztos az utánpótlás.

Közben Csaba is hívott, hogy csukát szalasztott élõ kishallal. Gondolkodás nélkül hagytam hátra a helyet és siettem felé, kíváncsi voltam, a helyre, ahol elmondása szerint az utóbbi fél órában kétszer is megrágta valami hegyes fogakkal rendelkezõ vízi élõlény a hármas kampóra fûzött kishalat.

Megvizsgáltam a körülményeket, a szétrágott kishalakat és igazat adtam neki. Ez bizony csuka volt barátom! A fognyomokból ítélve nem túl nagy, de csuka. Ha nem sérült a szája, akkor ez még ma ki fog jönni! Majd meglátod!
Gyorsan elõkerestem táskám zsebébõl a vékony csukabiztos elõkét, hogy ha tényleg valami krokodilpofájút akasztok, nehogy engem is megvicceljen és lelépjen mûcsalimmal.
Elsõként egy Salmo Minnow D-nek szavaztam bizalmat, és óvatos mozdulattal legyintettem át a túlsó partra, egyenesen az árnyékot tartó fûzek alá. Gyors vontatással indítottam, majd teljesen leállítottam a mûcsalit, néhány másodperc után ismét gyorsítani kezdtem, és akkor -bumm…

De jól dolgozik a SPIN BLADE a maga 10-30 gramm dobósúlyával. Itt még nem tudom, mivel állok szemben, hisz egy jó darab ágat is felhúztam a vízszínre.

Nagyot dobbant a szívem, hisz jókora súlyt és ellenállást éreztem, de késõbb kiderült, hogy ennek csak fele igaz, hisz az egyik fele egy jókora ág volt, és csak a másik fele a hal.

Végre megszabadult az akadótól…

Miután közös erõvel megszabadultunk az ágtól, már nem volt nehéz feladat partra tenni a halat. Ment minden, mint a karikacsapás.

Ugye megmondtam, hogy ez még ma ki fog jönni! Aztán nekiláttam a komplikált operációnak, hogy minél hamarabb és minél kíméletesebben megszabadítsam „páciensünket” a horgok hegyes száraitól. Nem volt könnyû feladat, hisz annyira mélyre nyelte a kis mûhalat, hogy majdnem az életébe került... De megoldottam.

Kritikus percek…

Úgy éreztem, hogy ez már méltó befejezése volt a három egymást követõ délutánnak, ezért tovább nem is erõltettem a dobálást, inkább néhány percre leültem a folyó partjára és számbavettem az elmúlt napok történéseit. Elégedetten állapítottam meg, hogy minden nap volt miért kijönni, és minden nap volt mit tanulni a folyótól. És ami a legjobb, hogy nyugodt lelkiismerettel könyvelhettem el, hogy még van mit keresni a folyóban.

Végezetül mielõtt még pontot tennék a történetem végére, engedjenek meg egy gondolatot. A közel húsz év alatt sok mindent megtanultam a folyótól, de úgy érzem, még ma sem tudok eleget!
Tavaszi eső harcsát ígér
Megjelent: 2025. április 02. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Március elején téli alacsony vízállásban, majd a hónap végén már áradó vízben kellett keresni, megfogni a tiszai harcsákat.  A kisvizes peca nagyon nem volt egyszerű, így nagyon örültem, hogy az áradó Tisza, mint annyiszor már, a segítségemre sietett. A tavaszi, zavarosodó, melegedő, áradó víz kimozdítja téli tartózkodó helyeikről a halakat, így a harcsákat is, éppen ezért, ha szorgalmasan keresgélünk, előbb-utóbb összefutunk velük. A...

Pontyozás PVA Baggel
Megjelent: 2025. március 26. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A hideg vízi pontyhorgászat során figyelembe kell vennünk azt az el nem hanyagolható tényt, hogy a pontyok aktivitása az ősz elejéhez képest jelentősen csökkent. A horgászatunk sikeressége a megfelelő technika és a csali használatán múlik! Hűlő, 12 foknál alacsonyabb vizeken is előszeretettel alkalmazom a PVA módszer előnyeit, ott, ahol dobótávon belül számíthatok a pontyok kapásaira. Novemberi horgászatom helyszínéül a...

Pisztrángozás Nagycsécsen
Megjelent: 2025. március 12. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A február végi fagyok miatt eléggé beszűkültek a pergetési lehetőségeim, ugyanis a csukázás ki volt zárva, a közelgő süllőtilalom miatt már a tüskéshátúakat nem akartam zavarni, illetve a domolykózáshoz jócskán visszahűlt a víz. Ekkor érkezett "mentőövként" Szepka barátom és csapattársam meghívása, hogy menjek el vele pergetni a nagycsécsi tóra, ahol igazán különleges élményben lehet részem, ugyanis pisztrángra fogunk horgászni. Ki tudna egy...

Derűs nap Fine Method Feeder-rel
Megjelent: 2025. március 05. | Forrás: Heincz András | Írások

A method feeder horgászatra készült felszerelések sorát hivatott erősíteni a nemrégiben megjelent CXP újdonság, a Fine Method család. Kimondottan angolos tavakra való finomabb pálcák ezek, melyek nyéltag feletti átmérője alig nagyobb a karcsú waggler úszókénál. A horgászat népszerűsége következtében egyre szaporábbak Magyarországon a szórakoztató jellegű tavacskák. Angolos jelleggel, kis területen elterülő, viszont annál intenzívebb 2-3 nyaras...

Wizard tesztek - Gumis süllőzések
Megjelent: 2025. február 22. | Forrás: Bokor Károly | Írások

A múlt nyáron jókat balinoztam, az ősszel sokat pergettem csukákra, gyakran wobblereztem süllőkre, bőven tesztelhettem a Wizard termékeket. Szívesen végeztem a „munkát”, amely a pergetőbotok tekintetében csak részben volt újdonság. A pálcák széles családjába tagozódtak be a jól bevált Bokor Spin-es pálcák immár hosszú ideje bizonyító darabjai is. Ezek mellett több pergetőorsó, új zsinórok, műcsalik, apróbb kiegészítő kellékek is alkotói...

Téli süllők nyomában - Wizard pergetőfelszereléssel
Megjelent: 2025. február 15. | Forrás: Kiss Gábor Zoltán | Írások

A süllőfogás egyre szerényebb esélyekkel kecsegtet itt lent, a déli Tisza szakaszon, ám késő ősztől a fajlagos tilalom kezdetéig mégis sűrűn csónakba szállok és nyomukba eredek. Elöljáróban, no meg azért is, mert azt gondolom, így illik, néhány szóban bemutatkozom én is, és azt is elárulom, hogyan kerül az a bizonyos csizma az asztalra, vagyis a Wizard pergetőfelszerelés a csónakomba. Minden lényeges a képen, az új felszerelés, a Tisza és...