Egy kis pergetés a Maros felső szakaszán - harmadik délután
Megjelent: 2007. december 11. | Forrás: Nagy Levente | Írások Sokan azt gondolják, hogy egy olyan horgász, aki egy adott vizen szinte két évtizede rendszeresen horgászik, az mindent tud róla, ismeri minden részletét és minden helyzetre kellõen fel tud készülni. Megint mások szerint, ennyi idõ után unalmassá tud válni bármilyen horgászvíz.
Szerintem mindkét meglátás helytelen! Az igaz, hogy vannak dolgok, amiket meg lehet tanulni, és vannak kialakult teóriák, amiket lehet követni, de mindig jönnek új helyzetek, amik még a „mindentudó” horgászt is gondolkodóba ejtik.
És éppen ezek a dolgok azok, amiért nem lehet megunni…

Ha a Maros fele veszem az irányt az izgalom még ma is ugyanaz, mint ezelõtt
néhány évvel, mikor édesapám elõször vitt el magával pecázni.
Azóta, csak a felszerelések változtak… Energo Team EXCALIBUR!!!

A szerdai napon is kínkeservesen teltek a horgászat elõtti, várakozás percei. Nagyon vártam már a pillanatot, hogy megcsörrenjen a telefon és a vonal túlsó végérõl, Csaba barátom feltegye a már tõle megszokott kérdést: Készen vagy, mehetünk?

Persze, hogy kész vagyok, hisz nagy készülõdésre nincs szükség, ha egy néhány órás pergetésre indul az ember. Veszi a botot, a kis táskát, benne tele dobozát színes mûcsalikkal, aztán kész, már el is mentünk. Ilyen egyszerû az egész.

Szerelés, és már repül is az elsõ kishal utánzat… Elsõre semmi, másodikra nulla, tízedikre még mindig semmi. Úgy látszik, ma nem mûködik a kis Hornet, legalábbis ezen a helyen nem.
Sebaj! Elõ a körforgót, hátha majd az erõsebb rezonancia felkelti az „alvó” ragadozók érdeklõdését… Néhány métert odébb állva, óvatosan legyintettem be a kis 1-es számú, villantót, szorosan a beszakadt gyeptéglák mögé, majd egy óvatos csuklómozdulattal jelt adtam neki, hogy indulhat.

Indulhat a móka…

Elsõ behúzásra az ismerõs „jó öreg semmi” de a másodikra mintha valami hozzápöccentett volna a kis villantóhoz, de az akasztás üres maradt. Hm… ez vajon mi lehetett?

Újabb dobások, és újabb sikertelen próbálkozások után se gondoltam arra, hogy lecseréljem a körforgót, hisz kíváncsivá tett az az aprócska jel, amit a finom SPIN BLADE közvetített az elõzõ dobások egyikénél. Csak kell lennie ma is valaminek a vízben, amit nekem tartogat a folyó. Addig nem nyugszom, míg meg nem találom! Ekkor eszembe jutott a tegnapi nap, mikor az elsõ dobások már rögtön halat hoztak. Hát igen, ez nem az a nap és nem az a hely! Vagy nem minden nap egyforma! Hogy is szokták mondani?
Aztán a következõ pillanatokban egy vízre hajló ág mögül, néhány tizedmásodpercre megálljt parancsolt valami kis jószág a körforgónak. Egy fiatal balin (mifelénk önnek hívják) volt az „áldozat”… egészen addig, míg óvatosan vissza nem adtam neki a szabadságát.

Bármennyire is sietünk vissza a vízbe, a fotózás nem maradhat el, az kötelezõ. Ne csak a nagy halaknak örüljünk, hisz jó látni, ezeket a kis jószágokat is. Így biztos az utánpótlás.

Közben Csaba is hívott, hogy csukát szalasztott élõ kishallal. Gondolkodás nélkül hagytam hátra a helyet és siettem felé, kíváncsi voltam, a helyre, ahol elmondása szerint az utóbbi fél órában kétszer is megrágta valami hegyes fogakkal rendelkezõ vízi élõlény a hármas kampóra fûzött kishalat.

Megvizsgáltam a körülményeket, a szétrágott kishalakat és igazat adtam neki. Ez bizony csuka volt barátom! A fognyomokból ítélve nem túl nagy, de csuka. Ha nem sérült a szája, akkor ez még ma ki fog jönni! Majd meglátod!
Gyorsan elõkerestem táskám zsebébõl a vékony csukabiztos elõkét, hogy ha tényleg valami krokodilpofájút akasztok, nehogy engem is megvicceljen és lelépjen mûcsalimmal.
Elsõként egy Salmo Minnow D-nek szavaztam bizalmat, és óvatos mozdulattal legyintettem át a túlsó partra, egyenesen az árnyékot tartó fûzek alá. Gyors vontatással indítottam, majd teljesen leállítottam a mûcsalit, néhány másodperc után ismét gyorsítani kezdtem, és akkor -bumm…

De jól dolgozik a SPIN BLADE a maga 10-30 gramm dobósúlyával. Itt még nem tudom, mivel állok szemben, hisz egy jó darab ágat is felhúztam a vízszínre.

Nagyot dobbant a szívem, hisz jókora súlyt és ellenállást éreztem, de késõbb kiderült, hogy ennek csak fele igaz, hisz az egyik fele egy jókora ág volt, és csak a másik fele a hal.

Végre megszabadult az akadótól…

Miután közös erõvel megszabadultunk az ágtól, már nem volt nehéz feladat partra tenni a halat. Ment minden, mint a karikacsapás.

Ugye megmondtam, hogy ez még ma ki fog jönni! Aztán nekiláttam a komplikált operációnak, hogy minél hamarabb és minél kíméletesebben megszabadítsam „páciensünket” a horgok hegyes száraitól. Nem volt könnyû feladat, hisz annyira mélyre nyelte a kis mûhalat, hogy majdnem az életébe került... De megoldottam.

Kritikus percek…

Úgy éreztem, hogy ez már méltó befejezése volt a három egymást követõ délutánnak, ezért tovább nem is erõltettem a dobálást, inkább néhány percre leültem a folyó partjára és számbavettem az elmúlt napok történéseit. Elégedetten állapítottam meg, hogy minden nap volt miért kijönni, és minden nap volt mit tanulni a folyótól. És ami a legjobb, hogy nyugodt lelkiismerettel könyvelhettem el, hogy még van mit keresni a folyóban.

Végezetül mielõtt még pontot tennék a történetem végére, engedjenek meg egy gondolatot. A közel húsz év alatt sok mindent megtanultam a folyótól, de úgy érzem, még ma sem tudok eleget!
Akasztói pontycsodák
Megjelent: 2025. június 26. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Még április utolsó hetében kapott kis csapatunk lehetőséget arra, hogy az Alföld szívében, az akasztói pontyparadicsomban horgásszon. A gyönyörű környezetnek, a színükben, méretükben és habitusukban is különleges, saját nevelésű szíki óriáspontyoknak ugyan ki tudott volna ellenállni? A nappali órák nyarat idéző hősokkja, és a napok óta változatlanul magas légnyomás nem sok jóval kecsegtetett, de még szép, hogy megpróbáltuk. A klasszikus, sokat...

Nyári etetési praktikák tigrismogyoróval
Megjelent: 2025. június 19. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A lassú felmelegedés és a megállíthatatlanak tűnő, folyamatos apadás jellemezte nyár legelejére a pontyairól és amurjairól híres Nádor csatornát. A tiszta, sekély vízben az átütő fény miatt a halak, pláne a nagytestű egyedek rendkívül óvatosan táplálkoztak, kerültek minden gyanúsat, nagyon nehéz volt túljárni az eszükön a könnyűnek és egyszerűnek amúgy sem nevezhető pályán.   A csatorna vizszintjének apadását tökéletesen nyomon...

Zsebpeca balinra
Megjelent: 2025. június 12. | Forrás: Kiss Gábor | Írások

Megvallom őszintén, pergetni és különösen balinozni én akkor szeretek, amikor éhes halra horgászhatok és a balinok harsány rablásaikkal messziről árulkodnak arról, hogy hol is találom őket. Node ehhez az is kell, hogy erre felkészülten járjam a vizek partját, vagyis MINDIG legyen nálam egy alkalmas felszerelés. Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor sokat utaztam és az útvonal érintette a Tiszát, a Hármas, majd a Sebes Köröst, Berettyót, így...

Tavaszi pontyok magmixekkel
Megjelent: 2025. május 29. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A különféle főtt magvakkal történő etetés nemcsak kisebb-nagyobb tavainkon, de a sekély, gyorsan melegedő, lassú folyású csatornákon is rendkívül eredményes. Kezdetben a pontyok, majd a tavasz második felétől az amurok is előszeretettel látogatják a főtt kukoricával, búzával, kenderrel, és természetesen az elmaradhatatlan tigrismogyoróval etetett helyeinket.  A sekély, gyorsan melegedő Nádor csatornán nem tudnám elképzelni a tavaszi-nyári...

Dévérek a Szücsi-völgy tóból
Megjelent: 2025. május 22. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Idén beneveztem a Szücsi-völgy tóra, egy kétfordulós horgászversenyre. Biztosan sokan láttátok már azt a videót, amelyben Szabó Bence rengeteg óriás dévérkeszeget fogott ezen a vízen. Emiatt a verseny fő célja az volt, hogy megfogjam életem dévérkeszegét, a jó eredmény elérése csak másodlagos  volt.   Az első fordulóra, március 16. napján került sor. Mivel a víz teljesen ismeretlen volt számomra – annyit tudtam róla, hogy nagyon nagy...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake IV.
Megjelent: 2025. május 15. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Az első katlovi délutánunk és éjszakánk tapasztalatai és történései alapján kijelenthettük, hogy a mostani túránkat nem az éjszakai kapások fogják uralni. A pontyok aktivitása a nappali órákra esett, végig ez is volt a jellemző - s itt jegyezném meg gyorsan - hogy a tavalyi túránk során viszont csak és kivételesen az éjszakai órák voltak eredményesek, nappal lehetetlen volt kapást kicsikarni.  Ritka pillanatok egyike, amikor elállt az eső,...