Egy kis pergetés a Maros felső szakaszán - harmadik délután
Megjelent: 2007. december 11. | Forrás: Nagy Levente | Írások Sokan azt gondolják, hogy egy olyan horgász, aki egy adott vizen szinte két évtizede rendszeresen horgászik, az mindent tud róla, ismeri minden részletét és minden helyzetre kellõen fel tud készülni. Megint mások szerint, ennyi idõ után unalmassá tud válni bármilyen horgászvíz.
Szerintem mindkét meglátás helytelen! Az igaz, hogy vannak dolgok, amiket meg lehet tanulni, és vannak kialakult teóriák, amiket lehet követni, de mindig jönnek új helyzetek, amik még a „mindentudó” horgászt is gondolkodóba ejtik.
És éppen ezek a dolgok azok, amiért nem lehet megunni…

Ha a Maros fele veszem az irányt az izgalom még ma is ugyanaz, mint ezelõtt
néhány évvel, mikor édesapám elõször vitt el magával pecázni.
Azóta, csak a felszerelések változtak… Energo Team EXCALIBUR!!!

A szerdai napon is kínkeservesen teltek a horgászat elõtti, várakozás percei. Nagyon vártam már a pillanatot, hogy megcsörrenjen a telefon és a vonal túlsó végérõl, Csaba barátom feltegye a már tõle megszokott kérdést: Készen vagy, mehetünk?

Persze, hogy kész vagyok, hisz nagy készülõdésre nincs szükség, ha egy néhány órás pergetésre indul az ember. Veszi a botot, a kis táskát, benne tele dobozát színes mûcsalikkal, aztán kész, már el is mentünk. Ilyen egyszerû az egész.

Szerelés, és már repül is az elsõ kishal utánzat… Elsõre semmi, másodikra nulla, tízedikre még mindig semmi. Úgy látszik, ma nem mûködik a kis Hornet, legalábbis ezen a helyen nem.
Sebaj! Elõ a körforgót, hátha majd az erõsebb rezonancia felkelti az „alvó” ragadozók érdeklõdését… Néhány métert odébb állva, óvatosan legyintettem be a kis 1-es számú, villantót, szorosan a beszakadt gyeptéglák mögé, majd egy óvatos csuklómozdulattal jelt adtam neki, hogy indulhat.

Indulhat a móka…

Elsõ behúzásra az ismerõs „jó öreg semmi” de a másodikra mintha valami hozzápöccentett volna a kis villantóhoz, de az akasztás üres maradt. Hm… ez vajon mi lehetett?

Újabb dobások, és újabb sikertelen próbálkozások után se gondoltam arra, hogy lecseréljem a körforgót, hisz kíváncsivá tett az az aprócska jel, amit a finom SPIN BLADE közvetített az elõzõ dobások egyikénél. Csak kell lennie ma is valaminek a vízben, amit nekem tartogat a folyó. Addig nem nyugszom, míg meg nem találom! Ekkor eszembe jutott a tegnapi nap, mikor az elsõ dobások már rögtön halat hoztak. Hát igen, ez nem az a nap és nem az a hely! Vagy nem minden nap egyforma! Hogy is szokták mondani?
Aztán a következõ pillanatokban egy vízre hajló ág mögül, néhány tizedmásodpercre megálljt parancsolt valami kis jószág a körforgónak. Egy fiatal balin (mifelénk önnek hívják) volt az „áldozat”… egészen addig, míg óvatosan vissza nem adtam neki a szabadságát.

Bármennyire is sietünk vissza a vízbe, a fotózás nem maradhat el, az kötelezõ. Ne csak a nagy halaknak örüljünk, hisz jó látni, ezeket a kis jószágokat is. Így biztos az utánpótlás.

Közben Csaba is hívott, hogy csukát szalasztott élõ kishallal. Gondolkodás nélkül hagytam hátra a helyet és siettem felé, kíváncsi voltam, a helyre, ahol elmondása szerint az utóbbi fél órában kétszer is megrágta valami hegyes fogakkal rendelkezõ vízi élõlény a hármas kampóra fûzött kishalat.

Megvizsgáltam a körülményeket, a szétrágott kishalakat és igazat adtam neki. Ez bizony csuka volt barátom! A fognyomokból ítélve nem túl nagy, de csuka. Ha nem sérült a szája, akkor ez még ma ki fog jönni! Majd meglátod!
Gyorsan elõkerestem táskám zsebébõl a vékony csukabiztos elõkét, hogy ha tényleg valami krokodilpofájút akasztok, nehogy engem is megvicceljen és lelépjen mûcsalimmal.
Elsõként egy Salmo Minnow D-nek szavaztam bizalmat, és óvatos mozdulattal legyintettem át a túlsó partra, egyenesen az árnyékot tartó fûzek alá. Gyors vontatással indítottam, majd teljesen leállítottam a mûcsalit, néhány másodperc után ismét gyorsítani kezdtem, és akkor -bumm…

De jól dolgozik a SPIN BLADE a maga 10-30 gramm dobósúlyával. Itt még nem tudom, mivel állok szemben, hisz egy jó darab ágat is felhúztam a vízszínre.

Nagyot dobbant a szívem, hisz jókora súlyt és ellenállást éreztem, de késõbb kiderült, hogy ennek csak fele igaz, hisz az egyik fele egy jókora ág volt, és csak a másik fele a hal.

Végre megszabadult az akadótól…

Miután közös erõvel megszabadultunk az ágtól, már nem volt nehéz feladat partra tenni a halat. Ment minden, mint a karikacsapás.

Ugye megmondtam, hogy ez még ma ki fog jönni! Aztán nekiláttam a komplikált operációnak, hogy minél hamarabb és minél kíméletesebben megszabadítsam „páciensünket” a horgok hegyes száraitól. Nem volt könnyû feladat, hisz annyira mélyre nyelte a kis mûhalat, hogy majdnem az életébe került... De megoldottam.

Kritikus percek…

Úgy éreztem, hogy ez már méltó befejezése volt a három egymást követõ délutánnak, ezért tovább nem is erõltettem a dobálást, inkább néhány percre leültem a folyó partjára és számbavettem az elmúlt napok történéseit. Elégedetten állapítottam meg, hogy minden nap volt miért kijönni, és minden nap volt mit tanulni a folyótól. És ami a legjobb, hogy nyugodt lelkiismerettel könyvelhettem el, hogy még van mit keresni a folyóban.

Végezetül mielõtt még pontot tennék a történetem végére, engedjenek meg egy gondolatot. A közel húsz év alatt sok mindent megtanultam a folyótól, de úgy érzem, még ma sem tudok eleget!
Húsvéti peca a Verba tanyán
Megjelent: 2024. május 04. | Forrás: Pető Gábor | Írások

Van egy tó Nyíregyháza mellett, ahová sokan járnak pecázni. A családom, barátaim és én is nagyon szeretjük. Szép, tiszta, kulturált környezet, gyönyörű halak, barátságos emberek. Mi is kellhet még egy jó horgászathoz?. Minden évben igyekszem 2-3 napot eltölteni itt, családi vakáció címszóval. Verba-tanya a hely neve, de szerintem sokaknak nem kell bemutatni.  Szerintem, a legtöbben, a rendkívülinek számító ponty és amur állomány miatt...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake II.
Megjelent: 2024. április 27. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

A mindössze kettő napba szorított katlovi pontyos túránk számos tapasztalattal gazdagított minket a rövid idő ellenére. Bár a nappali órák a jóslatoknak megfelelően nem hoztak pontykapásokat, Zsolti kollégám számtalanul fogta a szebbnél szebb dévéreket az aranyhasúaknak szánt kisebb wafterekkel, pop-upokkal. Naplemente után viszont minden megváltozott, a sötét éjszakában teljesen új arcát mutatta meg a tó. A szélrózsa minden irányából hatalmas...

Csömöri peca
Megjelent: 2024. április 24. | Forrás: Pető Gábor | Írások

A hosszú hétvégére nem terveztem pecát, de 16-án mégis úgy adódott, hogy a család nélkülözni tudott néhány órára. Emiatt hirtelen felindulásból „reggel”, 08:30 körül úgy döntöttem, hogy kilátogatok a lakóhelyemhez közeli Csömöri Horgásztóra.    Gyors pakolás - persze minimál felszerelés, csak a legszükségesebbek – és 08:45-kor már úton is voltam.    Mivel tényleg elég közel van hozzánk a tó, 9 órára oda is értem. Amíg a...

Kis csali, nagy hal – avagy tévhitek eloszlatása a csaliválasztásról
Megjelent: 2024. április 20. | Forrás: Sudár Gergő | Írások

Az utóbbi hetekben a természet elkezdett éledezni és a tavaszi időjárás is már megmutatta magát. Ennek köszönhetően a körülmények ideálissá váltak ahhoz, hogy elkezdjem a 2024-es horgász szezont. A Törökbálinti Horgászparkot vettem célba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nagy testű halakat is eredményesen horogra lehet csalni kifejezetten kisméretű csalikkal.  A Törökbálinti Horgászparkot methodos körökben azt gondolom...

A pazar SCOBAR
Megjelent: 2024. április 06. | Forrás: Ország Bálint | Írások

A spiccbotos horgászat mindig is a legkedveltebb módszereim közé tartozott. Gyermekkoromban (sokakhoz hasonlóan) ezzel az úszós módszerrel fogtam meg az első halaimat és mind a mai napig szívesen nyúlok az orsó nélküli botokhoz. A FeHoVa kiállításon találkoztam először a CARP EXPERT új spiccbotjaival és a SCOBAR névre keresztelt típust kézbe véve egyből éreztem, hogy egy pazar eszközről van szó... Hol vannak már azok az idők, amikor bambuszbottal...

Pontyóriások keringője - Katlov Lake I.
Megjelent: 2024. március 30. | Forrás: Halmos Mihály | Írások

Szeptember második hétvégéjét már nagyon vártuk a srácokkal. Mindannyiunk gondolata, napokkal az indulás előtt, Csehország egyik legszebb és legszerethetőbb pontyos vizének partjára kalandozott. Teljes joggal, hiszen azoknak az estéknek a hangulata semmihez sem hasonlítható: a levegő lehűl, pára borít mindent, a természet zaja elhalkul. Majd a pontyóriások sorra, egymás után csobbannak bele a katlovi éjszakába. Isten hozott valóság! Az előzetes...