A horvátországi Száva valószínűleg a legszebb folyó, amit valaha láttam. A mészkősziklák között szaladó kristálytiszta víz végre jó lehetőséget nyújtott a klasszikus szárazlegyezésre. Egy napot kaptam, hogy mindent kipróbáljak ezen a vízen – ez pedig, ugye lehetetlen. Szerencse, hogy a halak nagyon együttműködőek voltak.

Amikor csak úgy elindulok felfedezni egy idegen vizet, nem kérdés, hogy melyik botot veszem magamhoz… A zöld színű Vision GT Four négyes osztályú botja nem csak egy jó mindenes bot, hanem mellesleg ez volt életem első Vision botja, hű társam több éve már, és emiatt ő a szívem csücske. Szépen kezeli a szárazlegyeket, de ha kell, egy perc alatt átszerelek nimfára, azzal is jól elboldogul, de akár kisebb sztrímereket is elküldök vele. A kisebb halakat óvatosan vezeti, de ha úgy alakul, hogy nagyobb pisztráng gyűri karikába, akkor is férfiasan helyt áll. Ha egy bottal kéne leélnem az életem, akkor nyugodt szívvel rábíznám magam a négyes GT Four-ra.

A hajnali kezdésnek megvolt a hangulata…

Nem volt könnyű a kezdet, ez volt az első halam a Szávából

Ez a 14-es szárazlégy inkább a pisztrángoknak készült

De a pér is leveszi

Amikor a völgybe értem, éppen hajnali ködtakarójából vetkőzött ki a Száva, ezzel még sejtelmesebbé, izgalmasabbá téve az ismerkedést. Nem rohantam le, lassan ízlelgettem a vizet, előbb kisebb szárazlegyekkel, és hamar meg is jött az első pár hal, inkább csak kisebbek. Úgy gondoltam, hogy a testesebb halakat itt a nimfázás hozza majd meg, de egyelőre nem találtam erre alkalmas, mélyebb gödröt. Maradt a szárazlégy úsztatása.

Mit tehettem, vaktában dobáltam…

És közben a tájban gyönyörködtem

Szemüveggel jól láttam a halakat is

Polarizáló szemüvegemmel folyamatosan pásztáztam a vizet, viszonylag jól láttam mindent, a sodrással szemben álló halakat is, de nem láttam olyan méreteket, amitől lázba kéne jönnöm. Húsz-harminccentis halak uralták a folyót, többnyire pisztrángok, néha egy-két pér. Amire rádobtam, azt általában meg is fogtam, nem tűnt nehéz ügynek. Egészen addig, amíg be nem értem egy sziklás szorosba… Itt már több méter mélyen álltak a halak, és szinte lehetetlen volt becserkészni őket. Ahogy közelebb hajoltam a vízhez, máris oldalaztak lefelé. Ott egyensúlyoztam a szikla peremén, dacolva a fürdés veszélyével, de halak nem vártak meg. Szinte lehetetlen volt közéjük juttatni a horgot. Többnyire ott is fiatal pisztrángok álltak, de a mélyben néha felsejlett egy-két kapitális hal, némi leskelődés után megállapítottam, hogy domolykók. A nagyobbik lehetett vagy négy kiló. Ahogy levegőt vettem, már sodródtak is be a szikla alá, rögtön láttam, hogy nincs esélyem náluk.

A sziklák között becsendesedett és elmélyült a víz

Több méter mélyen is jól kivehető volt minden hal

Levette a szárazlegyet!

Nem egy veszélyes méret

A zöldesen átlátszó vizű medence mégis nagyon izgalmas volt, hiszen ha csendben kivártam, amíg megnyugszanak és visszajönnek a halak, fentről figyelhettem, ahogyan egy fiatal pisztráng megcélozza a legyemet és elindul feléje… Ez pótolhatatlan élmény volt! Amikor én is elfáradtam, meg a halak is, továbbmentem, de később visszaküldtem oda Sanyi bátyámat, hadd töltsön el ő is pár órát az életéből.

Mondják, hogy a szárazlegyezés csak egyszerű úszó zsinórt igényel. Ez majdnem igaz, de annyi kiegészítéssel, hogy ehhez a módszerhez igyekszem megkeresni a legjobb minőségű úszó zsinórokat. Amelyik könnyen elmerül a sodrásban, víz alá rántva az előkét meg legyet is, az több bosszúságot fog okozni, mint örömet. A cél az, hogy szárazlegyünk minél tovább sodródjon a folyó hátán, mintha éppen vízre esett vagy vízről felszállni próbáló rovar lenne, felkeltve ezzel a vízközt álló halak figyelmét. Viszont ha legyünk idő előtt elsüllyed, már a leúsztatás felénél, akkor elmarad a várt kapás, fölöslegesen töltjük a drága időt.

Amikor felszállt a köd, megszépült a táj

A halak is szebbek lettek

Bár jobban meg kellett küzdeni értük

Két ilyen pér jött még

A Vision cég kínálatából két zsinórt emelnék ki: a Vision Target és a Vision Presentation2 modellt – mindkettő extra felúszó zsinór. Igaz, nem éppen a legolcsóbbak, de véleményem szerint, ezen nem szabad spórolni. Ha gyakran szárazlegyezünk, bizony hálásak leszünk, hogy rááldoztuk a szükséges pénzt. Mindkét zsinór hasonló anyagból készült: szívós, hosszú időn át tartó műanyagból, és a fejrész előtti pár méter külön, zártcellás polifoam-szerű bevonatot kapott, amitől minden körülmények között felszínen marad. Elég csak megtapogatnunk egy ilyen zsinórt, és máris érezzük a minőséget – nem hurkásodik, puhán csúszik át a gyűrűkön, és szépen terül a vízen.

A Target és Presentation2 zsinórok között egyetlen különbség van: a Target rövidebb fejű WF profillal bír (9,6 méter), míg a Presentation2 a hosszabb fejű zsinórok (12 méter) közül való. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a Target rövidtávon is felhúzható, gyorsabban ugrik, viszont „nem szereti” a túl súlyos legyeket. A Presentation2 inkább a hosszabb távok elérésében jelent segítséget (gondolhatunk akár 25-30 méteres dobásokra), elviszi a súlyosabb nimfákat is, ellenben rövidtávon nem valami fürge – lévén, hogy egy 6-8 méteres dobás esetén még ki sem engedtünk a teljes fejrészt.

A tiszta vízben mindent jól láttak a halak

Néha kénytelenek voltak ilyen közelről is megbámulni engem

A hosszú dobások vezettek eredményre

Ritkán találkozik az ember ilyen tiszta vízzel

A Száva folyó egyértelműen az a hely volt, ahol a hosszabb dobások győztek, főként a tiszta és sekély víz miatt. A halak nem várták be a feléjük gázoló horgászt, ezért messziről kellett megcélozni őket. Nem volt kérdés tehát, hogy ezúttal a Presentation2 zsinórt tekerem orsóm dobjára. Az előkét direkt nem szabtam hosszúra, hogy ne akadályozza a dobást, és hogy ne tekeregjen fölöslegesen a habok közt, lassítva ezzel is a bevágást. Némileg rövidebb, mint bothossz ilyen az előkeméretem, és a tippet vastagságát nem veszem 0,12-es alá, egy súlyosabb dobás alatt ez is könnyen leszakadhat. A tiszta víz miatt viszont 0,14-esnél vastagabb tippetet sem használtam, ezen már jól úsznak a 10-14-es legyek is.

A 14-es volt a jó légyméret

A legyek méretével mindig futok pár kísérleti kört. Néha a becsapódó nagyobb, szőrösebb légy ingerli fel a kisebb halakat is, vagy inkább ez tűnik fel nekik, máskor pedig mintha az apróbb legyeket vadásznák… Ilyen tiszta vízben jó eséllyel kiszúrják a 14-16-os legyeket is, ráadásul a halak sem voltak túl nagyok, és nem akartam megsérteni őket. Maradtam tehát a kisebb legyeknél, egyébként sem tűnt úgy, hogy ezen múlna a siker. Ha sikerült észrevétlenül becserkésznem a halakat, rendszerint hálásan fogadtak mindenféle műlegyet, megajándékozva engem egy igazán könnyed és szórakoztató horgászattal. Úgy érzem, igazán rám fért már egy ilyen.