A horgászboltok kirakatai telis-tele vannak szebbnél szebb orsókkal, fémdobjukon csak úgy szikrázik a napfény. Nem csoda, hiszen napjainkra szinte az ipari formatervezés csúcsára jutottak a horgász felszerelések gyártói is. Ezekre azonban komolyabb árat is szabnak. De mi legyen azokkal a horgászokkal, akik ezeket a csodákat nem tudják, vagy nem akarják megfizetni. Vannak-e a piacon mérsékelt árú, mégis megbízhatóan működő orsók, melyekkel bátran versenybe szállhatunk uszonyos barátainkkal szemben. Ez év nyarán eldöntöttem, utána járok a dolognak.

Idei kedvenc keverékem. Sokszor bizonyított az év folyamán.

Az örökké népszerű kukorica etetőanyagban és horogra tűzve is remekül működött.

Horgászni az Igarpuszta-i tóra mentem, mely Székesfehérvárhoz közel található, Mór irányában a 81-es főútról Fehérvárcsurgónál lekanyarodva. Tudtam, hogy jó pálya az orsótesztelésre, hiszen sok szép halat rejt a víz. Először azonban fussuk át a szereléket. Egyszerű távdobó feeder végszereléket használtam. A 10-es méretű Excalibur Big Corn horogra egyik szereléken natúr csemegekukorica, míg a másikon pellet próbálta felkelteni a halak figyelmét. Mint utóbb kiderült, a pellet bizonyult sikeresebbnek. Az ízesítésre vonatkozólag nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni, gyakorlatilag minden íz fogós volt. Scopex, eper és hal, fűszer, fokhagyma, mind-mind jól adta a halat.

Ha megfelelően, alsó szájszélben akad, jól tart a kisebb horog is.

Újabb vendég a pontymatracon.

Szóval az orsó. Erre a pecára (is) az ET Monaco Gulp-ot választottam, mely a szerényebb árfekvésű kurblik közé tartozik. Tudni szerettem volna, hogy van-e élet ezekben a szerkezetekben és legfőképp, ha megakasztok egy termetesebb jószágot, nem mond-e csütörtököt fárasztás közben? Nos. Nem mondott, de ne szaladjunk ennyire előre. Lássuk, mit kínál nekünk az EnergoTeam ebben a kategóriában.

A műanyag ház és dob könnyebb súlya miatt jól kezelhetővé teszi az orsót.

Az orsó háza és dobja műanyag, ami kopásállóság szempontjából talán hátrányos, de a súly szempontjából üdvös dolog. Ha komolyabb halat akasztunk, akkor sem fáradunk el (nagyon), mire partot ér az uszonyos. A két csapágy kevésnek tűnhet, de az orsó ennek ellenére szépen jár, nem volt gond a futásával. A fékek megfelelő méretűek, a nyeletőfék is jól hangolható, nagy lamellákkal rendelkezik. Elöl szerintem lehettek volna kicsit nagyobbak is, de végül is bőven elegendő a fékezésért felelős felület, hiszen egyszer sem tapad le, mióta nálam van. Adja a zsinórt, ahogy és amikor kell, feltéve, ha jól beállítjuk.

A zsinórklipsz napjainkra elmaradhatatlan egy nyeletőfékes orsón.

Figyelemre méltó kapacitással rendelkezik.

További hasznos kellék a zsinórklipsz, mely nem mar bele a damilba ki-be akasztásoknál. Őszintén szólva az egész orsó gyerekjáték benyomását keltette, pláne az ET Pluto Feederrel. A pontyok ezt azonban biztosan másként ítélnék meg. Az első kapás perceken belül jött az első bedobás után. A bot és orsó gyönyörűen dolgoztak együtt. Hozzá kell tennem, hogy a bot lágyságának köszönhetően az orsó fékjét közepesen lágyra kellett állítanom, hogy ki tudjam próbálni a letapadást. Így is ritkán szólalt meg a 2.5-3 kg közti halak fárasztásakor.

Egyszerű csali a pellet, a stopper pedig szelepgumi darab.

Tökéletes zsinórprofil.

A kapások főként a korai órákban érkeztek, illetve a legnagyobb melegben tizenegy óra és dél között. Ezt most nem tudtam megfejteni, talán majd máskor. Rövid távon is jól működött az etetés (parttól 15 méterre), de a szebbeket beljebb lehetett fogni, 40-50 méter távolságban. A legtöbb halnál a megakasztást követően a bot spiccét a vízfelszín közelében tartva húztam a potykákat a part felé. Szépen jött is mind, csak mikor megérezték a sekélyest, akkor csaptak ribilliót. Az orsó és annak fékje ekkor kapott fő szerepet, mert a kitöréseket a bot sokszor nem tudta tompítani. Becsületére legyen mondva, szépen adta a zsinórt a kurbli. Egyetlen halat sem vesztettem a szákolást megelőző pillanatokban (az igazat megvallva egyébként sem).

A hálón belül van.

Gyönyörű, egészséges példány.

Gyors csalizás az egyszerű szereléken.

És a következő potyka.

Épp a pakolást fontolgattam, amikor a 3.60-as Pluto spicce lassú húzásokat mutatott. Ez a szerelék a tó közepén, jó 50 méterre volt bevetve. Gondoltam talán kárász lehet - szép állomány van telepítve –, de bevágáskor karikában maradt a pálca. Mivel akadó nincs a vízben, ezért csak hal lehet, gondoltam. Finoman húztam a part felé, a spiccet a vízfelszínhez közel tartva, hogy nyugodtabb maradjon a hal. Először inkább tuskónak tűnt, mintha nem is tudta volna, hogy horog van a szájában, bár amilyen pici az volt (10-es Excalibur Big Corn)... A partig tartó út kétharmadát megtéve azonban kitört bizonyítva, hogy nem fahasábot fogtam. Villámgyorsan szalajtotta le a dobról a métereket, jó ha harminc után állt meg, majd újra hagyta magát a part felé terelni.

Érkezik a nap hala...

Ilyen halat mindenki szívesen lát a pontymatracán.

A szákolást itt is terjedelmes körök, kitörési kísérletek előzték meg, de végül sikerült hálóba terelni a megtermett uszonyost. A mérleg kereken hét kilogrammot mutatott. Az orsó az egész fárasztás során tökéletesen működött, letapadás nélkül adagolta a zsinórt, mikor szükségvolt rá, gyorsan át lehetett váltani nyeletőfékről bevágásnál és súlyából kifolyólag a kezet sem terhelte meg. Mindent egybevetve megszerettem ezt az orsót. Jó szívvel ajánlom bárkinek, aki igénytelen de megbízható kurblit szeretne, de nem akar sokat költeni. Az ET Monaco Gulp-al nem fog mellé!

A kifogott halak mérettől függetlenül megérdemlik a jó bánásmódot!

Ilyen komoly ellenfél visszaengedése mindig nagyszerű pillanat.

Forrás: Talabér Gergely