A balinos pergetés során nem használunk előkét. Vannak persze kivételek, amelyek közül az egyik ilyen eset célja, hogy a zsinór előke része láthatatlan legyen. A másik ok lehet a váratlanul érkező csuka és persze annak éles fogai.

Több erősség és még több méret.

Manapság kellő odafigyeléssel célzottan pergethetünk és megfoghatjuk a vágyott halat. Ezt elsősorban a csali felkínálás módja vagy éppen a horgászat helye határozhatja meg. Ezen kívül évszakonként és napszakonként is változó lehet a halfogás módszere, de odafigyelve konkrétan egy ragadozó halfajra is horgászhatunk, ami nem jelenti azt, hogy a többi halat tökéletesen kizárhatjuk. 

A képen van minden lényeges adat, ezzel már bátran csukázhatunk.

A lehetséges beeső ragadozók közül kettő okozhat probléámát. Az egyik, hogy a felszereléshez mérten túlságosan nagy halat akasztunk, ami kétségessé teszi a küzdelem végkimenetelét. Ezt nem lehet kivédeni, hiszen sügerezés közben egy beugró kapitális balin megtréfálhat minket, mivel a felszerelésünket nem az esetlegesen beugró halakra méreteztük, hanem az éppen megfogható halak méretére. Plusz az alkalmazott csali méret is sokkal kisebb súlyú, így sokkal finomabb a pálca, kisebb orsó és vékonyabb a zsinór. 

Az előkéhez erős forgókarika és kapocsi dukál, amely rendkívül megbízható.

A másik probléma a már a bevezetőben említett veszélyes fogak. Bármennyire is furcsa nem minden fog annyira veszélyes, például ott vannak a süllő fogai, amelyek nem arra termettek, hogy vágjanak is, hanem csak a zsákmány biztos megtartásáért felelősek. Nem véletlenül hívják a süllő nagyobb fogait kapófognak. A harcsa gereben fogai sem hirtelen vágják el a zsinórt, az csak hosszas reszelés után gyengíti el a zsinór első szakaszát, melynek megesik, hogy szakítás a vége. Éppen ezért terjedt el a harcsás előke koptató neve. 

A csuka fogak azonban nem viccelnek, ott valóban éles és sok fog található, amely nem csak a zsinórra, hanem a kezünkre is rendkívül veszélyes. A csukakapást legtöbbször úgy észleljük, hogy egy hirtelen rávágás, melyet egy gyors megkönnyebbülés követ, amely egy pillanat alatt lejátszódik. Ekkor természetesen egy pillanat alatt átfut a felismerés rajtunk, ez egy csuka, volt és persze, hogy oda a csali is. Hogyan lehet ezt kivédeni? Bizonyos mértékig itt is kompromisszumot kell kötnünk.

Íme a Friskys dobozom, amelyekhez sok kellemes élmény köt.

A mindenes fluorocarbon zsinór jó választás lehet. A fluorocarbon vagy a fluorocoated zsinórok, kiváló alternatívát nyújtanak pergetésre. Sajnos tökéletes biztonságban ezzel sem leszünk. Kétségtelenül igaz, hogy a fluorocarbon sokkal jobban bírja a csukafogak okozta megpróbáltatásokat, azonban a vékony méret itt is könnyen szakad, vagyis vastagítani kell, az egyébként is merevebb fluorocarbon zsinór, a csukafogakat bíró mérete minimum 0,40-es - de inkább vastagabb - már merev előkét eredményez. Persze megvan a brutális erő de a finomabb horgászathoz ez nem kell, sőt akár rontja is az esélyeket. 

A hagyományos drótelőke eleve merev, igazából már lassan idejemúlt kiegészítő, szükség esetén persze jól jöhet, de ettől sokkal kordszerűbb anyagok vannak a feladatra. Természetesen itt nem a jerkelős pergetéshez használandó titán előkékre gondolok, hanem a wolfram előkékre.

Mivel friss élményem is van róla, így elmesélem a történetet.

A Tisza-tavon kergettem a balinokat, mivel nem mutatták magukat ezért a szélvizeket erőltettem, ahol tudtam, előfordulhat csuka is.  A biztonság kedvéért, egy Salmo Thrilt raktam direktbe a zsinór végére, amely egyébként is kiváló a feladatra. Az elején a balinokat nem találtam, de egy növényesebb részen végre erőteljes kapásnak vághattam volna be. A kapás lendületével ugyanis jött a csukára jellemző megkönnyebbülése a zsinórnak, és persze kitekerhettem a megmaradt zsinór részt.  Ez bizony egy csuka volt, ami ellen tehetetlen voltam, hiába a gyorsabb csali a csuka is rendkívül gyors, és képes a Thrillt is leverni. Gyorsan megnéztem mik a lehetőségeim, a számtalan megoldás közül a vékony, de megfelelően erős wolfram előkén akadt meg a szemem. 

A balinok imádják ezt a csalit is.

Szerencsére az L&K wolfram előkék között van olyan is amely meglepően vékony, mégis erős, így nem véletlenül került a következő wobbler és a főzsinór közé a wolfram. Így már a kockázat sokkal kisebb volt, ezért bátran nyúltam a mindenes Samo Frisky-hez amellyel már több eséllyel pályázhattam akár csukára is. Ez a kétrészes csali aztán meghozta az áttörést, sorra fogtam a balinokat, valószínű most a lassabban vezetett csalik kellettek a balinoknak. Természetesen, ahogy szokott lenni a csukafogak elleni biztonság megszerzése után egyetlen éles fog sem környékezte meg a csalimat. Mindenesetre ez a vékony előke nem zavarta egy cseppet sem a balinokat.

Amennyiben rátalálunk egy balincsapatra egész sokat megfoghatunk belőlük.

Azért pár szóval még visszatérnék az előkére, mert ez valóban megér plusz szavakat. Összesen négy erősségben elérhető, amely jelezve van színekkel is, ez mellett több hosszban is kapható. Az említett horgászaton használt előkét azért ismét megmértem - egyébként ezt néha random megszoktam tenni - az 5 kilogrammos szakítószilárdságú előke mindösszesen 0,16 milliméter átmérőjű, ha még ezt is sokallná valaki, akkor ott van a 2,5 kilogrammos ami ettől is vékonyabb.

Sok hasonló balint, és persze harapásmentes pecát mindenkinek.

Egy átkuk van ezeknek a zsinóroknak, mégpedig, az hogy hajlamosak hurkásodni, erre azonban van egy jó megoldás. Sokáig én is kételkedtem benne, de kipróbálva rájöttem van megoldás. A lényeg fel kell hevíteni a wolfram előkét, én ezt egy vihargyújtóval szoktam megtenni, lényeg, hogy tartsuk feszesen az előkét közben hevítsük, piros melegre. Vagyis addig, amíg nem látjuk hogy pirosan izzik az előke, sőt ezt érdemes egy kicsit túlhevíteni is, kell kísérletezgetni egy picit amíg eltaláljuk a megfelelő melegítést, de utána egy sokkal egyenesebb előkét kapunk vissza, amely nem fog a szakítószilárdságából sem veszíteni.

Mindenesetre érdemes a csukával teli vizeken hasonló előkét használni, hiszen sok műcsali vesztéstől, és ezzel együtt bosszankodástól is megmenthetjük magunkat.

                                                                                                                                Lukácsi Béla