Megjelent: 2008. november 07. | Forrás: Nagy Levente | Írások
Mindig nagy kihívás az új vizek felfedezése. Még nagyobb, ha ezért több száz kilométert kell utazni, messze a hazai vizek biztonságot nyújtó ismeretétől. Ezeket a horgászatokat előre meg kell tervezni, kellően rá kell készülni, hisz teljesen más körülményekkel, lehetőségekkel és vizekkel kapcsolatos adottságokkal kell szembenéznünk, mint a hazai vizek esetében.
Ettől lesz izgalmas és még emlékezetesebb az egész…

Hosszú tervezés, egyeztetés és várakozás után végre nekivághattunk Krisztián barátommal a 4 naposra előírt horgásztúrának, mely két fő állomásra volt betervezve.
Első az otthonunktól (Erdély – Székelyföld) mintegy 500 kilométerre található közel 200 esztendős vadregényes Szenke-tó (Penyige – Fehérgyarmat mellett), a másik meg a Nyíregyháza határában elterülő Verba tanya, ahol egy versenyre voltunk hivatalosak barátommal.

Ahogy fogytak autónk alatt a kilométerek egyre izgatottabban vártuk az érkezés pillanatát, megismerni a tavat, a tógazdát és az új tóparti szállást, mely néhány napig otthonunkul fog szolgálni.
Már az úton próbáltuk az előttünk álló néhány nap minden másodpercét betáblázni, hogy minél több időt tölthessünk horgászattal.

Első két nap: Szenke-tó spiccbotozás, rakózás meg, ami egyáltalán belefér.
Utolsó két nap: Verba tanya, edzés és verseny. A program egyszerű és a fülnek is jól hangzik. Mi kell ennél több - négy nap - négy nap nonstop horgászat…




A Szenke-tó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Penyigén (Fehérgyarmat mellett) a 491-es főút mellett található. Többszázéves víztározó, jelenlegi formája az 1970-es években alakult ki. Vízfelülete 13,5 ha mely igen változó ,nádasokkal, úszó nádszigetekkel és akadókkal tarkított. Vízmélysége 2-6m között változik. A tavat a Szenke patak táplálja. A tó szélessége 50-200m közt változik, hossza kb.3000m. A Szenke-tó holtág jellegű, jól megközelíthető és igen gazdag növény…


…és állatvilággal rendelkezik.


Jól berendezett lakókocsi volt a szállásunk.

Első 2 nap: Szenke-tó

Kipihenve az előző nap fáradalmait nem maradt más hátra, mint összeállítani a felszerelést, bekeverni az etetőanyagot és jól érezve magunkat, horgászni, halat fogni, jó sok halat.
Hogy még izgalmasabbá tegyük az előttünk álló napot már jövet az autóban megegyeztük, versenyt rendezünk, versenyt egymás között. Meglátjuk majd, kinek kerül több hal a hálójába az előre egyeztetett 3 óra leforgása alatt.
Ismeretlen vízen egyenlők az esélyek, hát győzzön a jobbik, vagy ki jobb helyre ül be, esetleg kinek a szerencse is pártjára szegődik…

Helyhúzást egyszerűen megoldottuk. Én elfoglaltam az előttünk álló terasznyi nádfal bal sarkát, Krisztián barátom meg a jobb felére ült be, egymástól mintegy 10 méter távolságra.
Felszerelés nem volt kérdéses. Rakós kontra spicc!
Krisztián rakósra szerelt én meg a lehető legegyszerűbb spiccbotos szereléket állítottam össze, melynek lelkét egy 8 m hosszú BENZAR POLE névvel fényjelzett spiccbot képezte. Főzsinór SUFIX SUPER FINE 0, 120 mm átmérővel, 0, 75 grammos Dínó úszó és 0, 110 mm átmérőjű SUFIX SUPER FINE előke végén egy 12-es számú MARUTO horog.


Kapásra várva. Végre minden a helyén.

A mélységmérés és a hely letapogatása után a 8 méteres botból a két elemet eltávolítottam és az így maradt hosszhoz állítottam össze a szereléket. Hogy mért? Mert minél rövidebb, annál gyorsabb a bot (nagyon akartam győzni), másrészt meg előttem a parttól mintegy 4-5 m-re egy kisebb törést és egy gödröt találtam. Jó helynek látszott...

Az etetés után szinte azonnal jelentkeztek a kapások. Elsőre egy gyönyörű színekben pompázó naphal mohóságát sikerült enyhítenem egy jól időzített bevágással, majd a törpeharcsák kezdték feszegetni idegeimet.
Nem volt meglepetés, hisz a tógazda figyelmeztetett!


Első vendég egy gyönyörű színekben pompázó naphal.


Aztán érkeztek a harcsák, a kis mohó törpeharcsák.

Sok etetőanyag sok törpe, meg apró vörösszárnyú! Kevés kukorica, folyamatosan adagolva kárászt és pontyot csal a meghorgászandó területre. Igaza volt!
Habár a pontyok nem tiszteltek meg jelenlétükkel, ahogy kezdtük dobni a kukoricát úgy egyre inkább átvették az etetés helyét a tenyeres kárászok és egyre enyhébben kezdtek fájni a tenyerünket ért törpés sérülések.

Mikor én, mikor barátom merített egy tenyérnyi kárászt, nem lehetett követni kinek hol áll a mérlege, és ahogy kezdtünk érkezni a megbeszélt 3 óra végéhez egyre izgalmasabbá kezdett válni a verseny állása. Mindkettőnk hálójában volt bőven kárász, vörösszárnyú és törpe is…


Egy kicsit várni kellett a kárászokra, de aztán beindultak.


Barátom is szedte szépen…


Jó tenyeresek kóstoltak bele az etetésbe.

Aztán a vége előtt 10 perccel eldőlt a verseny. Megnyertem, és engem illetett a legnagyobb halért járó dicséret és a vesztes fizette üdítő sör is!
Ehhez persze szükség volt a szerencsére, meg egy 600-700 grammos csukára, mely a bedobás után a fenékre süllyedő egy szem kukoricára rabolt rá.
Megint csak a szerencsének köszönhettem, hogy a horog kívülről a felső álkapcsába akadt.
Hiába a versenyzéshez nem csak tudás, szerencse is kell egy csipetnyi.




Krisztián barátom és zsákmányhalai. Többségiben kárászok és apró vörösszárnyúak.

Persze a halakat nem mértük le. Csak móka volt az egész, egy móka, mely még izgalmasabbá és feledhetetlenebbé tette azt a horgászattal töltött délutánunkat.
Az igazi megmérettetés csak ezután következett…

- folytatása következik –

Nagy Levente