Megjelent: 2007. december 14. | Forrás: ZéBé | Írások
November elsõ napjaiban bezárt a Chilia horgásztanya, amely az idei évben majd kétszáz vendéget fogadott. A sikeres horgászévad kovácsa Kása György túravezetõ, aki hat hónapot töltött megszakítás nélkül a Duna-delta Chilia ágában.
Hazatérte után beszélgettünk harcsás, süllõs képeket nézegetve.
-Gyuri nem akarlak megbántani, tudom, hogy piszok jó horgász vagy, de ideje lenne már fényképezned is megtanulni. Szebbnél szebb süllõ terítékeket látok a képeken, csak az a baj, hogy életlenek, bemozdultak vagy a büszke horgász néz úgy ki rajta, hogy még vicclapba sem tenné be az ember.
-Bocs, de a képeket nem én készítem, többnyire a vendégek fotózzák egymást. Nekem idõm sincs a fotózásra, az a dolgom, hogy halat fogassak velük.
-Rendben van, beszéljünk a harcsákról. Eltelt úgy hat hónap, hogy állandóan vízen voltál, de nagy harcsát nem sikerült fognod. Pedig látni lehet õket, a halászok is fogtak, igaz keveset, de mégis csak egy-egy nagyot.
-Nem tudom az okát, de mások sem. Nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk a halászokkal. Õk sem tudják a magyarázatát. Többnyire a nagy meleget okolták. Az tény, hogy emberemlékezet óta nem volt ilyen hõség a deltában. A nagy meleg nemcsak a nagy harcsák kapókedvére hatott negatívan, de a vidék arcát is megváltoztatta.
-Ugyanakkor kisebb harcsából meg rengeteg van, a képek is azt igazolják, hogy az utánpótlás biztosított.
-A látott harcsák, amik forognak hatalmasak, a fogottak meg 5-6 kilósak, jobb esetben 10-13 kilósak voltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne akasztottunk volna nagytestû harcsát, csak sajnos közünk nem volt hozzájuk! A teljes súlyommal, kilencven kilóval bevágok nekik, megvan a hal 10 másodpercig, aztán agyõ!
-Milyen módszerrel horgásztatok rájuk?
-Fõleg kuttyogatva. Ami eleinte nem volt olyan egyszerû. Az idén a Chilia-ág teljes területén tilos volt a kuttyogatás. Hosszas kalandozás után találtam egy olyan szakaszt (8-10 kilométer hosszú lehet a Tatanir és Pardina között), ahol békében lehetett kuttyogni. A Duna két szigetre szakad, hosszú sodorvonal, bemosott part, tizenöt méteres átlagmélységû víz, ideális harcsás helyszín. Érdekes volt, hogy minden kifogott harcsánk gyomra tele volt folyami rákkal. Meg se kellett mozdulnia a nagy harcsának a táplálékért. Csak lapított a fenéken, aztán besétált a szájába a falat.
Általában 12 méter mély vízen kuttyogattam, õsszel már a folyó közepén, észrevehetõ volt, hogy a harcsák fõleg a nagyobbak behúzódnak. Általában félvízen kínáltam fel a csalit öt-hat méteren.
-Milyen kapások voltak?
- Változók. Volt, hogy csak követte a harcsa, én mindig kézben tartom a zsinórt, így közvetlen kontaktusban vagyok a hallal, rögtön észreveszem, ha odaüt neki. Úszóval horgászva még nem érzékeled, de a kézben tartott zsinór nem csap be. Érzed, ahogy jön veled a hal. Ilyenkor másféle hangot ütök neki, és akkor végre elviszi a kezembõl a zsinórt. Október tizenhatodikán akasztottam egy jó negyvenes harcsát. Addig volt közöm hozzá, amíg a csónakot el nem kezdte forgatni. Akkor még ráfogtam a fékre, de sajnos kipattant a szájából a horog.
-Milyen pecával kuttyogatsz?
- 220 cm hosszú Silver Boat harcsázó bottal, az Energofish forgalmazza. Alapanyaga Power Carbon, tipikusan csónakos horgászatra való peca, különlegessége, hogy külön van a nyéltag, amely nyolcvan centi hosszú. Nagy ötlet, hogy különlegesen erõs fém orsótartót raktak rá.
Egy tagon vannak az összes gyûrûk, így nagy terhelésnél sem törik meg a bot íve. Nagyon jó lett volna igazán kapitális harcsával tesztelni, remélem lesz még rá alkalom. Miután nagy harcsákra készültünk, csak tiszta fém orsó jöhetett számításba. Már korábban is horgásztam a Banax SI DX hat csapágyas orsójával, amely ehhez a bothoz van kitalálva. A harcsa horgászat nem bonyolult dolog, jó reflexek, jó fizikum szükségeltetik, és olyan peca, amelynek összetétele harmonikus. Ez az orsó rozsdamentes anyagból készült, alumínium dobbal, hat csapággyal szerelt, erõs hajtókarja mindkét oldalon használható. Ezen a szinten a Multi Stop visszaforgásgátló már alapkövetelmény, és az is természetes, hogy titánból készül a csapágyazott zsinórvezetõ görgõ, ami
garancia a csavarodás mentes csévélésre. Zsinórból vagy a Sufix Matrix Pro vagy a Penn KG 300M. zsinórját használom. Elképesztõen erõsek a Penn 0.32-es zsinórja, 51 kiló szakítószilárdsággal bír, a Pro 0,38-as meg 37 kilogrammra van kitalálva. A Pennek egy hátránya van, ha beviszi a hal a gyökerek közé, vagy fába akadsz, nem tudod eltépni. A felülete víztaszító, kopásálló a világ egyik legerõsebb zsinórjának tartják. A lényeg, hogy bicska mindig legyen nálad, mert eltépni nem tudod, vágni még csak sikerül.
A kuttyogató ólom 150 grammos, amit gumistopperral megütköztetek, a horgot sosem kötöm, hanem visszavarrom saját anyagával. Utána még leragasztom, úgy biztosan nem csúszik meg. Az úszó merülése az ólomhoz van igazítva. Fontos, hogy az úszó pontosan legyen kisúlyozva! Amikor viszi a hal vízközt a fenék felé a csalit, ne érezze az ellenállását! Pont akkora úszót választok, aminek a vége a megfelelõ súlyozás után éppen kint van a vízbõl. Az elõbb említettem, hogy a zsinórt kézbe fogom, de nem tekerem az ujjamra. Már egy hatkilós harcsa is képes komoly sérülést okozni. Ha viszi a zsinórt, akkor azonnal elengedem, onnan már az úszó veszi át a szerepet. Az úszó mozgásán jól látni, mikor kezd lassulni, mikor áll meg a harcsa. Akkor átváltom a felkapókart, és bevágok neki. Nem hosszú idõkrõl beszélek, van, amikor ez csak tizenöt másodperc. Kisebb harcsáknál így is gyakran hibázik az ember, mert nem akad meg rendesen.
- Mivel csalizol?
-Általában csíkhallal. Ha nagyobb méretût tettem fel, nagyobb harcsát is fogtam.
-Honnan van a csíkhal?
-Vesszük a halászoktól. Kicsit macerás, de beszerezhetõ. Õsszel jó volt még a lótetû. Elemi erõvel viszik a harcsák, pedig érdekes, hogy nem is mozog. Illetve annyi mozgása van, amit én okozok a zsinór emelgetésével kuttyogatás közben. Úgy érzem, hogy nagyobb csalihalakat kell feltenni majd a jövõben, tenyeres vagy még nagyobb kárászokat, huszonöt dekás vörösszárnyú keszeget.
-Mi akadályozott meg ebben idáig?
-Az, hogy nekünk a vendég az elsõ, aki eljön hat napra, és halat akar fogni. Amikor látják, hogy jön a kisebb harcsa a lótetûre, mindenki avval akar horgászni! Van úgy, hogy huszonöt kapás is van naponta a lótetûre, amibõl aztán négyet-ötöt meg is fognak. Azt a kezdõ kuttyogató horgászt, aki életében elõször kuttyog, és fog is harcsát, nem lehet lebeszélni a lótetûrõl. A sok kis kapással feláldozzuk a nagy harcsa megfogásának lehetõségét.
-Akkor hogyan tovább?
-Megpróbálok angolnát szerezni. Végre megtudtuk, hogy a deltában is van angolna, már dolgozunk a beszerzésén. A Pón én sokat harcsáztam angolnával, 35-40 centisekkel fogtuk a nagyokat.
-Mekkorákat?
-40-60 kilósakat. Az angolna beszerzésében a halászok segítenek, szerencsére jóban vagyunk minden környékbeli halásszal.
-Meddig lesz ez így?
-Amíg a Chiliát is el nem lepik a horgászok… Itt a faluban szinte mindenki halász, ez a megélhetés talán egyetlen lehetõsége.
-A harcsák után beszéljünk a süllõkrõl!
-Hihetetlen dolog a chiliai süllõfogás, 35 fokos melegben, fényes délben eszik a süllõ! A legjobb módszer a taposott a csalihalnak a kopoltyúját kifordított, meglebegtetett fenekezõ süllõzés. Odahaza bajai módszerként ismert. Nem kell vele mártogatni, le kell tenni, a süllõ néhány perc múlva ott van érte. A többi már ügyesség és szerencse dolga.
-Jó az a módszer, mi is horgásztunk így a Sulinában, tíz bedobásból kilencszer beszakadtunk.
-Itt nem. Mi a mederben horgonyzunk, és kifelé, a part irányába horgászunk. Így aztán ritkán húzzuk be az akadóba a felszerelést. A süllõk általában kis vízen vannak, másfél méterestõl kétméteresig. Gyakran egész közel a part széléhez. Egy jó beállással meg lehet fogni két-három süllõt. Aztán felszedni a horgonyt és tovább állni. Ha egy helyen fogtál három halat és félóráig nincs kapásod, akkor indulni kell tovább. Nagy területeket lehet így lehorgászni.
Ami azonban fontos, az a csendes beállás. Nem megzavarva, mert sekélyebb vízrõl van szó. Én nagy ívben elkerülöm a meghorgászandó területet, majd lassan fölé csorgok. Evezõlapáttal tartom irányban a csónakot és nem motorral. Leteszem a súlyt a hely fölött, és csendben ráengedek legalább tizenöt métert. Nem zörögve, nem kopogva, mert a nagyobb süllõ elugrik a zajtól.
Európai Uniós Pályázataink