Igazi folyóvízi, gyors akciójú, pörgős horgászatot lehetővé tévő pálca a 3,60-as E.T. Black Spider feeder |
Hálával, tisztelettel, és mérhetetlen szeretettel gondolok én is annyi év után vissza a sebes folyású kis patakok elrejtett partjaira, ahol gyermekfejjel az égig érőnek tűnő nádfalak takarásában, vagy a fejem fölött összeboruló faágak alatt vártam a cserebogaramra éhes domolykót. Mintha előre megírt forgatókönyv szerinti színpadi jelenet játszódott volna, úgy követték egymást a varázslatos helyeken átélt élmények, minek hatására szinte észrevétlenül, talán anélkül, hogy felfogtam volna milyen csoda is történik velem, vált szenvedéllyé…A horgászat.
Április közepére esett a nap, amikor elhatároztam, hogy felkeresem kedves patakom annyi sok szépet adó szakaszát. Nagyon hosszú évek óta nem jártam arrafelé, akkoriban is nehezen lehetett megközelíteni. A szűk erdei ösvényeken, a nádasok és szántóföldi csapások útvesztőjében akkor nem lehetett sok holmival útra kelni, úgyhogy ennek tudatában ezt most sem terveztem máshogy. Igyekeztem a batyumat és a felszerelésemet minimálisra csökkenteni, de ugyanakkor a hatékonyságról, az eredményes horgászat esélyéről sem akartam lemondani. Elsősorban a feederbotos fenekező horgászatban gondolkodtam, így esett a választásom az E.T. Black Spider Feederre, valamint az erős, akár „mindenesnek" is használható, megbízható E.T. Extreme Spin orsóra. Dobjára húszas monofil zsinór került. Kis dobozomba a legszükségesebb kiegészítőket pakoltam: feeder kosarakat, gubancgátló csöveket, és egy csomag előkötött horgot.
Etetőanyagos vödrömbe egy kiló keszeges mix került, no meg persze a csalis dobozok. Miután leltárba vettem mindent, elindulhattam végre. A város határában fekvő kis telkeket elhagyva, az erdőn átvezetető kis ösvény ismerősen kanyargott előttem. A bő húsz Celsius fokos áprilisi levegőben minden felől a tavasz illatát éreztem. Majd a szántókat és az azt követő nádasokat átszelve rájöttem, hogy csak én hittem korábban azt, hogy bármi is megváltozott errefelé, mióta nem jártam itt. A patakparti gát előtt elterülő rét legszebb tavaszi ruhájában köszöntött. A töltésről aztán végre elém tárult a majd 15 éve nem látott folyócska szakasza. Jobb partján az érintetlen, vadregényes fa és bokorsor állt, bal oldalán viszont egy nemrég elvégezhetett mederkotrás nyomai látszottak. Nagy reményekkel telepedtem le hát az első tisztább, fától és cserjétől mentes partszakaszon, ahol úgy véltem, hogy feederbotommal kényelmesen meg tudom horgászni a medret.
Kedvenc folyóvízi etetőanyagom és az elmaradhatatlan csalirepertoár: csonti, pinki, giliszta és csemegekukorica – vajon melyiket favorizálják a pataklakók? |
Az etetőanyag nedvesítése, bekeverése után egyszerű feederes szereléket kötöttem zsinórom végére. Csalizás után finoman magam elé lendítettem, és a feederbot feltámasztása után izgatottan vártam az első jelentkezőt. Nagy meglepetésben volt részem, hiszen alig néhány másodperces (!) „várakozás" után vad kapást közvetített az érzékeny spicc. A bevágást követően méreten aluli kölyökponty szaladt a zsinór végén. A gyors horogszabadítást visszaeresztés követte, majd pillanatok múlva ismét a meder közepén várta potenciális áldozatát a csontkukaccal csalizott horog. Ekkor még bíztán reménykedtem a sikeres kezdés után a hasonló folytatásban, de az előbbi eset ismétlődött minden dobás után… A kispontyok olyan tömegben és számban lepték el az etetést, hogy lehetetlenné tették a további horgászatot. Ez új horgászhely keresésére ösztönzött, legalábbis a horgászetika ezt kívánta meg tőlem…
Rövid bóklászás után a keskeny mellékág partján ütöttem tanyát. Mindent újra elrendeztem magam körül, csalikat, horogszabadítót a kezem ügyébe helyeztem és folytatódhatott a horgászat. A gyorsan szaladó víz miatt nehezebb, 30 grammos feederkosarat akasztottam a gubancgátló csövecske kapcsába, előkezsinórom végére pedig 14-es horog került. Tőlem lefelé, a parthoz közeli zónába, a bedőlt nádsáv elé dobtam felcsalizott szerelékemet. Most már percekig megúsztam kapás nélkül, volt időm a mesés, madarak énekétől hangos, virágzó tavaszi patakpartban gyönyörködni.
A part előtti sávban gyors vízmozgáshoz szokott, óvatos halak voltak | Vadvízi világ a javából |
Így is hamar jött az első kapás, közepes méretű bodorkát penderítettem partra, aki a csontkukac-pinki szendvicsre éhezett meg. Az első halacska után felgyorsultak az események, sorban követték egymást az éhes kis kosztosok.
Az első jelentkezők egyike |
Magasra támasztott bottal jól figyelemmel lehetett követni a kapások intenzitásának alakulását… | …ebben segített a kissé „behajlítottra" hagyot spicc is |
Kis idővel a kapások annyira vehemensek, gyorsak lettek, hogy sok bevágás nem akadt meg, illetve a halak szájának legszélét fogta a horog. Ez arra ösztönzött, hogy változtassak előkém hosszán, és az addig használt hossz duplájával (60 cm) folytattam a horgászatot. A változtatásnak köszönhetően jobban, biztosabban akadt a horog, alig maradt rontott kapás.
Egy bodri a jobbak közül |
A folyamatos etetőanyag utánpótlásnak köszönhetően a kárászok is tiszteletüket tették, sőt beugrott egy-egy villámgyors kapással jelentkező karikakeszeg is.
Tenyeres pataki kárász. Az állandó, erős sodrás elleni úszás miatt rengeteg energiát emészt fel a szervezete, emiatt lassan, nagyon lassan növekednek |
A múltidéző nosztalgia-horgászatra tervezett néhány órácska hamar elröppent a halfogás örömével. A patakot elhagyva, a parton álló öreg fák lombjai között játszó szél hangjával üzent még, talán azt, hogy gyere el újra, de ne várj éveket vele. Én is üzennék innen mindenkinek, keressék fel a régi, szívük mélyén dédelgetett gyermekkori horgászhelyeket, és éljék át újra a csodát. S higgyék el, ha nem is tünteti el a ráncokat, de garantáltan fiatalít! Másnak nem kell látnia, sem észrevennie, elég, ha mi érezzük.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
A felejthetetlen bulgáriai method vb után egy hét volt mindösszesen arra, hogy fejben és mindenhogyan felkészüljek az idei egyéni method döntőre, melyet egy többé-kevésbé ismeretlen és új pályán, a maconkai 2-es versenypályán rendeztek. Sőt, a döntő előtti vasárnap még volt egy befejezendő “ügyem” Törökbálinton, ahol az év legjobb dévéres pecájával tudtam végül egy többfordulós sorozatot megnyerni… Aztán a másnap reggel már Maconkán talált...
Monitorom derengése, mint távoli jelzőfény figyelmeztet az előttem álló feladatokra, de tekintetem újra és újra az íróasztalomon lévő serlegekre téved. Képtelen vagyok koncentrálni, annyi új élmény, felejthetetlen pillanat, és egy újonnan megismert közösséghez való tartozás felemelő érzése kavarog bennem. Az elmúlt hétvége, a 2. MOL horgászverseny emlékképei. Úgy hozta az élet, hogy a MOL-csoporthoz tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél...