A Duna legszebb magyarországi részén egészen különleges hangulata van a halfogásnak. Vízben állva bolognai bottal, vagy feederrel szilvaorrúakat, paducokat, márnákat, jászokat, és kevesebb számban dévéreket lehet zsákmányul ejteni a hegyek közé szorított, tiszta vizű folyóban. A víz áttetszőségének itt (is) nagy jelentősége van, ha feederrel szeretnénk halat fogni, néhány alapszabályt muszáj betartanunk.
Augusztusban extra alacsony vízállással fogadott az esztergomi Duna (42 cm)
Az alacsony vízállás szinte karnyújtásnyira hozta a legjobb haltartó helyeket. A parttól 20-25 méterre már a hajózó zóna kezdődött, tehát a legideálisabb, feederrel könnyen meghorgászható távra esett a márnás-paducos szakaszok legjava.
Magasra tartott bottal emeltem ki annyi zsinórt a sodró vízből, amennyit csak tudtam. Így a sűrű hajóforgalom által keltett vízmozgás sem zavarta annyira a szerelékem kényes pozícióját.
A Budapest alatti Duna szakaszon már jól megszokott és bevált etetőanyag keveréket használtam itt is. A Benzár család folyóvízre fejlesztett legsajtosabbjait vittem magammal, a hozzá passzoló, nagytestű halak csalogatásáért felelős folyékony aromával és sok-sok csontival.
A legbeváltabb folyóvízi kaják:imádja a paduc, a márna a jász és a dunai nagy dévér egyaránt!
![]() |
![]() |
|||
Hely szűkében a legkényelmesebb keverő alkalmatosság a könnyű, flexibilis vászon edény. A háromkilós zsacskó tartalma az egész napos horgászatra elegendő még akkor is, ha sűrűn kell dobnunk! |
A hegyi patakká tisztult apadó Dunán a legjobb kapások érdekében csak a teljesen átlátszó fluorocarbon dobóelőke használata jöhetett számításba. A Nap által teljesen átvilágított, sekély, „egynyolcvanas" vízben a halak gyanakvását teljességében el kellett oszlatni, a csaliként felkínált csonti csokrot a legtermészetesebb módon kellett felkínálni a méter hosszú előkén.
Kosaraim töltettel együtt bizony elérték a 160-170 grammos bruttó súlyt. Ezek biztonságos kidobása és a halfárasztás élményének átadása a leginkább kezemhez szokott, dunai feederezéseim során legtöbbet használt 3,90-es CXP Elite Feederem került most is bevetésre.
Az Elite Feederrel valóban élményszámba megy akár az arasznyi paduc megfogása, de a 4-5 kilós márnák sem jelentenek neki ellenfelet!
Az egy méter hosszú folyóvízi előkével tudjuk a legtermészetesebb módon prezentálni a csalinkat a gyors folyami halak számára
A hat dobásból álló alapozó etetés idejére természetesen leakasztottam a szabadon fityegő hosszú előkét. Bosszantó, ha szabadon sodró állapotában véletlenül kőbe, szikla közé szorulna, vagy akadna. A dunai kosztosok nagyon jól reagáltak az etetésre, az alapozástól számítva 10 percen belül már az első paducnak örülhettem.
![]() |
![]() |
|||
Nem a távolság, hanem a kidobandó súly mérete indokolta a legerősebb spicc használatát. Az alapozó etetés utáni első halak mindig a legkisebbek |
A fentről érkező gyorsabb hajók elhaladásáig érdemes kivenni a szereléket, mivel irgalmatlan mennyiségű vizet mozgatnak meg másodpercek alatt
![]() |
![]() |
|||
Szépséges jász a Duna kincse és nem ritka errefelé a kagylón cseperedett hatalmas dunai dévér sem. |
Bíborszínbe borult az alkonyat, mostantól bármikor érkezhetnek a márnák. Nemcsak a halak miatt, a látványért is érdemes a Dunakanyarhoz látogatni
Forrás: Halmos Mihály
Évek óta használom az iBite úszó család különböző típusait, melyek lefedik az úszós horgászat minden területét, legyen az match, rakós vagy spicc botos módszer. Találunk keszegező, pontyozó és rablóhalas típusokat, csúszó és fix változatokat minden szükséges teherbírással. Ennek megfelelően a bot, a távolság, a vízmélység függvényében választok közülük. iBite úszók. Az úszós módszerek közül a legközelebb a match botos...
A hidegfront betörések alkalmával történő pontyhorgászataim a Balatonon máig a legemlékezetesebbek. A légnyomás csökkenését eredményező szelek felkorbácsolják a Balaton vizét, az alsó vízréteg lebegő szemcséi, a felső iszapréteg felkeveredésével szürkévé festett tó vizében vad táplálkozásba kezdenek ilyenkor a pontyok óriási tömegei. Északi szélben, a Badacsony felől érkező orkán sem tántoríthat el a bojlizástól, sőt, a besétálós...
A leggyakoribb vendég a nyári, folyóvízi pergetéseim idején a ragadozó őn, és a süllő, melyekkel a pikkelyesek közül találkozom. Ennek oka kettős, egyrészt belőlük elég szép mennyiséget találhatunk a folyóinkban. Másrészről legtöbbször célirányosan róluk szól a pergetésem. Főként mert megtalálásuk, kapásra csábításuk nem igényel olyan sok időt, mint a szintén pergetve is fogható harcsáké. Ám nekem más okom is volt, hogy elsősorban rájuk...
Ugyan melyikünk fejében nem játszódott már le a gondolat hatalmas amurokkal való küzdelemről. Hát bizony az enyémben vagy ezerszer lepergett már ez a film, ilyen-olyan finisekkel. Hol happy end volt a vége, hol pedig az amurok kerültek ki győztesen kettők csatájából. A júniusi alacsony dunai vízállás és az átlagosnál magasabb, 25 fokos vízhőmérséklet cselekvésre parancsolt, és etetni kezdtem kukoricával a Pest alatti Duna szakasz általam sűrűn látogatott...
Július első napjait, amennyiben a vízállás és az időjárás is kedvező, kősüllőzéssel töltöm, és van is egy évek óta jól bevált horgászhelyem ehhez. Ám az idei évben kissé máshogy alakult a történet… A folyóvízi horgászatban az a legnagyszerűbb, hogy minden évszaknak, minden hónapnak megvan a legcélravezetőbb horgászmódszere, legjobban fogható halfaja, így hiába horgászunk ugyanott, mindig újabb és újabb élményekkel gazdagodhatunk. Nem volt...
Az idei évben június 13-án pénteken került megrendezésre a XXII. Országos Rendőr és XVI. Rendészeti Meghívásos Horgászverseny, amelynek ebben az évben is a méltán híres maconkai víztározó adott otthont. Csapatversenyről lévén szó, a versenyen 2 barátommal, kollégámmal Kuremszki László r. törzsőrmesterrel és Zádori Péter r. főtörzsőrmesterrel együtt indultunk el. A versenyen 31 három fős csapat vett rész, de a csapattagok három különböző...