A minap, bent járva az Energofish-nél, leskelődtem a polcokon, milyen új pecák érkeztek. A sűrű boterdő pálcái között megakadt a szemem egy szép kivitelű, igazi klasszikus pontyozó botsorozaton az Arno-n, melyből két, számomra legkézhezállóbb méretet ki is választottam. Én ugyanis, sokakkal ellentétben, sohasem szeretek két egyforma szereléssel horgászni, mert szerintem a sikeres horgászat egyik fő tényezője, főleg ha sokféle idegen vízre is jár az ember, a kísérletezés, ehhez pedig szükséges a felszerelések variálhatósága.

Az ideális pontyozóorsó: a hétcsapágyas Comet Runner, mely első, hátsó és nyeletőfékes.

Ha ugyanis a két botunk, orsónk, zsinórunk, szerelékünk mind egyforma, ráadásul azonos csalit is használunk, sose jövünk rá, hogy esetleg finomabbra szerelve, más etetőkosarat használva, távolabbra dobva, más horoggal és csalival horgászva talán sokkal több halat is foghattunk volna.

A tökéletes pontyozó kapásjelzők, súlyozhatók, kivilágíthatók és bevágáskor nem csavarodnak a botra.

Ez a lapos, bordás önetetőkosár kiváló konstrukció, különösen áramló vízben, de az alsó-felső gumiütközője könnyen lecsúszik a tengelyről, ezért pillanatragasztóval rögzítsük.

Én már csak a bevált szereléket, fogós csalit duplázom meg, mert hányszor előfordult már velem, hogy a vékonyabb, lefinomított cuccra, vagy a lebegtetett csalira öt kapásom is volt, míg a durvábbra, aljzaton fekvőre talán egy. De előfordult fordítva is!

Az Arno pontyozó botcsalád 2,70-es, 30-60 gr-os, és a 3,00 m-es, 60-120 gr-os kellemesen rugalmas változatai.

Most is a választásnál ez vezérelt, ezért választottam a 2,7 m-es Arno 60-ast /30-60 gr dobósúllyal/ és a 3,0m-es Arno 120 ast /60-120 gr dobósúllyal/. Arányosan, az előbbihez 40-es, utóbbihoz 50-es Commet Runner hét csapágyas orsókat választottam, melyeken nemcsak első, finom állításra hátsó fék is van, hanem nyeletőfék is.

Az Arno 60-as kissé lágyabb anyaga könnyűszerrel kivédi a halak kirohanásait.

A fenekező pontyozáshoz nálam legbeváltabb etetők és kapásjelző.

A dobokra 25-30-33-as Carp Expert sorozat Camou monofilját választottam, mely jó szakítószilárdsága mellett, lágysága miatt igen csomótűrő. A horgok közül természetesen maradtam az évek óta már jól bevált japán gyártású, lézerélezett Fudo és Maruto pontyhorgoknál.

A jó minőségű horgok használata nagyban hozzájárul a horgászsikerekhez.

Megvoltak hát a tesztelésre kiválogatott felszerelések, már csak egy jó pontyos víz kellett a kipróbálásukhoz. A tatai Derítő-tó mellett döntöttem, ahol már kéthete Tardi Péter barátom meghívására, a zuhogó eső ellenére nagyon jól szórakoztam. Először csónakból megetettem kukoricával a meghorgászni kívánt területet, majd rádobtuk a kéthorgos, klasszikus, etetőkosaras fenekező szerelékeket.

A Comet Runner 40-es és 50-es, a nagy küzdelem kiváló partnerei voltak.

Pali barátom, kezdő horgász lévén, inkább kész, létrára elkészített készséget fűzött főzsinórjának forgókapcsába. A horgokon különféle kukoricákat, illetve mézes- és technopufikat lebegtettünk a halak elcsábítására. A zsinórokra Horváth féle hengeralakú kapásjelzőket csíptettünk, melyek bevágáskor könnyen leesnek és üregességüknek köszönhetően, akár világítópatronnal, akár nehezékkel tölthetőek, ami nagy hullámverés, vagy erős áramlás esetén igen hasznos.

Az első hal fárasztásának feszült pillanatai…

…és a siker öröme, pedig csak egy átlagponty volt a jelentkező.

Az első óvatos kapásra vártunk vagy két órát, így aztán nagy volt az öröm még az átlagos méretű pontynak is. Csemegekukoricára, az alsó horogra jött, mint szinte valamennyi követője, ellentétben a múltkori túrával, mikor a halak nagy része a felső horogra jött. Hamarosan Pali barátomnak koppant a boton a kapásjelzője.

Aztán jöttek az amúrok, melyek a stég előtt robbanásszerűen megugrottak.

Az alkony leple alatt megjött az ötkilós tükrös.

A nagy kapásra nagy bevágással válaszolt, bele is szakadt a halba. Az etetés körüli pontyugrások tovább bíztattak bennünket, és alkonyatig esett is pár 2 – 3,5 kiló közötti amúr és ponty vegyesen. Az amúrokra jellemző volt a szöszmötölős, vagy ejtős kapás, és a szokásos trükjük, hogy hagyják magukat könnyedén kihúzatni, aztán a stég előtt iszonyú erővel kezdenek verekedni.

A halak nagy részét…

…azonnal visszaengedtem.

Alkonyatkor, nagyobb csend után jött egy szép, nyurga, ötkilós tükrös, mely szintén nem igazán kívánta a merítőt. Az orsók, zsinórok, botok jól vizsgáztak, nekem különösen a 2,70-es Arno 60-as rugalmassága, terheléskori szép íve ragadott meg. Az orsók is minden ebben a horgászatban felmerülő igényt maximálisan kielégítenek.

Akadt egy-két jó kárász is a borotvaéles Maruto horogra.

A bandanagy, közel ötös amúr.

A gőzölgő hajnal furcsa módon nagyon kevés kapást hozott, pedig az erős szél ellenére is bementem etetni. Hamarosan felhőszakadás lepett meg, így visszabújtunk a stégre épített faházikóba aludni. A vihar elvonultával aztán újra beindult a hal, volt, hogy fél óra alatt három amúr is esett.

A végső terítéket nem sikerült összerendezni, minduntalan szétugráltak.

Palinak gyakorlatlansága miatt több szakítása is volt, de végül is sikerült neki egy közel ötös amúrt merítenem. Dél felé szép kárászok rezegtették meg a kapásjelzőinket, és akadt még egy – kétátlagos kettes ponty is. Hamarosan be is fejeztük a horgászatot, mert a napos jegy 13 órakor lejárt, de nagyon elégedett voltam, mert az általam kiválasztott felszerelések valóban jól vizsgáztak.